„Az egyik embernek nagy álmai vannak, a másiknak kicsik. Bármilyen is a tiéd, a lényeg az, hogy soha ne szűnj meg álmodni.” (Doug Hansen) 
Gyakran találkozunk az álom kifejezéssel. Nem az éjszaka ránk törő verzióval, hanem azzal, amelyik nappal is elkísér. Keressük, kergetjük, jó esetben elérjük. De mennyire a saját álmainkról van szó? Lehet, hogy csupán kölcsönvettük valahonnan, valakitől? 

Álmodni vagy nem álmodni. Kissé amerikai ez a nagy álmodozás. Ha nem tetszik nevezzük célnak, a lényeg ugyanaz. Egy személyes motivációs faktor, amely mozgásban tart. Értelmet ad az életünknek és ezen belül is a napjainknak, a tetteinknek. De honnan ered? Kitől? A miénk? Vagy magukévá tettük? Jogos kérdések. Ugyanis, ha nem a természetes belsőnkből fakad, akkor talán soha nem érjük el. Sosem lesz annyira fontos, hogy tényleg küzdjünk érte. Nem akkor, amikor nehézségekbe ütközünk, az előfordul. Akkor, amikor lehetetlennek tűnik elérni. Amikor minden összeesküdik ellenünk és kilátástalan a helyzetünk. Ilyenkor erős kötődés nélkül megrántjuk a vállunkat és odébb állunk. 

A szülő álma. Bizonyos szülők már korán nekiállnak listákat készíteni, hogy minél értelmesebben beosszák a gyermekük idejét. Végül is egyszer majd egyetemre kell mennie és sikeressé válni. Nem lehet elég korán megkezdeni a felkészülést rá. (Jól példázza ezt a nevelési módot A kis herceg egyik utóbbi feldolgozása.) Közben csak a gyerek veszik el meg a gyerekkor. Illetve a formálódó, önálló személyisége. Nagyon kevés gyermek tudja 5 évesen, hogy mi szeretne lenni. Szerencsére a szülő tudja helyette. Nem csak álmodik helyette, de mindent meg is tervez. Nincs más teendő, mint végigmenni az anya és apa által épített lépcsőkön. A gyermek csak álmodozzon és fantáziáljon, a jövője biztosítva van. És micsoda jövő! Képzeljük el azt a pályakezdő fiatalt, akinek a szülei végig kontrollálták az életét, hogy sikeres orvossá vagy ügyvéddé váljon! De mi van, ha ő ezt nem is akarta? Milyen élet vár rá? Tartalmas és boldog vagy üres és lehangolt? 

Elcsent álmok. Sok helyzetben magunkénak valljuk más álmait. Egy cégnél beállunk a sorba és harcoljunk a közös elgondolásokért, elvekért. Egy párkapcsolatban a kedvesünk mellé állunk az ő céljai megvalósításában. Miért? Imponálni akarunk? Bevágódni? Örömet okozni a másiknak? Vagy csak nincsenek saját vágyaink és ez épp kapóra jön. Soha nem lesz annyira zsigeri más álma, hogy nekünk valódi boldogságot okozzon a megvalósulása. Persze, örülhetünk egy közösséggel együtt, hisz nagyszerű dolog osztozni a jóban egymással. De bármilyen felhőtlenek is vagyunk, ez nem rólunk szól. Ez valaki más története. Szerepelünk benne, de ez csupán mellékszerep. Asszisztálunk a beteljesüléshez, az érdemünk elévülhetetlen, de maradhat hiányérzetünk. Amikor elcsenjük mások álmait valójában magunkat lopjuk meg. Mert nem a mi álmunk, nem a mi sorsunk teljesül be. 

Nem létező és könnyű álmok. Könnyű álmokat szerezni. Számtalan felületes ismertünk van a környezetünkből vagy a médiából. Sok embert látunk, akik megmondják, milyen a jó élet. Azaz beszélnek arról, amire büszkék. Ebben lehet valós érték és lehet mesterkéltség, manipuláció. Kívánatossá tenni valamit mások számára. De azért, mert valami vonzó, trendi, nem biztos, hogy szükségünk van rá. Talán már megszoktuk, hogy megmondják, mit tegyünk. Talán sosem töltöttünk időt azzal, hogy végiggondoljuk, számunkra mi az érték. Rohantunk egyik kötelezettségtől a másikig és elvesztünk közben. Meg elvesztegettük az időt mások álmainak megvalósítására. Ez tűnt természetesnek, ezt az utat követtük. Aztán egyszerre becsapva érezzük magunkat, amikor hiába keressük az őszinte örömünket, nem találjuk. 

Álmot teremteni mélységesen meghitt folyamat. Nem a szüleinknek, nem a sikeres embereknek vagy főnököknek, de nem is a barátoknak és a szeretteinknek a feladata. Kizárólag a miénk. Nincs másoknak joguk beosztani az életünket. Legyenek saját álmaink. Mi írjuk meg az akciótervünk listáját. Ne adjuk más kezébe ezt a lehetőséget. Menjünk addig, amíg mi tudjuk a legjobban, mi kell nekünk. Mert mi tudjuk. Akkor is, ha még nem vagyunk ennek a tudásnak a birtokában. És hagyjunk másokat is megtalálni a saját álmaikat. Anatole France bölcs megfogalmazásában: „Mindenki a maga módján álmodja meg az életét.” 

Ha tetszett ez bejegyzés, akkor álmodj bátrabban, álmodj többet és álmodj minél személyesebbet!

Ezt olvastad már? 

Fotó: Freepik