„A szeretet olyan, mint a táplálék: nem lehet elraktározni - naponta többször magunkhoz kell vennünk.” (Gary Chapman)
Érdekesen működnek az emberi kapcsolataink. Annyira állandónak vesszük őket, aztán elköltözünk, másik iskolába vagy munkahelyre kerülünk, megnő a távolság és elveszik a személyesség varázsa, elkezdünk távolodni egymástól. Párkapcsolat esetén még testileg sem kell eltávolodnunk egymástól, mentálisan így is képesek vagyunk fényévnyire kerülni valamikori kedvesünktől.

Újítás. A párkapcsolat megújításán sokan beújítást értenek. Újabb és újabb kapcsolatokba bonyolódnak, nem a meglévőt update-elik. Ez egyszerűbbnek és vérfrissítőnek hat a már ellaposodott és uncsi jelenlegi helyett, mellett. Valószínűleg ettől mi feldobódunk, jobban érezzük magunkat a bőrünkben, de kevés a sansz rá, hogy ha megosztjuk a párunkkal újdonsült tapasztalatainkat, akkor ő is értékelni fogja. Kétlem, hogy viszonyunk ettől erősebb és szeretetteljesebb lesz. Ahhoz inkább közös élményekre, összekapcsoló tevékenységekre van szükség.

Miért kell ezzel folyton vesződni? Nem kell, semmit nem kell, csak aztán ne lepődjünk meg, ha szétrebbenünk, mint madárkák a dróton. Ahogy gondozni kell egy házat, karbantartani egy kocsit vagy épp törődni a testünkkel, úgy a szeretteinkre is figyelmet kell fordítanunk. Már, ha meg szeretnénk tartani őket és magunkat egy kölcsönösen kellemes kötelékben. Sajnos az érzelmeink időlegesek, mind a rossz, mind a jó érzületek tompulnak, elmúlnak. Ezért fontos felidézni, megidézni, előidézni a pozitív érzéseket, újra és újra, megajándékozni a kapcsolatunkat szép és mélyreható pillanatokkal. Mintegy emlékeztetjük a lelkünket miért vagyunk együtt. Henryk Sienkiewicz szerint; „Van az úgy az emberi érzelmek közepette, hogy valami, hitvány tövis módjára, szúrni, gyötörni kezdi a szívet, s ez a fájdalom idővel vagy elmúlik, vagy egyre jobban sajog, annyira, hogy végül még a legforróbb szerelmet is fájdalommal, keserűséggel mérgezi meg.”

Soha nem stagnálunk. Csak hisszük, hogy megrekedtünk egy szinten. De ez nem igaz. Amikor leállunk a tanulással és magunk fejlesztésével, mert úgy véljük, ennyi tudás elég a számunkra, az csak a látszat. Talán időlegesen úgy hat, hogy nem haladunk előre és megálltunk, de biztosak lehetünk benne, a világ nem fog megállni, tovább halad és meghaladja az ismereteinket. Vagyis előbb-utóbb lefelé csúszunk, lemaradunk. Ez a párkapcsolatban is jelentkezik. Ha nem foglalkozunk a társunkkal, nem építjük tudatosan a románcunkat, csupán elvagyunk egymás mellett, nem stabilizáljuk a távolságot, hanem növeljük azt. Már nem beszélgetünk, ezért nem nyilvánul meg, de mindkettőnk a lefele tartó mentális spirálba kerül, ahol egyre inkább mellőzöttnek és értéktelennek érzi magát párkapcsolati oldalról. A felmerülő viták is ebből származnak, bár témájukban mindig valami egyéb okban teljesednek ki. A ma felvetődő problémák álarca mögé bújnak, mert ezeket könnyebb szóba hozni, tárgyiasítani, mint a hosszú ideje lappangó szeretetlenség érzését.

Az idő mindenekfelett. Gary Chapman a szeretetnyelvek szakértője szerint, mindenkit a maga módján kell szeretni, hogy ezt érezze. Azonban van egy tényező, amely szinte minden szeretetkifejeződésnek a része. Az idő nem csak a minőségi időtöltésben kap főszerepet. Ha ajándékozunk, megtehetjük ezt alkalmat teremtve rá, mondjuk egy vacsoraasztal mellett. Ez idő. Besegíthetünk a házimunkákba, ez is idő. Egy figyelmes beszélgetés nem is működik, ha nem szánunk rá elég időt. És a testi érintkezésnél is visszaköszön a másikra fordított időfaktor. Az együttlét és a közösen megéltek azok, amelyek a leginkább ápolják kettőnk közelségét, közelkerülését. Túl a személyes szeretetnyelvünkön kell, hogy rendszeresen jelen legyünk egymás életében.

Nehéz apróság. Mindez leírva vagy elmondva, pitiánernek tűnik. Gyakorta foglalkozzunk egymással. Apró erőfeszítés ez, nem több. De sokkal több. Ha már beszürkült kapcsolatunk, ez a picurka odafigyelés is óriási erőt igényel. Elszántságot, bátorságot, hogy megszólítsam őt, amint azt közös életünk hajnalán tettem. Szeretettel forduljak felé, olyasmiket mondjak vagy tegyek, amelyek ma nem komfortosak és kényelmesek számomra. Mindkét fél elszokott ezektől a gesztusoktól és nehezére esik kimutatnia. Ez a tehetetlenség törvénye. A nyugalmi állapotból való kimozdítás óriási erőt igényel. Utána könnyebb lesz mozgásban maradni, főleg azonos irányba haladva.

Nincs megállás? Sajnos előfordulhat leállás a gépezetben, mert emberek vagyunk, gyarlók és önzők. Akkor is azok vagyunk, ha kapcsolatban élünk. Nem tudunk teljesen kiszakadni önnön identitásunkból. Vannak időszakok, amikor a párkapcsolatunk másodlagossá válik, mert épp küzdünk az elemekkel. Munkahelyi stressz, személyes céljaink megvalósítása, egyéb kapcsolatainknak tett ígéretek betartása. Ilyenkor csorbát szenvedhet az intimitás. Az elmúlt hetekben mi is küzdöttünk a munkahelyi kihívásokkal, a költözéssel, pár betegséggel, mindezt egyszerre. A mi kapcsolatunkba is beleszólt a nyűglődés, a türelmetlenség, a fáradtság, melyek egyike sem támogatja a romantikát. Épp ezért fontos, időről időre visszatalálni egymáshoz. Megteremteni a visszatalálás feltételeit, időt szakítani, bocsánatot kérni és szeretni. A Mátrixban a hiba jele a deja vu felbukkanása, a párkapcsolatunkban a szeretetünk ismétlődő megmutatkozása érzelmi kötelékünk szorosabbá fűzését jelenti.

Van új a nap alatt. Amikor kinyílunk a párunk felé, akkor felfedezhetünk benne új dolgokat. Akár évek, évtizedek múltán is. És újra felfedezhetjük azokat a régieket, amelyet korábban elbűvölővé tették a részünkre. Jöjjön újra a tavasz! És jöjjön rendszeresen, ne csak tavasszal. Essünk szerelembe újra és újra. Engedjük, hogy a régi és most meglátott vonzó tulajdonságok felébresszék az érzelmeinket, vágyainkat. Töltsük fel a párkapcsolatunkat, ha kissé elkóricáltunk volna, találjunk vissza a választottunkhoz. A folytonos megújításokkal a megerősítésen túl, boldogabbá is tesszük a közös, családi életünket. Ahogy azt Makai Rita is mondja; „Semmi sem természetes, az sem, hogy együtt vagyunk, minden nap ajándék, bármilyen közhelyes, és minden dolog ajándék, amit egymásért teszünk, mert ezért működik egy kapcsolat, hogy lapátolunk érte folyamatosan.”

Ha tetszett ez a poszt, csatlakozz az oldal követőihez, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről.

Fotó: Hean Prinsloo, Unsplash