Beszélgessünk másképp

5 ok, amiért megéri fejleszteni a kommunikációnkat

„Légy hiteles, mondd azt, amit gondolsz, és gondold is azt, amit mondasz, ne feledkezz meg az adott körülményekről.” (Lauren Graham)
tirachard_kumtanom_pexels.jpg
Kommunikálni mindenki tud. Ki így, ki úgy, de tud. Gyakran felmerül, hogy a kommunikációnkon javítani kell. Ez egy jogos érv, azonban háttér nélkül esélytelen. Mert kommunikációs csatornánk és eszközünk számtalan van, ám a háttérből a szándék mozgatja a szálakat. Ha nincsen nyomós ok, nincsen miért, akkor nem változik semmi. Milyen indokok késztethetnek a jobb kommunikációra.

Meg akarjuk értetni magunkat. Az egyik első ok, hogy szeretnénk, ha jobban értenének. Az ügyek hatékonyabb intézése, a munkák produktívabb lebonyolítása és az érdekeink eredményesebb képviselete a legfőbb ösztönzők. Ebben nagy támogatást adhat az erőszakmentes kommunikáció, amely őszinte, tényszerű, és tiszteletteljesen kér a partnertől. A nagyobb megértéshez elengedhetetlen a tiszta beszéd, az esetleges túlfűtött érzelmek visszafogása, a beszélgetés céljának egyértelmű megfogalmazása. Sokan elfeledkeznek az utóbbiról. Úgy vélik, elegendő egy ködös célozgatás, vagy a beszélgetőpartnerüknek is tudnia kéne, amit ők tudnak, ezért lényegi részletek maradnak ki a közlendőjükből. Ez aztán melegágya lesz a félreértéseknek.

Meg akarunk érteni másokat. Egy következő lépcsőfok, amikor a másik személy kerül a fókuszba. Ismerni valakit, olyan mintha kezelési útmutatót kapnánk hozzá. Fél siker a vele való együttműködéshez, ha tudjuk, mikor, melyik gombot nyomogassuk rajta. Tudjuk ösztönözni, biztatni, ismerjük az erősségeit, a gyengeségeit. A másokról szerzett információk egyben nagy felelősséget is jelentenek, hiszen nem mindegy, hogy a tudásunkkal élünk vagy visszaélünk. Nem adhatunk ki róla személyes ismereteket, és mi magunk sem vehetjük igénybe ezeket a tekintetben, hogy rávegyük bizonyos etikátlan dolgokra. Megismeréssel kezdünk, és ha elfogadók vagyunk vele, az elvei, a szemlélete, az érzései kapcsán, akkor elkezdhetjük meg is érteni, így elmélyíthetjük a kapcsolatot.  

Jobbá szeretnénk tenni a kapcsolatainkat. Vagy konkrétan mondjuk a párkapcsolatunkat. A morgós medvék és a szempillát szomorúan rebegtető pillangók ideje lejárt. Elkezdhetünk beszélgetni egymással némi együttérzéssel megspékelve és elképesztő élményekben lesz részünk. Rájövünk mekkora értéke van a hallgatásnak és a figyelemnek, illetve mennyi mindent nem is tudunk arról az emberről, akivel együtt élünk. A meghittebb viszony kialakítása ott kezdődik, hogy mind szóban, mind metakommunikációban érdeklődést mutatunk a társunk iránt. Hálája nem marad el, és olyasmiket oszt meg felünk, amitől igazi felfedezőnek érezzük majd magunkat. Sosem látott arcát, vágyait és ezzel együtt kapcsolatunk új aspektusait térképezzük fel.

Többet szeretnénk tudni. A kíváncsiság a vérünkben van. (Valószínűleg ezért öregszünk mindannyian olyan gyorsan.) És nem csak a pletykák, hanem az ismereteink céltudatos bővítése szintjén is. Aki többet szeretne tudni, annak meg kell tanulnia jól kérdezni. A sokat beszélő ember azt sugallja, saját maga a fontos, az általa elmondottak mindenki másnál értékesebbek. A kérdéseket feltevő személy a társaság lelke, mert a többieknek adja át a fontosság érzését. Ráadásul a megfelelő kérdések egy társalgás során aranyat érnek. Az érdeklődés sokkal többet ad, az akkor éppen elhangzó tudnivalóknál. Kontaktust teremt, információt biztosít, és ami a legfőbb, hidat épít.

Hatással szeretnénk lenni másokra. Valószínűleg a legtöbbeknek az ugrik be erről, hogy hatásos beszélők akarnak lenni. Annak a fényében, hogy az emberek többsége halálosan fél a nyilvános beszédtől, ez még izgalmasabban hangzik. Pedig a befolyás nem merül ki a nagy beszédekben. Sőt, keveseknek adatik meg, hogy szónoklatot tartsanak. Jóval többeknek van lehetősége csendesebb módon kifejteni a hatásukat. A már említett figyelem, a törődés, vagy épp a permanens szavatartó viselkedés legalább ekkora húzóerő. Ne feledjük a kommunikáció nem csupán szavakból áll. Minden megnyilvánulásunkkal kommunikálunk. Egyben képviselünk is valamit. A képviselt értéken múlik mennyire tudunk hatással lenni másokra.

A céltalanság sehol sem juttat előbbre. A kommunikáció terén sem. Elveszünk abban, hogy jó lenne, meg kéne, de, ha nem passzítunk mellé egy erős indokot, akkor rövid úton elfelejtődik. A jó kommunikáció egy része technika, a másik része az egész ember, akinek megjelenésében, kiállásában, értékrendjében testesül meg. Összetettségét jól megfogalmazta Lukács Liza pszichológus: „A megfogalmazásunk visszahat ránk, a gondolkodásunkra, az önmagunkhoz való viszonyunkra. Az éppen alkalmazott kommunikációval mindig megajánlunk egy viszonyt a másik embernek, de egyben magunknak is. Leképezi, hogyan állunk önmagunkkal, barátnak vagy ellenségnek tekintjük-e magunkat.”

 

 

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor csatlakozz az oldalt követők táborához.

Fotó: Tirachard Kumtanom, Pexels