„Három dolog a legnehezebb: várni, nem jönni; menni, nem haladni; lefeküdni, nem aludni.” (Közmondás)
Bárkivel előfordulhat, hogy nem jön álom a szemére. Nem a kóros álmatlanságra célzok, az orvosi érdekeltség. De időszakosan járhatunk úgy, hogy nehezünkre esik este álomra hajtani a fejünket. Azért néhány dolgot ilyenkor is megtehetünk magunkért, a pihenésünkért.

Rossz alvó. Erről a témáról nincsenek kellemes emlékeim. Nagyon rossz alvó voltam gyermekkoromban. Még egy óra ketyegése is képes volt annyira zavarni, hogy ne tudjak aludni. Nem is tudtam akkoriban mit kezdeni vele. A legkisebb zaj és nesz is zavart, akár az idegen környezet. Szinte csak a saját ágyamban, otthon voltam képes aludni. Aztán később ez megváltozott szerencsére. Amint is megértettem, hogy nem az óra és egyebek voltak ludasak az álmatlanságomban, hanem a saját lelki labilitásom. A félelmek, a biztonságérzet hiánya, olyasmik, amelyek egy gyermeket is gátolnak az éjszakai pihenésben. Egy felnőttnél sincs ez másként.

Aludjunk eleget. Az ideális napi 7-8 óra alvás. Rövid ideig eltérhetünk ettől, de tartósan sokkal kevesebbel nem éri be a szervezetünk. Érdemes figyelni a biológiai igényünkre is, hogy mikor tudunk a legjobban aludni. Vannak, akik éjjeli baglyok és éjfél előtt nem fekszenek le, és vannak, akik már korán ágyba bújnak. A saját ritmusunkra hallgatva kiadósabbat alszunk, nyugodtabb az álmunk, pihentebben ébredünk és ebből kifolyólag a napunk is energikusabb lesz. Ha módunkban áll igazítsuk a pihenési szükségletünkhöz az életmódunkat. Ha már korán szeretünk ágyba kerülni, akkor ne dolgozzunk éjszakába nyúlóan, inkább kialudtan keljünk reggel korán, és akkor fogjunk neki a dolgainknak. Nagyban befolyásolja ez a napközbeni produktivitást.

Zavaró tényezők. Sok múlik az esténket belengő szokásokon is. Érdemes ráhangolni magunkat az alvásra. Előtte már ne végezzünk hangos, lármás tevékenységet, ne akkor álljunk neki a testmozgásnak, ezekkel inkább éberebbé tesszük magunkat. A monitor vagy a telefon kijelzőjének bambulása és a tv-nézés sem optimális. Ugyan a kék fényüket ma már lecserélhetjük melegebbre, amely a szemnek barátságosabb, ám még ez is zavaróan hat. Nem is beszélve a tv élénk, vibráló és gyors vágású műsoraira, filmjeire. Ezek mind nem segítenek az éjjelre való felkészülésben. Ahogy az általuk közvetített gondolatok sem. Mondjuk egy éjszakai film, amiben káromkodnak, akcióznak, gyilkolnak vagy egy híradó, amelyben a napi nyomort követhetjük figyelemmel. Erre elaludni, nem épp leányálmokat jelent. Családunkban a pihenésünk érdekében hozott egyik legjobb döntésünk, hogy nincs a hálószobánkban tv. Nem volt, és nem is lesz.

Nem állunk le. Külső eszközök nélkül is meg kell időnként küzdenünk a zakatoló gondolatokkal. Foglalkoztat minket egy probléma, esetleg egy kemény krízisen megyünk át, ezek zavaróak lehetnek, nem hagynak aludni. Egyszerűen nem áll le az agyunk, forognak a fogaskerekek, dolgoznak az érzelmek. Ugyanez megnyilvánul pozitív esetben is, amikor valami lelkesítő ötlet jár az agyunkban. Egy új vállalkozás, egy megvalósítandó kezdeményezés, egy örömteli kihívás felspanolt minket. A szívet melengető elvárások és türelmetlen tettvágy ötvözete majd kirobban belőlünk. Ezek a gondolatok bizony zavarnak az alvásban. Néha velem is megesik, hogy lefekvés után támadnak rám hasznos elképzelések. Igyekszem őket feljegyezni, mert nincs annál bosszantóbb, amikor másnap reggel nem tudjuk felidézni mi is jutott eszünkbe, csak annyi maradt meg, hogy valami páratlan. A jegyzet, ha nem is mindig, de segít abban is, hogy ne görgessük tovább a jó ötlet fonalát, hanem le tudjuk rakni azzal a címszóval, hogy holnap innen folytatjuk.

Csak nyugalom. Talán a legnagyobb támogatást az adja, amikor nem tudunk aludni, ha nem idegeskedjünk miatta. Legyünk nyugodtak. Engedjük el a stresszt, ami abból fakad, hogy már ennyi és ennyi az idő, mi meg még mindig ébren vagyunk és reggel kelni kell, holnap fáradtak leszünk. Ezzel mind jobban belelovaljuk magunkat és egy megoldandó feladatnak tekintjük az elalvást. Pedig itt nem működik az erőből való teljesítés, inkább a relaxálás, ellazulás. Ami nálam beválik ilyenkor, ha elengedem magam és ezt az egészet. Oké, nem tudok elaludni, rendben van. Akkor legalább behunyom a szemem és pihentetem. Ennyi. A többit majd megteszi a természet. Ha elég fáradt vagyok elnyom majd az álom. Ha nem, akkor is legalább pihentem. És ugyan holnap fáradtabb leszek, de éppen ezért jobban alszom következő este. Amint eleresztem a dolgot, egyben fel is szabadítom a kényszerből adódó feszültséget és a nagy részben, röviddel később már húzom a lóbőrt.

Álmosító tevékenységek. Ha nem tudjuk magunkat ennyire befolyásolni, akkor találjunk valamit, ami andalítóan hat ránk. Csináljunk valamit, ami elálmosít. Olvashatunk, amíg leragad a szemünk. Nem nagy fényárban, csak egy kis olvasólámpa mellett. Merüljünk el a könyvben és hagyjuk, hogy a mozdulatlanság, a fénykörön kívüli sötétség, a csend megtegye a magáét és az álom magához húzzon. De hallgathatunk zenét is. Nem dübörgő metál dalokat, amelyek szövegét mi is mormoljuk és ritmusra a levegőbe bokszolunk, inkább csendes instrumentális zenéket, klasszikusokat, nyugtató hatásúakat. Nem parancsolhatunk magunkra, hogy aludjunk, de teremthetünk olyan környezetet, légkört, ami segít kikapcsolni.

Ne essünk kétségbe, ha egyszer-egyszer nem száll meg könnyen az alvás ihlete. Megesik. Bonyolult szerkezetek vagyunk, akiket összetett gondolatok és mély érzelmek fűzére vezet napról, napra. Azt hisszük a tudatossággal bármit megtehetünk, aztán amikor pihenésre kerül a sor, nem tudjuk elcsendesíteni magunkat. Nem mindig a nyers erő, az akarat vezet célra, a lazítás, az elengedés is jó szolgálatot tehet. Amint ez Mark Lawrence megfogalmazta; „Az álmok olyanok, mint az elalvás, annál inkább kerülnek, minél szorgosabban keresed őket, és akkor jelennek meg, amikor a legkevésbé várnád.” 

Ha tetszett az a poszt, akkor olvass bele még néhány másik bejegyzésbe. Talán azok is elnyerik a tetszésed… vagy segítenek, ha nem tudsz aludni.

Fotó: Cottonbro, Pexels