„Sok tehetség elvész a világ számára egy csepp bátorság hiányában.” (Sydney Smith) 
Van, aki tehetséges és van, aki nem. Vagdalkozunk is ezzel időnként: könnyű neki, mert tehetséges. Ám a képlet nem ennyire egyszerű. A tehetség mit sem ér, ha nem jár kéz a kézben a tudás és a gyarapodás elkötelezett megszerzésének az attitűdjével. 

Kallódó emberek. Ezerszámra vannak köztünk olyanok, akiket tehetségesnek tituláltak és soha nem aknázták ki a bennük lévő ígéretet. Talán mert elhitték, hogy tehetségesek és azt még inkább, hogy ennyi elég. Besétáltak egy hatalmas csapdába és megfeledkeztek a kemény munkáról. Lehet valakinek kiváló labdaérzéke, ha ellógja az edzéseket nem lesz belőle élvonalbeli futballista. Eszméletlen kézügyességgel rendelkezhetünk, ha nem használjuk és fejlesztjük semmi másra, csak, hogy a szendvicsünket megvajazzuk. Hiába minden adottság, ha nem dolgozunk rá. 

Sokkal több, mint adottság. A sikeres emberekre nézve kifejezetten sértő, ha a tehetségükre hivatkozunk. Hisz nagy valószínűséggel rengeteg órát töltötték az ismereteik megszerzésével, illetve csiszolgatásával. Azzal indultak, ami adott, ami volt, és építettek a bennük rejlő lehetőségekre. Szorgalmuk jelentős befektetést eszközölt önmaguk fejlesztésébe. Ellentétben azokkal, akik természetesnek vették jó kvalitásaikat és ezt elegendőnek is vélték a majdani eredményességükhöz. Ne bántsuk meg őket azzal, hogy lekezelően mindent az adottságaiknak tulajdonítunk. 

Magunk felvállalása. A tudás megszerzése még mindig nem elég a siker csúcsának eléréséhez. Ehhez cselekvésre is szükség van. Rendbe szedni a gondolatainkat, ötleteinket, összeszedni a bátorságunkat, előállni a farbával és csinálni valamit. Vállalni azt, akik és amik vagyunk. Ez bátorságot feltételez, hiszen kiállunk a világ elé és azt mondjuk: itt vagyok, ide lőjetek. Célpontjai leszünk az örök elégedetlenkedőknek, a kritikusoknak, a gonosz trolloknak és azoknak, akik nem vevők ránk vagy arra, amit kínálunk. Oda tartjuk az orcánkat a pofon elé, beleállunk egy esetleges kudarcba. Az út rögös és ezeken keresztül kell menni. Nem csak egyszer és aztán felülni a siker csúcsára, hanem minden egyes alkalommal, amikor valami újba kezdünk. Ez óhatatlan velejárója az eredményességnek. A született tehetségesek ezt nehezebben értik meg, ők úgy gondolják, nekik ez alapvetően jár. Csakhogy mivel nem jár, és nem jön magától, ezért csalódottak, és úgy vélik, a világ becsapta őket. Hiába tehetségesek mégsem lettek sikeresek. Nem ezen múlt. 

A mi hangunk. Az egész tehetségesdi kulcsa, hogy ötvözzük a képességeinket a tanultakkal és közben találjuk meg a hangunkat. Akkor nem pusztán másoljuk mások sikereit, vagy megelégszünk az átlagos színvonallal, hanem egyediek is leszünk. Ez különböztet meg, ez lesz az ismertető jegyünk, ezért lesznek vevők ránk, ezért leszünk a leginkább szerethetők. Az emberek igénye és ízlése találkozni fog a miénkkel. Nem mindenkié, de jónéhányuké. Ők lesznek, akikért tehetünk, dolgozhatunk, akiket szolgálhatunk. Az eredményességhez jócskán hozzájárul egy csipetnyi összetéveszthetetlen egyéniség. Nem kell mindenkinek megfelelni, az úgyis teljesíthetetlen. Adjuk a személyiségünket és ez el is adja a személyiségünket. 

Mindig megújulni. Ez elég ijesztően hangzik. Végül is nem lehet újra és újra feltalálni a spanyolviaszt. Megnyugtató, hogy nem is kell. Apróbb változtatások is újdonságnak hatnak. Elsajátítani új technikákat, használni a friss fejlesztéseket, módosítani a termékünkön, szoláltatásunkon, azt mutatja, jelen vagyunk, képben vagyunk, figyelünk, haladunk. A legritkább esetben fordul elő, hogy hirtelen szélsőséges újítások jelennek meg a piacon. Általában folyamatos korszerűsítéseket vezetnek be, lépésről lépésre változtatnak. Gondoljunk a műszaki cikkekre vagy a szoftverek területére. Aki tehetséges és egyben eredményes is, az átszűri képességein az aktualitásokat és a karakteréhez illőn tálalja. Nem radikálisan új dolgokat csinál, csupán kis alakításokat eszközöl. Ez pont elég a naprakészséghez. 

A sikerek mögött mindig kitartó munka van. Láthatóan az adottság csak egy része ennek. A másik, nagyobbik részét az erőfeszítés adja. Hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni, amikor egy tehetséges embert látunk. Ezentúl jusson eszünkbe az is, hogy mennyi tehetséges embert nem látunk. Az emberek legtöbbje tehetséges valamiben, csak sosem bontakozik ki igazán. Mindenki jó valamiben. Ha vesszük a fáradtságot, meghaladhatjuk a képességeinket. Kiléphetünk a tehetség sugallta tehetetlenség örvényéből. Mert nem egyedül a kvalitásaink tesznek azzá, akivé válnunk kell. Segítenek, de tevőleges hozzájárulásunk, tudatos cselekvésünk nélkülözhetetlen az eredményességünkhöz. Amint azt Voldemar Panso mondta: „Akadnak veleszületett adottságok is, de még nem találkoztam egyetlen született mesterrel sem.” 

Ha tetszett ez a poszt, akkor használd te is a tehetségedet dobbantóként, a tudásod lendületként a nagyobb sikereid eléréséhez. 

Fotó: wayhomestudio, freepik