„Lehetséges ismét hazatérni – ha az otthonod egy értékes emberi kapcsolat, ha a társad az, akitől a legtöbbet kapod.” (Stephen R. Covey)
A beszélgetéseink színvonalát nagyban meghatározza a beszélgető partnerünkhöz kötődő viszonyunk. Kivel közelebbi, kivel távolabbi kapcsolatot ápolunk. De a beszélgetések alkalmasak egy-egy kapcsolat elmélyítésére, sőt, önmagunk jobb megismerésére, önbizalmunk növelésére, a szeretet megszilárdítására.

Erős összekötőkapocs. A beszéd a fő kommunikációs formánk, amelyet szorosan kiegészít például a metakommunikáció, így összetett csatornaként működik. Egyáltalán nem túlzott a jelentősége az említett területeken. Sokrétűsége képes pozitív változást megindítani bennünk, a másikban, és az adott kapcsolatban is. Nagyon gyakran azonban mindez nem érvényesül, nem jutunk el a legfelsőbb szintre. Elakadunk valahol félúton és az egész kiaknázatlan lehetőség marad csupán.

Az informális. Ez a legalapabb szint. Felületes, szűken mért társalgások. Ismertetőjegyei az olyan kérdések, kifejezések, mint „Befizetted a számlát?” vagy „Kihívtad a szerelőt?”. A témák is a napi megoldandó feladatok körül keringenek. Csak a lényegre szorítkoznak, semmiféle fölösleges dumcsi nem fér bele. Mintha két ügyfélszolgálatos beszélgetne egymással, akik kizárólag a felvetéseket tárgyalják meg, szárazon, kötött formában.

A csevegő. Itt is a napi dolgok töltik ki a beszédidő egy részét, de élvezetesebb stílusban. Szórakoztató, az érzelmeket és véleményt is tartalmazó megfogalmazásban elmesélhetjük mennyire idióta volt az egyik kollégánk vagy mit láttunk az úton a munkába menet. Aztán terítékre kerülnek a tervek, például a hétvégi program, a gyerek iskolakezdése vagy a nyaralás kapcsán és egyebek is. A kapcsolat fenntartása és aránylag egyszerű ápolása, ennek a barátságos és közvetlen társalgásnak a célja.

A kitárulkozó. Eljuthatunk egy következő szintre, ahol már mélyebb témákat is érintünk. Képesek vagyunk beszélni az érzéseinkről, legyenek azok kellemesek vagy nyugtalanítóak. Az egymás között kialakult vitákat, problémákat megbántásokat is felvethetjük, és többet közülük rendezünk is. Előkerülhetnek az erőszakmentes kommunikáció vagy az asszertív kommunikáció alkotóelemei is. A kapcsolat megértő, elfogadó, szeretetteljes, empatikus és nem struccpolitikára épül, azaz a gondok megismerését, illetve megoldását tartja szem előtt.

A felfedező. Van még egy szint, ami tovább emelheti a szeretet erősségét. Amikor túllépünk az épp aktuális helyzetek, érzések feltárásán, és teret, időt adunk magunknak, egymásnak, olyan tapasztalatok, megélések felfedezésére, amelyek meghatároznak minket. Ezek az élmények, benyomások eredhetnek a múltból, akár úgy is, hogy tudatosan a mai napig nem fogtuk fel, mennyire belénk ivódtak és miért. Egy lelkünkbe történő utazás, egy nyugodt és hosszú beszélgetés során, káprázatos felismerésekhez vezethet. Egy párkapcsolatot pedig egyedülállóan acélossá épít.

Embert próbáló feladat. Az utolsó szint elérése nem kis bizalmat és elkötelezettséget kíván. Amikor kiadjuk legbelsőbb titkainkat, akkor sebezhetővé válunk. Nagyon. És ettől kismillióan rettegünk. Kiszolgáltatottá leszünk, mert átéltük már, hogy visszaéltek a jóhiszeműségünkkel. Ezért ezt a szintet akkor célozhatjuk meg, ha a kapcsolatunk stabil lábakon áll. Megvan a kölcsönös bizalom, képesek vagyunk csendben, kritika és ítélkezés nélkül meghallgatni egymást, osztatlan figyelmet biztosítani és együttérzéssel viseltetni. Mindezek megléte feltétele egy ilyen társalgásnak, de a jó hír, hogy ezt követően, kapcsolatunk ezen jellemvonásai fokozottan felerősödnek.

Alkalmazott szintek. Legtöbben a csevegő és a kitárulkozó szinteket használjuk, ezek között lavírozunk. Például a szomszédunk tudja, hogy kórházban voltunk egy műtét miatt, de nem biztos, hogy a zsigeribb részleteket is megosztjuk vele. Ugyanakkor otthon igyekszünk kialakítani egy intimebb szférát, ahol ideális esetben azoknak a megbeszélnivalóknak is helyet adunk, amit nem kötünk mások orrára. Valahol, valakivel kell beszéljünk a minket lelkileg foglalkoztató dolgokról. Ezért van a társunk, a legjobb barátunk, esetleg a kettő egyben.

Van még rosszabb. Sajnos az informális szintnél is van lejjebb. A csak, ha muszáj kommunikáció. Amikor emberek úgy élnek egymás mellett, mint az idegenek. Minél kevesebbet tartózkodnak egy légtérben, ha lehetőség nyílik rá, a lakás vagy ház különböző helyiségeiben élik az életüket, és csak akkor szólnak a másikhoz, ha ez elkerülhetetlen. Ritkán vannak ugyan formális beszélgetéseik, de aztán visszasüllyednek ebben az elidegenedett világba. Kiégett házaspároknál jól megfigyelhető, mennyire nem tudnak, akarnak már megtárgyalni semmit. Mintha nem is ugyanazt a nyelvet beszélnék.

A humor segít. A társalgás bármelyik szintjének emelésén fáradozunk, a humorra számíthatunk. Ahogy a mosoly is képes ajtókat nyitni egy másik emberben, úgy egy jól elhelyezett szellemes megjegyzés is tovább lendít. Mert nyílt és barátságos. Már, ha ezek figyelembevételével fogalmaztunk és szándékaink jóindulatból fakadnak. A jó humor nem nélkülözi az önkritikát, mások irányába sosem bántó, és alkalmazkodik az illető befogadóképességéhez. Nem árt ismerni a másik felet, és ez alapján tudni meddig mehetünk el, hogy a tréfánk célba találjon, de ne vigye a padlóra.

A beszélgetések különböző minőségi szintjeinek megvan a maguk megfelelő szerepe. Használjuk őket a jól megérdemelt helyükön. Ott viszont, ahol szükség van a szóváltás elmélyítésére, mondjuk a párkapcsolatunkban, házasságunkban, családunkban, tegyünk érte, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Ez nem pillanatok műve, fel kell építeni a kapcsolatot egy fokig, bele kell tenni a munkát, a feddhetetlen jellemünket, de az út és az eredmény tekintetében jócskán megéri. Akkor is, ha az odavezető ösvény rögös lesz, mint az Müller Péter is jelzi: „Hiába tanulunk meg beszélni. Mert először nem is tudjuk kimondani azt, ami a lelkünk mélyén él. Elhallgatjuk, vagy mást mondunk helyette. És ha nagy nehezen sikerül is végre kimondani: a másik nem érti meg. A szavakat érti persze. A mondatokat is. Csak ami a szavaink mögött rejlik, vagyis a lényeget, azt nem érti.”

Köszönöm, hogy olvastál. Ha tetszett ez a cikk, akkor oszd meg másokkal is, és használd a magad és környezeted javára benne foglaltakat.

Fotó: cottonbro, Pexels