„Néha a dolgok az életben egy kicsit könnyebbek, egy kicsit élvezetesebbek, ha nem állunk nekik olyan nagyon ellen.” (Tasmina Perry)
Az élet nem fenékig tejfel és nem is habos torta. Sőt, a kerítés sincs kolbászból. Ezt felismerni olyan, mintha citromba harapnánk. Van egy csomó dolgunk, amelyet utálunk csinálni, mégis foglalkozunk velük. Kötelességből, becsületből, kényszerből. Sokat lendíthetünk a közérzetünkön, ha megpróbáljuk élvezetesebbé tenni ezeket a teendőket.

Kell ez nekünk? Az első, amit fontolóra vehetünk, hogy egyáltalán szükségünk van-e az adott ténykedésre. Teljesen felesleges olyasmit csinálni, amit nem teszünk örömmel és semmi értelme és haszna nincs. Például mindenen zsörtölődni és felhúzni magunkat, valamint parttalan vitákba bocsátkozni másokkal. Ha ez olyasmi, amiben érdemben tehetünk valamit, és fontos a számunkra, akkor csináljuk, de ha felesleges szájtépés, és nem tudunk a rendszeren változtatni, akkor csupán energia és idő kidobás.

Delegáljunk. Lehet ez egy olyan munka is, amely alapvető, de nem igényli a mi közreműködésünket. Mondjuk egy megrendelés összekészítése, összecsomagolása, amelyet más is meg tud csinálni helyettünk. Nem kell a mi szakértő felügyeletünk vagy érdemi hozzájárulásunk, egyszerűen csak tovább kell adnunk egy megfelelő kollégának. A felszabadult időben pedig foglalkozhatunk a saját kompetenciánkhoz tartozó feladatokkal. A kezdeti két pont úgy teszi kellemesebbé a nem szeretem elfoglaltságokat, hogy megszabadít tőlük. A továbbiakban már nem leszünk ennyire szerencsések.

Kezdjük ezzel a napot! Egyes teendők megpecsételik az egész napunkat. Talán már este is azzal a rossz érzéssel fekszünk le, hogy holnap el kell intézni valami kényelmetlent. Aztán indul a reggel és egyre csak nyomaszt minket ez a dolog. Legyünk rajta túl mielőbb. A saját nyugalmunk érdekében. Volt már szó róla, hogy üzletkötők rendszeresen alkalmazzák ezt a módszert és a legnehezebb hívásokkal indítanak. Utána csak könnyebb lehet. Egyrészt, mindenképp túl vannak rajta, és ez a teher már nem nyomja a vállukat és a gondolataikat. Másrészt, ha még eredményesen is veszik az akadályt, akkor rögvest sikerélménnyel startol a napjuk. Ez pozitívan befolyásolja kedélyüket és optimistábbak lesznek az elvárásaik az egyéb teendők kapcsán.

Legyen benne élvezet. Vannak olyan feladataink, amelyek nem igazán kötik le az agykapacitásunkat. Mondjuk a házimunkák, mint a mosogatás, vasalás, takarítás vagy a ház körüli munkák, mint a kocsitakarítás, fűnyírás. Egyesek épp ezért pihentetőnek találják ezeket, mások viszont muszáj kategóriájú időrablásnak. Használjuk ki ezt az időt és minimum élvezzük, de akár szert tehetünk extra haszonra is. Ha kedvenc zenénket hallgatjuk ezalatt, akkor jobb hangulatban és tempósabban haladunk. Ha valamilyen oktatóanyagot, podcast-et hallgatunk, akkor bővíthetjük az ismereteinket, tudásunkat egy egyébként időpocsékolásnak tartott meló közben. Duplán jól járunk, mert a nem kedvelt teendőt is kipipálhatjuk és még tanulunk is valami hasznosat. De legalábbis jól érezzük magunkat.

Közvetett érték. Váltsunk perspektívát, nézzünk mögé a dolgoknak. Ahonnan most szemléljük, talán nem tartjuk sokra. Azonban, ha találjunk valami értékeset, magasztosat benne, akkor értékesebbnek érezzük a tettünket. Lehet nem dob fel az egészséges táplálkozás, de teszünk általa az egészségünkért. Lehet mi utáljuk a bevásárlást, de segítünk vele a párunknak. Vagy egy unalmas porszívózás után büszkék lehetünk a tiszta és rendezett otthonunkra a vendégek előtt. Szükséges egy ok, amiért szívesebben tesszük, amit kell. Indok lehet egy másik ember, egy közösség, egy jó cselekedet, egy kapcsolat, és saját magunk fejlesztése, jobbítása is. A hozzáadott érték segít elviselhetőbbé tenni a kényelmetlenséget.

Csináljuk társaságban. Amikor valaki sportolni kezd, ajánlják neki, hogy ne egyedül vágjon bele. Eleinte kevésbé érzékeljük a testmozgás előnyeit, helyette marad az izomláz vagy a fáradtság. Sokkal kitartóbbak vagyunk, ha nem egyedül mozgunk. Vannak társaink, hozzánk hasonlók, akik ugyanazzal küzdenek, mint mi, épp ezért tökéletes támaszai, ösztönzői lehetünk egymásnak. Van valami, ami összeköt minket. A társaság és a közösségi élmény bármilyen elfoglaltságot kellemesebbé tesz. Míg másokkal együtt vagyunk elfeledkezünk a kelletlen munkáról, és átadjuk magunkat a jó beszélgetéseknek, a közös megoldásoknak, az emberi kapcsolódásnak. A végén még jól érezzük magunkat.  

Megpróbálhatunk még jutalmat adni, ha sikerrel teljesítünk, de akkor egész idő alatt a prémium jár a fejünkben és attól nem dolgozunk jobb kedéllyel. A legjobban akkor járunk, ha a nem szeretem dolgok mellé teszünk valamit. Ami többlet jelentéssel, erénnyel ruházza fel vagy eltereli róla a figyelmet. Mert attól, hogy elhatározzuk, ha már meg kell tennünk, akkor igyekszünk megkedvelni, ez még nem fog megtörténni. De ez nem is baj. Ha járulékos örömet lelünk az elvégzése közben, akkor kicsit jobban érezzük magunkat. És ez ki is billent az addigi nem szeretem ezt csinálni helyzetből. Amint ezt Reinhard K. Sprenger mondta: „Ha egy kellemetlen élethelyzeten nem tud vagy nem akar változtatni, célszerű azon változtatnia, ahogyan ahhoz a bizonyos helyzethez viszonyul.”

Ha tetszett ez a poszt, akkor kóstolj bele néhány másik cikkbe is az oldalon. Kellemes és tartalmas időtöltést hozzájuk.

Fotó: Andrea Piacquadio, Pexels