„A bizalom sérülése azért az egyik legsúlyosabb veszteségünk, mert egyszerre zúzza szét a múlt emlékét, a jelen pillanatot és a jövő vízióit is.” (Tisza Kata)
Bizalom nélkül nem működik az élet. Egy doboz tejet sem vennénk meg, ha nem bíznánk abban az útvonalban, ahogy a boltok polcára kerül a termék. A hétköznapokhoz nélkülözhetetlen, a társadalmi normákhoz szükséges bizalmon túl, az emberek bizalmának elnyeréséhez kicsit személyesebb út vezet.

Társadalmi bizalom. Bemegyünk a postára és bízunk abban, hogy fel tudjuk adni a csomagunkat. Felszállunk egy buszra és bízunk benne, hogy a sofőr eljuttat minket a célállomásunkra. Ezek a legelemibb, napi szintű, szakmaiságon alapuló bizalmak. Létrejön egy felületes kapcsolat, szigorúan szakmai, üzleti jelleggel, és mindössze addig tart, amíg lebonyolítjuk a tranzakciót. Ha esetleg ismerjük szolgáltatást nyújtót, akkor kicsit tovább. Hiszünk benne, hogy segítséget kapunk, megoldásra találunk, és nem kérdőjelezzük meg a hozzáértést. Egyszerűen igénybe vesszük mások megbízható munkáját.

A kompetencia bizalma. Szűkebb érdekeltségünkben már fontossá válik, hogy bízzunk a velünk szorosabb kapcsolatba kerülők jártasságában. A munkahelyünkön összedolgozunk másokkal, így függünk is bizonyos emberek munkájának minőségétől. Tudnunk kell, hogy kollégánk időben elkészül a megrendeléssel és az ígért időben útjára indíthatjuk a szállítmányt. Hinnünk kell benne, hogy határidőre megkapjuk az összes adatot, és beilleszthetjük a prezentálandó kimutatásokba. Akkor végezhetjük jól a dolgunkat, ha a hozzánk kötődők munkájára is biztonsággal számíthatunk. De ugyanez igaz, ha a fürdőszoba felújításához keresünk szakembert. Az ajánlásokra, a hírnévre, a referenciákra támaszkodunk. A minket érintő ügyekben már sokat nyom a latba a professzionalizmus.

Személyes érintettség. Tovább szűkíthetjük a kört. A közeli hozzátartozóinkat és a családunkat érintő kapcsolatokra. Például a gyermekünket minden nap beadjuk valahova, legyen az óvoda, iskola, és feltétlenül bíznunk kell az intézményben. Az intézmény iránti bizalmat pedig az ott dolgozók teremtik meg. Ebben a körben jócskán túllépünk a hozzáértésen és nagyban előtérbe kerül az emberi tényező. Ez szóba kerülhet a korábbi szinteknél is, ám itt kezd igazán meghatározóvá válni. Mert ránk és a szeretteinkre van hatással, nem csak 8-tól 4-ig, hanem akár a nap 24 órájában. Gondoljunk csak rá, mennyire számít, ha egy szakorvos emberségesen bánik velünk. Az egészségügyi kihívások eleve kiszolgáltatottá tehetnek, ezért egy figyelmes környezet, ember, tompíthatja ennek az érzésnek az élét.

Privát szféra. Hogy kit engedünk igazán közel magunkhoz, azt roppantul megválogatjuk. Nem mindegy kivel kötjük össze az életünket. Vagy a pénztárcánkat. Párkapcsolat, üzleti partnerség, barátság, ezeknél a viszonyoknál a bizalom léce nagyon magasan van. És néha elég a léc rezgése a kételyek felébredéséhez. Mert a legintimebb szféránkba engedjük be ezeket az embereket. Megosztjuk velük a megféltettebb titkainkat, megosztjuk velük a javainkat, saját magunkat. Hasonlíthatunk egymásra vagy különbözhetünk, de egy valamiben meg kell egyeznünk, az erkölcsi tartásban. A bizalom kiindulópontja, hogy azonos a morális értékrendünk. Enélkül előbb-utóbb valamelyik fél leveri a lécet és elválnak útjaink.

A bizalmat könnyű eljátszani, és nehéz visszaszerezni. Minél közelebb áll hozzánk valaki, a kiábrándulásunk annál nagyobb, még ha apró dologról van is szó. Ha csalódunk valakiben, és ez lehet egy személy, de lehet egy cég is, akkor bezárjuk előtte az ajtót. Van, amikor egyértelműen tesszük ezt, mert már voltak előjelek, de olykor még nehezebb szívvel hozzuk meg a döntést, és résnyire még kukucskálunk az ajtórésen. Mintha magunk sem akarnánk elhinni, ami történt. De megtörtént és gyakran nincs visszaút. Pontosabban, a bizalmat megelőlegezni természetes dolog. Megőrizni egyenes és tisztességes mentalitást igényel. Visszaszerezni sokszorosan több meló, mint amennyit addig beletettünk abba a kapcsolatba.

A hazugságok hálója. Az egyik veszélyes tényező az őszinteség hiánya. Hibázni lehet, de ezt gyakran azzal tetézzük, hogy tagadunk. Akit rajta kapnak, rendszerint védekezik, mentegetőzik. A végsőkig fenntartja a látszatot, hogy ő aztán nem. A bizalmat nem is biztos, hogy az elkövetett tett ássa alá véglegesen, hanem a hazugság, amivel palástolni próbáljuk a nyilvánvalót. Ám ezzel nem köszörüljük ki a csorbát, csak még mélyebbre taszítjuk magunkat. A felelősség vállalásával kezdődik az elveszett bizalom visszaszerzése. És persze rengeteg munkával folytatódik.

Meddig mehetünk el? Úgy emlékszem Stephen M.R. Covey A bizalom sebessége című könyvében mesél egy sztorit két barátról. Egy céget vezettek különböző beosztásokban, de az egyikük a rossz döntéseivel csődbe vitte a vállalatot. Ezt követően sokáig nem is beszéltek egymással. Évekkel később rendezték a viszonyukat és helyretették a barátságukat. Majd idővel az egyikük, aki előzőleg bukásig vitte a céget, előállt egy új vállalkozás ötletével, amelyet szerinte együtt megvalósíthatnának. A barátja erre úgy reagált, hogy nem szeretne beszállni a projektbe. A barátság az egy dolog, de mivel ismeri az üzleti kvalitásait a társának, abból nem kér még egyszer. Megégette magát, és megtanulta, hogy meddig mehet el az adott kapcsolatban. Jól tesszük, ha mi is értékeljük a körülöttünk lévő embereket megbízhatósági szempontból. Mindenkivel annyit vállaljunk, amennyi benne van. Így kevesebb csalódás ér.

A bizalom olyan, mint mi emberek, rendkívül sokrétű. De sokféleségében is egy a lényeg, hogy a megléte stabillá és erőssé teszi a kapcsolatokat. Nekünk kell jól használni, megalapozni, építeni, ápolni és napról napra formázni. Amint azt Rachel Botsman is mondta: „A szeretethez hasonlóan a bizalomnak is sok arca van. Nem olyan, mint egy megbízható motor, amelyhez kézikönyv jár és amelyik csak egyféleképpen működik. A bizalom adott helyzettől és kapcsolattól függően változó, azaz egyszerűbben fogalmazva helyzetfüggő.”

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor szavazz bizalmat az oldalnak és olvass bele néhány másik cikkbe is.

Fotó: Moose Photos, Pexels