„Nem merek most tükörbe nézni, mert félek, hogy annak látnám magam, aki per pillanat vagyok.” (Colleen Hoover)
A felülvizsgálat nehéz, ám elkerülhetetlen. Időnként a cégeknek, intézményeknek, csoportoknak, de az embereknek is ellenőrizniük kell, hogy továbbra is a helyes úton járnak-e. Miért? Mert a világ feltartóztathatatlanul változik. És változnak benne a célok, érdekek, viszonyok és emberek is.

Integritás. Jó tisztában lenni az értékeinkkel és még jobb, ha ezekhez ragaszkodunk. Tartjuk magunkat az elveinkhez, és a hitünk szerint a legjobbat cselekedjük. Ez biztost talajt ad a lábunk alá. Eszmék, tevékenységek, emberek, csoportok, akik fontosak számunkra. Az állandóság kielégíti egy alapvető igényünket, a biztonságérzetet. Azonban ez a lelki status quo egészségtelen világképet és értékrendet is eredményezhet. Biztos, hogy ma is érvényesek azok az alapelvek, amelyek mentén élünk? Biztos, hogy jó helyen vagyunk? Megfelelő emberek között?

Kívülről szemlélve. Az önreflexió feltételez bizonyos eltávolodási képességet. Tartják, hogy ha bedobjuk a békát egy fazék forró vízbe, kiugrik belőle. De ha szépen lassan melegítjük alatta a vizet, akkor szépen lassan megfő. Így vagyunk mi is. Ülünk a kellemes hőmérsékletű vízben, ahol jól érezzük magunkat. De nem feltétlenül érzékeljük a változásokat. Akkor sem, ha ezek előnytelenek. Túl lassú a folyamat, túl erős a megszokás. Ki kell lépni és kívülről szemlélni magunkat. Megnézni, hogy nézünk ki? Illeszkedünk a környezethez? Miként hát ránk a környezet? A szemellenzőnk miatt a változékonyságot nem érzékeljük reálisan belülről.

Folyton fogyasztó. Ha folyamatosan csak fogyasztunk, akkor nincs is időnk az önvizsgálatra. Van input és van output, de az utóbbi feldolgozás nélkül távozik belőlünk. Nem megy át a tudatosságunk rostáján. Nem mérlegelünk, nem gondolkodunk, készként fogadunk el mindent és így is adjuk tovább. Ez ugye leegyszerűsít egy rakás dolgot. Ugyanakkor tág teret nyit a manipulációra. Szócsövei lehetünk olyasmiknek, amelyek valóság tartalmán egy pillanatig sem merengünk el. Holott, ha megtennénk, talán számunkra is feltűnne, hogy valami nem kerek.

Egyoldalú tájékozódás. Különösen veszélyes, amikor az információforrás egyoldalú. Lehet ez egy médium, amely torzított valóságképet sugároz, de akár egy cég is, ahol az emberek motiválására használják a manipulatív tévképzeteket. Mivel bízunk az ismert közegben, mindenféle fenntartás nélkül fogadjuk be, amit kapunk. Ezért sem keresünk tudatosan más forrást. Esetleg nem ismerünk más alternatívát. Vagy nem akarjuk megbolygatni a lelki nyugalmunkat. Ne billentsenek ki az egyensúlyunkból. Szeretjük, amikor megerősítik a meggyőződésünket. És nagyon nem kedveljük az ellenvéleményeket, a miénktől eltérő álláspontokat.

A butulás kálváriája. A zártságunk elindít lefelé. Egy dolog, hogy befolyásolhatók leszünk, és egy másik, hogy lemaradhatunk kulcsfontosságú ismeretekről. A történelem során számtalan példát találhatunk, amikor a fejlődés útját állta valamilyen maradi érdek. Gondoljunk az egyházak által eretneknek vagy boszorkánynak kikiáltott és akár halálbüntetéssel sújtott csillagászokra, tudósokra. Nem fogadunk be információkat, szándékosan félreértelmezzük őket, esélyt sem adva a racionális gondolkodásnak. Nem véletlen, hogy ez a fajta hozzáállás melegágyává válik a ma népszerű konteóknak és álhíreknek. Nem kell áldozatul esnünk a fake news-nak.

A megértés és elfogadás hiánya. Az információ elérhető, csak épp nem akarjuk elérni. Helyette hagyjuk elhatalmasodni az ismeretlentől való félelmeket. Nem ismerjük, nem fogadjuk el, inkább elutasítjuk. Ugyan önként döntöttünk úgy, hogy becsukjuk a szemünket, idővel mégis inkább vaknak tettetjük magunkat. Sajnos ezzel együtt hiányozni fog belőlünk a tolerancia és a megértés is. Mert megérteni azt lehet, amiről kellő információval rendelkezünk. Tolerálhatunk valamit akkor is, ha nem értünk vele egyet. De ehhez ismernünk kellene. Látni, hogy lehet benne jó, még akkor is, ha nem áll hozzánk közel.

Érdemes rendszeresen élni az önreflexió jótékony hatásával. Nem csupán magunkról szerezhetünk naprakész tudást, de azt is kideríthetjük vajon mások nem használnak-e ki minket önös érdekeik számára. Intelligens és gondolkodó emberként az önvizsgálat kezeskedik a helyes életvitelünkről, a szabadon meghozható döntéseinkről, a véleményalkotásunk függetlenségéről. Valamit arról, hogy azon embertársainkkal is kulturáltan szót értsünk, akik másként látják a világot, mint mi. Anne Frank így gondolkodott erről: „Ha mielőtt cselekedne, mindenki feltenné magának a "miért" kérdést, azt hiszem, az emberek sokkal, de sokkal jobbá és őszintébbé válnának. A legjobban ugyanis úgy lehet jobbá és őszintébbé válni, ha soha nem hagyunk fel az önvizsgálattal.”

Ha tetszett ez a poszt, akkor nézz bele te is a lelked legszemélyesebb tükrébe.

Fotó: azerbaijan_stockers, freepik