„Ha a jelen pillanat tudatosságából cselekszel, bármit is teszel - akár a legegyszerűbb dolgokat is -, tettedet a minőség, a gondoskodás és a szeretet érzése itatja át.” (Eckhart Tolle)
A legtöbbünk tervezetten tengeti a napjait. Van időbeosztásunk, napi feladatlistánk, ami ki és betölti az életünket. Vajon ezeket mennyire itatja át a tudatosság? A valódi érdeklődésünk, vágyaink, céljaik vezérelnek irányukba, vagy csak a kényszer és megszokások szülte ténykedések? Puhatolózzunk kicsit ezen a mezsgyén és ismerjük fel, hol találjuk a tudatosságunkat.

Tudatos munka. A melót el kell végezni, ez tiszta sor. Az már kevésbé, hogy miért maradunk olyan munkahelyen, amit nem szeretünk, nem visz előre, nem ad valami pluszt a pénzen kívül. Nem ott kezdődik a tudatosság, hogy amit élénk tesznek az elvégezzük, hanem hogy megválasztjuk mit tesznek elénk és ezt követően cselekszünk. Ha csak nem szeretem ételek közül válogathatunk, soha nem lakunk jól. Ha csupán közepes minőségű kajákat fogyasztunk, sosem eszünk egy igazán jó ízűt. Ha mindenféle van a tálcán, akkor elégedetten állunk majd fel. Még a hozzánk legközelebb álló foglalkozás is tartogat olyan teendőket, amelyek teljesítése nem kifejezetten okoz örömet. De a teljes nagy képet nézve pozitívan hat ránk. Élvezzük, átadjuk magunkat neki, és a végén örömmel tölt el a tartalmasság, az eredményesség, a jól végzett, jó munka jutalma.  

Tudatos pihenés. A túlhajszoltság egyre gyakoribb jelenség. Nem tudjuk, hogy mi az elég vagy bűntudatunk van, ha nem dolgozunk még a munkaidő lejárata után is bőszen. Mondhatjuk, hogy ebben bűnösök a cégek is, mert elégtelen számú munkaerőre szuszakolják rá az egyre sokasodó feladatokat. De az egyénnek is jócskán van felelőssége, hogy eddig és ne tovább. Vajon a végsőkig kitartunk és akkor engedünk a fáradtságnak, amikor már minden kiesik a kezünkből vagy szándékosan megpihenünk? Attól mert jogunk van kiengedni, még nem feltétlenül élünk vele. Ezt is szándékosan a napunk részévé kell tenni, különben a kiégésünk elkerülhetetlen.

Tudatos tájékozottság. Szeretünk napra készek lenni ezért olvasunk híreket. De gyakran itt is fordítva ülünk a lovon. Relatív sok időt töltünk el a napi aktualitások és színesek böngészésével, pedig nem biztos, hogy a felkapott híreknek van jelentősége. Tim Harford közgazdász szerint, nem hagyunk ki semmit, ha pár napnyi csúszással olvasunk el bizonyos cikkeket. Sőt, talán addigra újabb tényekkel egészül ki és már más lesz a relevanciája, vagy sokkal informatívabb lesz. Nyugodtan szelektáljunk és kevésbé röppenjünk rá a kattintásvadász szalagcímekre. Értékeljük a mélyebb, elemzőbb tartalmakat, valamint az olyan írásokat, amelyek elevenünkbe vágnak, a fejlődésünket szolgálják.

Tudatos időbeosztás. Ebben is nyissunk némi távlatot. Általánosságban a napi ügyeinkben elég határozottak vagyunk. A naptár és a jegyzeteink segítenek, mit, kinek, mikorra. Egy nap, jól behatárolható, felosztható és átlátható egység. Azonban túl rövid a hosszútávú céljaink megvalósításához. Ezért gyakran el is siklunk e felett. Belezsúfolunk a napunkba mindent, amit hozzátartozik, hogy az életünk, a munkánk gördülékenyen haladjon. Helye van az azonnali dolgoknak, és ezek természetesen ki is töltik a rendelkezésükre álló időt, azonban ezek tartósan nem szolgálják a növekedésünket. Van időnk még egy kuncsafttal foglalkozni, de nincs oktató videókat nézni, hogy fejlesszük magunkat. Az utóbbi ráér, senki sem kéri számon rajtunk. Aznap nem is, de pár elvesztegetett év múlva, ha más nem a lelkiismeretünk elszámoltat. Észrevétlenül nem azzal foglalkozunk, amivel tényleg kellene.

Tudatos jelenlét. Benne vagyunk abban, amit csinálunk? Vagy gondolatan mindig valahol máshol járunk. Így nehéz jól érezni magunkat. Nehéz felfedezni a pillanat szépségét. Nehéz meglátni és megérezni, mennyire jó az, amit éppen teszünk. Vagy épp nem teszünk. Csak figyelünk, hallgatózunk, látunk, észlelünk. Ez az állapot feltételezi, hogy nem egyik ügyletből a másikba esünk, hanem kellő idővel rendelkezünk végigmenni az adott folyamaton. Ez sokunknál ritka. Mert még be sem fejeztük a dolgunk, máris egy következővel kell foglalkoznunk. És ez a befejezetlenség megy velünk haza is. Ugyan a családdal vagyunk, de fejben azon rágódunk, mi mindent kéne még elintézni. Napközben meg elkalandozunk, hogy nem töltünk elég időt a kedvesünkkel vagy a gyermekünkkel. Engedjünk a most csábításának és adjuk át magunkat a jelennek és vesszünk el benne. Legyen az a munka élménye, a játék öröme, egy forró kávé zamata, egy könyv varázsa.

Ügyeljünk, hogy a tudatosság ne váljon szorongássá és görccsé. Ne akarjuk mindenáron tudatosan uralni az életünket. Fontos az irány, a cél, a tett, de leginkább azért, hogy jobban érezzük magunkat. Tudjuk, hogy jó felé haladunk, jó ütemben és megérdemeljük a lazítást is. Ha miénk a rohanás, miénk a megállás is. Mindkettőre ugyanakkora szükségünk van. Márai Sándor mondta: „Mindig váltani az élet ritmusát. Tudatosan és figyelmesen cserélni munkát, pihenést, koplalást és bőséget, józanságot és mámort, igen, még gondot és örömet is; tudatosan felállni az élet terített asztala mellől, mikor legjobban esik a bőség, tudatosan bekapcsolni gondokat és feladatokat, melyeknek nevelő erejük van. Nem elbízni magad semmiféle helyzetben.”

Ha tetszett ez a poszt, akkor tarts velem legközelebb is.

Fotó: wayhomestudio, freepik