„Az újévi fogadalmakkal mindig az a baj, hogy csak egy-két napig lehet őket betartani.” (Peller Anna) 
Az új év kezdete sokaknak a fogadalmak ideje. De ha csupán az új esztendő kezdete miatt fogadkozunk, akkor nem sok haszna lesz. A sikerhez, a megvalósításhoz nincs szükség egy jeles napra, sokkal inkább egy eltántoríthatatlan indokra. 

Évindítás. Kicsit megkésve írom ezt a bejegyzést, de hát vannak kötelességeim, és az nem mindig a munka. Nem posztolhatok a család fontosságáról, ha én magam nem gyakorlom ezt az erényt. Az elmúlt hetekben családoztam. Sokat és bevallom jólesett. Nincs is bűntudatom, hogy kissé elhanyagoltam az írást. Valamikor volt, de ma már nincs. Mert a munka lényeges, ahogy az is, hogy legyen ideje és helye az életünkben a szeretteinknek és a magunknak. Hiszen minden nap megismételhetetlen, csak egyszer élhető meg. Számít mivel töltjük a napot. Ezért is érdekes az újévi fogadalmak témája. 

Napindítás. Müller Péter szerint: „Minden reggel, amikor fölkelsz, keresd meg magadban azt a gondolatot vagy érzést, amiért érdemes élni.” Ezt az idézetet a gyógytornászomtól kaptam (pontosabban húztam) az ünnepek előtt. Minimum legyen valami, amiért érdemes felkelni. Már az is sokat segít, ha van egy hétköznapi rutinunk, amely kiugraszt az ágyból. Rendbe tenni magunkat, reggelizni, összekészíteni a gyerek cuccát, uzsonnáját és elindítani nem csupán a mi, de a családtagjaink napját is. Ez felelősség és a felelősségért érdemes felkelni. Azonban az újévi fogadalmak nem ilyesmikre vonatkoznak. Nem a napi tipikus szokásainkra fókuszálnak. Általában valami nagyobb elhatározás áll a középpontban. És talán ez az egyik gond vele. Mert minden változás, akkor lehet tartós, ha beépül a mindennapokba. Ehhez része kell legyen a napi rutinunknak. Azaz kisebb részekre kell bontanunk, hogy beleférjen a már meglévő szoros beosztásunkba. A nagy dolgok kicsiben, de rendszeresen kezdődnek. 

Minden nap nagy nap. Csupán, mert új év van és sokan ígéreteket tesznek ilyenkor, nincs értelme meggondolatlanul csatlakozni ehhez a klubhoz. Mert ha nekünk nem jelent semmit a vállalásunk, akkor úgysem dolgozunk a beteljesülésén. Egyébként pedig bármelyik nap lehet számunkra egy új kezdet. Bármikor nyithatunk egy új lapot. Megtehetjük március 23-an ugyanúgy, mint június 5-én vagy szeptember 17-én és az év akármelyik másik napján. Nincs szükség évfordulóra, ünnepnapra. Erős okra van szükség, valamire, ami miatt változtatni akarunk. Nagy ötletek és mély elhatározások bármikor születhetnek. A kérdés az, kitartunk-e mellettük. 

Miért is? Ha trendiségből döntünk valami mellett, nem lesz foganatja. Ha meggyőződésből, akkor javulnak az esélyeink. Meg tudjuk indokolni, miért köteleződtünk el valami mellett? Miért váltunk vega táplálkozásra? Miért akarunk másik munkahelyet? Miért kezdünk sportolni? Miért vágunk bele a saját vállalkozásunkba? A „csak” kevés válasz. Ahogy az is, hogy „mások is ezt csinálják”. Nekünk miért fontos az a valami? A saját példámból tudom, hogy teljesen átlagos hétköznap volt, amikor arra adtam a fejem, hogy tornázni kezdjek. Eleinte nehéz volt, aztán könnyebbé vált. Olykor volt, van kedvem hozzá, máskor egyáltalán nincs. De csinálom, már több, mint két éve, nap nap után. Volt rá nyomós okom? Az ízületi fájdalmak elég indokot szolgáltattak. Az egészség megőrzése vagy visszaszerzése például erős motiváció. De lehet erős motivátor a szakmai előrejutás, a pénzügyi helyzetünk javítása, a családunkkal való több idő töltése, egy találmány megalkotása, hogy csak néhányat említsek. Bármi szóba jöhet, a lényeg számítson nekünk. Akkor fogunk igazán küzdeni érte. 

Minden kezdet nehéz. Arisztotelészt egy tanítványa a bölcsesség eléréséről faggatta. A mester kivitte a tengerpartra majd együtt begyalogoltak a vízbe. A derékig érő vízbe érve aztán megragadta a tanítványt és a víz alá nyomta. Mikor az ifjú levegője elfogyott kétségbeesetten kapálózott, és próbált kivergődni a vízből. A mester egyszer csak elengedte, a tanítvány pedig a habokból előbukkanva zihálva kapkodta a levegőt. „Ha annyira el akarod érni a bölcsességet, mint ahogyan az imént a levegőt akartad, akkor bizonyosan eléred." - jegyezte meg sztoikusan Arisztotelész. A döntések általában felfokozott, jórészt pozitív érzelmi állapotban születnek. A szilveszteri ereszd el a hajam buli is ilyen. Könnyű akkor kimondani, de már a következő nap bajban vagyunk. Ugyanis ki sem látszunk a másnaposságból. Mit tudnánk tenni így, ha felállni sincs erőnk? Aztán meg úgy gondoljuk, alig telt el pár nap, hosszú még az év, ráérünk. Vagy ellenkezőleg. Belevetjük magunkat teljes gőzzel, majd pár nap múlva vesszük észre, hogy mennyi van még az évből, ne rohanjunk úgy, tartsunk egy kis szünetet. Aztán nagy szünet lesz belőle. Ezek azért történnek, mert mindenbe nehéz belekezdeni és az első lépéseket megtenni. Kényelmetlen, fájdalmas. És valószínűleg nem rögtön látszik az eredmény. Gyakran semmi változás nincs eleinte. Csak az erős belső hitünk és bizodalmunk van. Erre építhetünk. Meg a kialakított rutinra, ami akkor is cselekvésre késztet, ha semmi kedvünk hozzá. 

Van újévi fogadalmunk? És továbbra is ragaszkodunk hozzá? Helyes, ragaszkodjunk. De ne az újévire fókuszáljunk belőle, hanem a fogadalom részére. A benne levő vágyunkra, az általa elérhető előnyökre. És ha most nem is fogadtunk meg semmit, sebaj, előttünk az év többi napja, hogy megtegyük. Azon a napon, amikor eljön az ideje. És amikor készen állunk ré, hogy naponta cselekedjünk érte. Amint azt Douglas Pagels megfogalmazta: „Minden nap elhozza az új kezdet csodáját. Számos előttünk álló pillanatot szokványos napnak látunk csupán, de mindannyiunknak megadatott a lehetőség, hogy különlegessé tegyük őket.” 

Nagyon boldog és eredményes esztendőt kívánok! És az eredményességet értsd arra, ami számodra mérvadó. 

Fotó: benzoix, freepik