Időrabló időtöltések

A megfelelő dolgokkal töltjük az időnket?

„Az időmenedzselés elnevezés félrevezető, hiszen a valódi feladat nem az idő, hanem önmagunk hatékony menedzselése.” (Stephen R. Covey)
stas_knop_pexels.jpg
Időhiányban szenvedünk. Loholunk egész nap és úgy érezzük, soha nem érjük utol magunkat. Meg a dolgainkat sem. Ha le is tesszük a munkát, a feszültség ott lebeg a fejünk felett, mi mindent kellett volna még elvégeznünk. Ez azonban nagyrészt a napi teljesítmény hajszolása és korántsem biztos, hogy a megfelelő feladatokkal töltjük az időnket.

Van rendszer. Eljutottunk odáig, hogy vannak jegyzeteink, cetlijeink esetleg határidőnaplónk, és ezek segítenek rendszerezni a rengeteg tennivalót. Nagyszerű, hogy segítőinkkel hatékonyabban használhatjuk ki a napjainkat. De nézzük meg ezeket a listákat és bejegyzéseket tüzetesebben. Miről szólnak? Rólunk vagy a dolgainkról? A kettő fedheti egymást, de nem feltétlenül ugyanaz. A teendők általában kötelezettségek, amint a találkozók is, és lajstromba szedésük, fontosságuk mérlegelése, azt a célt szolgálja, hogy minden időben el legyen végezve. Az ad hoc újonnan érkezett ügyekkel az addig felállított sorrendiséget írjuk felül. Ennek a folyamatnak sosem érünk a végére, legfeljebb abbahagyjuk a munkaidő végeztével.

Nem is fontos. Az említett okból a legtöbb elintéznivalónk a sürgős kategóriába tartozik, bár fontosnak álcázza magát. Fontos, mert a főnöknek azonnal kell és a jó benyomás lényeges. Fontos, mert hiszen ezért kapom a fizetésem. Fontos, mert, ha időben nem fizetem be a számlámat akkor késedelmi kamatot számítanak fel. Ezek valóban számítanak, de akkor is csak a sürgős és mielőbb megoldandók közé sorolhatók. Mert délutánra vagy holnapra túl leszünk rajtuk. Tévesen azonosítjuk őket és hagyjuk, hogy rátelepedjenek az egész életünkre. Folyton újabb és újabb hasonló kihívások érkeznek, melyek kitöltik az aktív óráinkat és miattuk elhanyagolunk más tényleg elemi ügyeket.

Hosszútávú előnyök. A lényeges feladatok azok, amelyek hosszútávon éreztetik hatásukat. Nem csupán kitöltik az időnket, hanem fejlesztenek minket is. Például elegendő minőségi időt tölteni a feleségünkkel vagy a gyermekünkkel nem épp a főnökünk által kötelezően kiszabott munka, de aki nem figyel erre, annak a családi élete bánhatja. Vagy valamit tanulni, és napi szinten kiszakítani rá az időt. Talán mire minden azonnali melóval végzünk, hullafáradtan zuhanunk az ágyba és már nincs kedvünk, energiánk, agyunk hozzá. De egy saját vállalkozás üzleti tervének összeállítása is átgondoltságot, szakértelmet kíván, ami talán hosszú estéket vehet igénybe. Ehhez elkötelezett és kitartó, jövőképre épülő hozzáállásra van szükség.

Nem látványos. Külsőségekre és gyors eredményekre szakosodott világunkban épp ezért szorul mindez a háttérbe. Mert emberileg fejlődni, elvek alapján élni és növekedni, dolgozni egy célunk megvalósításán nem látványos. Eldönteni, milyen ember akarok lenni, mit akarok elérni, mit kell ezért tennem, nem úgy működik, hogy reggel írok egy bevásárlólistát, elmegyek a bevásárlóközpontba, összeshoppingolom magam, és délutánra már készen is vagyok. Alapos gondolkodást, körültekintő tervezést és állhatatos munkát igényelnek. Ezek ellentmondanak a vedd és vidd uralkodó eszméjének. És hallgatva a jelen idők szavára mi is gyakran esünk abba a hibába, hogy mindent megcsinálunk ma, közben nem időzünk el azokkal az értékeinkkel, amelyek előbbre visznek. Mert már nincs helyük a naptárunkban.

Nem ezt akartam. Ha állandóan kiszorítjuk a napjainkból a tanulást, a kapcsolatainkkal ápolását, az önmagunk meghatározására szánt időt, a regenerálódást, a részletes tervezéseket, az egészségünkkel való törődést, a végén ott állunk majd valahol a préri közepén, és nem értjük, hogy keveredtünk oda. Hol tévedtünk el ennyire? Az elején még kristály tisztán megvolt az úticél, aztán időközben letértünk itt, letértünk ott, megnéztük ezt, megnéztük azt, és rájöttünk, hogy nem is ide akartunk jönni. A zajos és zsúfolt éltünkben nem kerestünk helyet a csendes és időigényes feladatainknak. Reagáltunk minden hirtelen felbukkanó megmérettetésre, válaszoltunk minden beérkező e-mail-re, felvettük az összes telefonhívást és ezzel megengedtük másoknak, hogy ők osszák be az időnket. Legyünk kezdeményezők és határozottak, ha döntenünk kell, mire van időnk és mire nincs.

Minden időmenedzseléssel kapcsolatos technikai eszközt kikukázhatjuk, ha alkalmazásukat nem a saját értékrendünknek rendeljük alá. Nekünk kell tisztában lennünk azzal, mi, mennyit ér meg az idő mértékegységével mérve. Az igazán fontos dolgok megérik a rájuk fordított időt, még akkor is, ha ez az első pillanatban nem látszik. De az biztos, hogy legbelül érezni fogjuk ezt. Ahogy ezt Lev Tolsztoj megfogalmazta: „Némelyik idő olyan, hogy egy egész hónapot odaadsz belőle egy fél garasért; de van, amiből egy fél órát sem lehet semmi pénzzel megfizetni.”

 

 

Ha tetszett ez a poszt, akkor kövesd a friss bejegyzéseket itt vagy a Facebook-on.

Fotó: Stas Knop, Pexels