„Az anyagban nincs más energia, csak az, amit a környezetéből befogad.” (Nikola Tesla)
Ha van aktuális téma manapság, akkor az az energia, illetve az energiaválság. A költségek növekedése, a kínálat megcsappanása arra sarkallja az embereket, hogy kezdjenek el takarékoskodni az energiával és keressenek alternatív erőforrásokat. Talán nem is baj, hogy előtérbe került egy olyan kérdés, amellyel már jó ideje komolyan foglalkoznunk kellene. Akár személyes szinten is.

Komfortos világ. Kényelmes életet élünk. Nagyon is kényelmeset. Megvan mindenünk, a laptoptól az okostelefonig, a wifitől a klímáig, a mosogatógéptől a szárítógépig, a kávégéptől az turmixgépig. Biztos, hogy mindenre maradéktalanul szükségünk van? Most még elvi a kérdés, de ki tudja, néhány évtized múlva már mérlegelnünk kell, hogy mit tartunk meg, mit használunk és mit nem? Mire lesz elég energiánk? Földünk erőforrásai fogyatkoznak, míg a jóléti társadalom egyre nagyobb megterhelést jelent a környezet számára. Az olyan opciók, mint az elektromos autók, bár elsőre jól hangzanak, mégis ugyanúgy nyersanyag igényesek és gyártásuk nyomást helyez a természetre. Nincs még valódi válaszunk a dekarbonizációra.

Személyes kényelmünk. Sokszor annyira távolinak érezzük ezeket a dolgokat. Ugyan érzékeljük, hogy a nyarak egyre szárazabbak, látjuk a kiszáradt tómedreket, a pusztító erdőtüzeket, és szörnyülködünk, de amíg nem érezzük közvetlenül a saját bőrünkön, addig valahogy mindez távolinak tűnik. A jelenben a kényelem, a birtoklás és a gazdagodás a fő irányvonalunk, később ezt felválthatja a lemondás és nélkülözés. Mert tehetünk érte, de ebben benne foglaltatik, hogy kicsivel lejjebb kell adni a megszokott komfortunkból. Több időbe telik otthon előállítani a vegyszermentes tisztítószereket, mint megvenni a boltban a vegyi anyagokat. Törődést igényel fenntartani egy kis konyhakertet, ellentétben azzal, ha elrohanunk és megvásároljuk, ami épp szükséges. Kellemetlenebb a közösségi közlekedést használni, mint kényelmesen egyedül dekkolni a dugóban a kocsinkban. Ma még van választásunk, de ez nem biztos, hogy mindig lesz.

Belső energiák. Amikor a bennünk lévő erőről van szó, sokan egy New Age féle mozgalom spiritualitását vizionálják. Ám ennél lényegesen kézenfekvőbb a dolog. Mondhatjuk teljesen hétköznapi, hiszen mi magunk is energiát használunk és hozunk létre. Ha nem rendelkezünk elegendő töltettel, akkor ki sem tudjuk adni magunkból. Ezért olyan egyszerű tényeket kell megvizsgálnunk magunkkal kapcsolatban, hogy fáradékonyak vagyunk-e, kedvtelenek, életuntak, vagy ellenkezőleg, túlbuzog a lelkesedésünk, tettrekészek és kiegyensúlyozottak vagyunk inkább. Ezek a szimpla jellemzők tökéletesen mutatják, hogy áll az energiaszintünk. Innen egy következő lépés az okot felfedni.

A megfelelő helyen. Fontos, hogy jó helyre fektessük be az időnket és energiánkat. Aki egy ingerszegény munkahelyen tengeti a napjait csupán a biztos pénzkereset miatt és közben majd szétveti a kreativitás, nem igazán lehet boldog. És esténként hazaérve lendületes sem. Lemeríti az egykedvű és unalmas közeg. Ahogy egy anyukát is, aki a kisgyermekével van otthon és felnőtt emberi kommunikációban alig vesz részt. Ez egy jelentős feladat, jelentős odaadással. Ha valaki a 7/24-ben anyukáskodik igénye lehet néha kikapcsolni, kilépni ebből a helyzetből és töltekezni. Ettől még nem lesz rossz anya, sőt, ettől válik újra kellően türelmesé és figyelmessé. Az energiánk a megfelelő körülmények hatására tud fennmaradni, megújulni, új életre kelteni.

Az alapok rendezése. Felmerülnek tehát olyan alapvető kérdések, amelyek kapcsolódnak az elfoglaltságainkhoz és a közérzetünkhöz. Eleget pihenünk? Jól alszunk? Nyugodtak tudunk maradni a nap folyamán akkor is, ha nehézségek adódnak? Kiállunk magunkért? Szót értünk másokkal? Egészséges az önbizalmunk? Ha mentálisan egészben vagyunk, ezekre pozitív válaszokat tudunk adni. Ha nem, akkor valami hiányzik. Megkereshetjük, hogy mi az, és ráfókuszálhatunk. Esetleg valamiből kicsit több kell, valamiből kicsit kevesebb. Rendezve, nagyobb eséllyel érezzük jól magunkat a bőrünkben, kevésbé leszünk fáradékonyak és egy tömény kihívásokkal tarkított nap sem merít ki teljesen. De ha mégis, akkor jöhet egy regeneráló lazítás vagy nagy alvás, ami helyrebillent.

Jövőkép kialakítása. Erőforrásaink gondozásának másik oldala a hasznosság érzetéből, valamint a jövőképünkből fakad. Ha értékesnek érezzük magunkat, tudjuk hova tartunk, mit, miért csinálunk, akkor jóval hatékonyabban használjuk fel az energiánkat. Nem tékozoljuk el felesleges ügyekre, inkább bővítjük a tudásunkat, az ismereteinket, a kapcsolatainkat. A hibákat, a csalódásokat is át tudjuk fordítani a saját épülésünkre. Nem tökéletes, amit teszünk, de céllal dolgozunk, cselekszünk, élünk. Hatalmas erőt jelent a számunkra, hogy tudjuk, mi mozgat, miért kelünk fel naponta. A szerepet önként vállaltuk, nem ránk testálták. A jövőkép aktivitással párosulva produktívvá teszi az energiagazdálkodásunkat.

Életünk nélkülözhetetlen eleme az energia. Rengeteget el tudunk belőle pazarolni, ha nem megfelelő formában használjuk fel. Igaz ez Földünk energiaforrásaira, amelyet mi is nap, mint nap kiaknázunk, és igaz, ez a belső erőnkre is. Ha nem hagyjuk feltöltődni, ha nem a helyes irányba irányítjuk, ha elveszítjük az egyensúlyt a munka és a magánélet között, számíthatunk az energiaszegény közérzetre. Óvjuk, védjük, használjunk megfontoltam és értelmesen. Az életünk forrása ugyanis maga az energia. Amint ezt José Silva is megállapította: „A legjobb meghatározás, amit a valóságról valaha is hallottam, az az, hogy ez az egyetlen álom, melyben mindannyian osztozunk. Csak a leghalványabb sejtéseink vannak arról, hogy milyen is az valójában. Ahogy érzékelünk, ahogy a dolgokat látjuk, az jobbára csak saját meggyőződésünket szolgálja. A távoli dolgok nem kisebbek, és a szilárd dolgok nem igazán szilárdak. Minden csak energia.”

Ha tetszett ez a poszt, akkor ügyelj te is az energiaszintedre. És ha úgy véled kihívásod számodra megtalálni az egyensúlyt, látogass el a Balance Energiamenedzsment oldalra, ahol ötletekhez és akár személyes támogatáshoz is juthatsz.

Fotó: senivpetro, freepik