„A legnagyobb teljesítmény önmagadat adni egy olyan világban, amely szüntelenül valaki mássá akar átformálni.” (Ralph Waldo Emerson) 
Nincs híján világunk az önbizalomnak. Sokan nagyon magabiztosnak mutatják magukat, osztják az észt, mutatják lenyűgöző életstílusukat. Irigylésre méltóan tűnnek olyan személynek, akik megingathatatlan önbecsüléssel rendelkeznek. Valójában ez a magabiztosság lehet egy álca, amely segít palástolni a nem vállalt gyengeségeket. Miből származik a valódi önbizalom? 

Nem kívülről jön. Számít a megjelenés, az ápoltság, az ízlés. Jól jöhetnek az anyagiak is. Egy zsíros állás, jól futó vállalkozás. Ezek sok minden kipipálhatnak az életben és kiváló hátteret nyújtanak. Azonban nem minden esetben társulnak megfelelő belső beállítottsággal, értékekkel. Ezek hiányában csupán külsőségek maradnak, a siker kézzel fogható megnyilvánulásai. Olykor éppen ezért társul melléjük a már-már agresszív magabiztosság. Ha nem érzem, legalább úgy teszek mintha alapon. A tényleges önbizalom sokkal inkább építkezik belülről, mint kívülről. Íme néhány az építőelemeiből. 

Általános műveltség. Az iskoláink még mindig a tárgyi tudást szorgalmazzák. Azt már látjuk, hogy nem ezeknek van igazi értéke a jövő (de talán már a jelen) karrierjeiben. Az adatok végeláthatatlan halmaza ott hever az interneten. Csak tudnunk kell hol és hogyan keressünk. Az alapműveltség egyrészt képes a kereséshez támogatást adni. Tájékozottá tesz, adott témákat be tudunk határolni, van róla némi elképzelésünk, nem teljesen a nulláról indulunk. Másrészt fejleszti a világról és a magunkról alkotott képünket, ha ismerősek vagyunk a történelem, a zene, a művészetek, a földrajz vagy egyéb tudományok terén. Indokolt döntéseket hozhatunk, véleményt alkothatunk, bekapcsolódhatunk beszélgetésekbe, fejleszthetjük és bővíthetjük a kapcsolatainkat. Nehezebben vezetnek meg vagy manipulálnak, ha masszív világképpel és tájékozottsággal rendelkezünk. Az életben is jobban tájékozódunk és megálljuk a helyünket. 

Kompetencia. A szakértelem mindig trendi lesz. Akit nem tudnak eladni a saját szakmájában, annak már fél sikere van. Aki hivatásának magasan képzett képviselője, jogosan érdemli meg a szaktudásának elismerését. Aki birtokában van a manapság oly fontos kommunikációs, emberi bánásmóddal kapcsolatos tapasztalatoknak, az könnyebben simítja el a konfliktusokat, problémákat. Bármilyen szakmai ismeret kellő táptalaja az önbizalomnak. Gördülékenyebbé teszi a munkában való érvényesülést, a feladatok elvégzését és ez megadja azt a jóleső érzést, hogy hatékonyan és eredményesen tudunk dolgozni. Amikor nem csak átlátjuk a teendőket, de szervezetten le is tudjuk bonyolítani mindenki megelégedésére, akkor határozottan mondhatjuk, nagyon jók vagyunk abban, amit csinálunk. 

Értékes munka. Túl azon, hogy valamiben jók vagyunk, a munkánk értékessége is emelheti az önbizalmunk szintjét. Tudva, hogy a mindennapi cselekedeteinkkel másoknak segítünk, értéket teremtünk, minket is felderít. Gondolkodunk róla, hogy közben a körülöttünk lévők is megbecsültnek érezzék magukat. Bárhol dolgozhatunk úgy, hogy az emberek érezzék számítanak. Egy villanyszerelő is lehet lelkiismeretes, ahogy egy postai alkalmazott figyelmes és udvarias vagy egy utcaseprő alapos. És egy bankár is eladhatja azokat a pénzügyi termékeket, amelyek nem a legideálisabbak az ügyfélnek, de számára a legtöbb bónuszt hozzák. Mindenki a saját módján hozzájárul a nagy egészhez, a közös értékteremtéshez. Rajtunk múlik, hogy a legegyszerűbb munkára is úgy nézzünk, mint ami képes értéket hordozni. 

Önazonosság. Időnként látni celebeket, akik arra panaszkodnak, hogy őket milyen sokan utálják, pedig nem is adtak rá okot. Aki a nyilvánosság előtt éli az életét, annak számítania kell arra, hogy lesznek, akik a nemtetszésüknek adnak hangot. Ez akkor válik izgalmassá, amikor emberünk posztolgat erről-arról, ami megnyerő és kedvező színben tünteti fel, majd az életben teljesen másként viselkedik. Szegény nem jön rá, hogy a közutálatot az okozza, hogy a virtuális és a valódi énje közt nincsen meg az önazonosság. Utólag magyarázhatja a bizonyítványát vagy értetlenkedhet, de a fő ok az említett eltérésben keresendő. Számunkra is tanulságos, hogy ha nincsenek összhangban a tetteink a gondolatiságunkkal, értékrendünkkel, akkor megcsappan az önbizalmunk. A saját belső közönségünk, ha utálni nem is fog, de nem fogadja el a helyzetet. Nehezebb a tükörbe nézni és önmagunkat elfogadni, mert tudjuk, hogy kilóg a lóláb. Érezzük, nem helyesen cselekszünk, nem azt tesszük, amit a belsőnk jónak lát. Az önazonos ember egyenes háttal (és gerinccel), magabiztos fellépéssel rendelkezik. 

Szeretettség. A szeretet érzése kiegyensúlyoz. Ha szeretnek minket és ha viszont szeretünk, az megnyugvással tölt el. Van egy helyünk valaki szívében. Van egy hely valaki karjában, ahol megpihenhetünk, megértésre és szeretetre lelünk. Rengetegen nem hiszik magukról, hogy ők szerethetők. Esélyt sem adnak másnak, mert már önmaguk lemondanak magukról. Megmagyarázzák, őket miért nem lehet szeretni és ezen kifogások miatt nem engednek közel magukhoz senkit. Lemondanak az elfogadásról. Hogy a maguk tökéletlen módján igenis szerethetők. Vagy éppen azért. Nagy ajándék, ha van az életünkben valaki, aki megadja nekünk a szeretettség érzését. Ez is jócskán képes hozzájárulni az egészséges önbizalmunkhoz. 

Átolvasva ezt a rövid felsorolást, elmerenghetünk, nekünk miből, mennyi jutott? Melyek járulnak hozzá a mi önbecsülésünkhöz? És hol van lehetőségünk a fejlődésre? Ha elkezdjük értékelni a bennünk lévő jó és pozitív tulajdonságokat, felismerni és megfelelően kiaknázni a képességeinket, már elindultunk egy úton, amely több magabiztosságot teremt a számunkra. Értékes alapokkal fejleszthetjük a kisugárzásunkat. Amint azt LeBron James mondta: „Amiről beszélek, azzal kapcsolatban muszáj tájékozottnak lennem. Azt hiszem, minden azzal kezdődik, hogy az ember jól érzi magát a bőrében, és tudja, kicsoda.” 

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor engedj nagyobb teret a megalapozott önbizalmadnak! 

Fotó: cookie studio, freepik