"A nagyszerű alkotók nem feltétlenül a legmélyebb tapasztalattal rendelkezők, hanem azok, akik felkutatják a legszélesebb perspektívákat." (Sheryl Sandberg) 
Ötletekre szüntelenül szükség van. Olykor csak a napi beosztásunk logisztikájához olykor valami fontos feladat példás megvalósításához. Így vagy úgy, de számtalan hasznos elgondolásunk születik nap mint nap. Miként tekintünk az ötleteinkre, egyáltalán feltűnnek-e, és hogyan gondozzuk őket? 

Miből lesz a cserebogár? Talán azt hisszük a zsenik találnak ki mindent. Ez nem igaz. A leghétköznapibb embereknek születtek kiváló agyszüleményei a történelem során. Nem voltak különösebben rátermettek, de megoldást kerestek egy problémára, észrevettek egy üresen hagyott rést. Ami inkább jellemző volt rájuk, az elszántság és a kitartás. Utóbbiak sokkal többet számítanak, mint a géniuszi hajlam. Az ihletforrások körülöttünk vannak. Csupán körbe kell néznünk, le kell hajolnunk értük. Mindannyiunknak támadtak már értékes ötletei. A kérdés az, éltünk-e velük? 

Mostohán kezelt ötletek. Sokan nem tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy van egy jó gondolatuk. Van, és akkor mi van? Tegnap is volt és holnap is lesz. Ez csak egy hirtelen jött ötlet. Így elengednek olyan ötleteket is, amelyek értékesek. Nem foglalkoznak velük, nem ültetik át a gyakorlatba, nem valósítják meg. Miért hagyják parlagon? Talán nem tartják érdemesnek magukat rá. Majd pont ők fejtik meg ezt vagy azt? Eddig nem kaptak visszaigazolást az élettől, hogy nekik is lehetnek hasznavehető elképzeléseik. Nem alkottak kiemelkedőt soha, sehol, semmiben. Nem voltak éltanulók az iskolában. Nincs okuk azt feltételezni, hogy többek lennének annál, mint amik. A kishitűség, a hitetlenség a legjobb ötleteket is örökké dobozba zárja. Kreatív énünk kiteljesedése, ha az ötleteinket megfelelően kezeljük. Merítsünk erőt akár a hétköznapjaink kreatív menedzseléséből. 

Alkalmazkodó lángelmék. Hogy mennyire nem a zsenialitáson alapulnak a korszakalkotó ötletek, arra tökéletes példa az a megfigyelés, hogy az iskolában kitűnően teljesítő diákok nagy része később egyáltalán nem váltja be a hozzá fűzött nagy reményeket. Kiemelkedőek a korosztályukban, elképesztő teljesítményt nyújtanak, később mégsem viszik sokra. Mi az oka? A végtelen szabálykövetés és sablonos gondolkodás, cselekvés. Meg akarnak felelni a környezetüknek, ezért mindent úgy csinálnak, ahogy elvárják tőlük. Nem kérdőjeleznek meg, csak bifláznak. Hibátlanul felmondják a leckét, de biztonsági játékosok és nem visznek bele semmi egyedit. Később is az alkalmazkodás a meghatározó számukra. Ellenben az ötletgyárosokkal, akik formabontók, kilépnek a szokványosból, és kísérleteznek. Van bátorságuk, kezdeményezőkészségük és kudarctűrésük. Ezekre a tulajdonságokra eminensként nehezebben tehetünk szert, mint átlagos tanulóként. Pedig nem kell belőle sok, elég egy kicsi is. 

Innen is egy kicsit, onnan is egy kicsit. Sok esetben azt várjuk, hogy az ötlet villámcsapásként érjen minket. Hatalmasat szóljon és mindent felborítson. Ez ritka. Még a világsikerek sem mindig ezen a mezsgyén mozognak. Jó példa erre az iPhone. Korszakalkotó és meghatározó terméke, egyben jelképe a korunknak. Azonban Mariana Mazzucato olasz közgazdász összeszedte azt a 12 technikai hozzávalót, amely nélkülözhetetlen kelléke az okostelefonoknak. A teljesség igénye nélkül néhány: memóriachip, kisméretű mikroprocesszor, folyadékkristályos kijelző, internet, GPS. Arra jutott, hogy mind a 12 tényezőnek, amelyek a gerincét adják ezeknek a készülékeknek, a fejlesztésében jelentős szerepet vállalt az amerikai kormány. Nem Steve Jobs és cége saját önálló újításairól van szó, hanem központilag támogatott kutatások és fejlesztések produktumairól. Az iPhone-hoz csupán felhasználták mindezeket. Némi fantáziával mi is összefűzhetünk addig különálló területeket. Vagy picit más oldalról közelíthetünk meg egy már jól ismert dolgot. Az ötletek az emberiség történetében egymásra épülnek. Felváltják egymást, kiegészítik, tökéletesítik a már létezőket. De mindre szükségünk van ahhoz, hogy folyamatában gyarapodhassunk. 

Bárki fejében lapulhatnak értékek. Bánjunk velük ennek megfelelően. Mert értékek csak értékes helyen születnek. Akár bennünk is. Becsüljük meg magunkat, és ezáltal a gondolataink is felértékeljük. Egy-egy jó ötlet magjának a változtatni akarás a táptalaja. Kiállni a sorból és járatlan utakra térni. Nem csak használni valamit, hanem kicsit módosítani rajta. Eltérni a megszokottól. George Bernard Shaw határozott meglátása szerint: „Az ésszerű ember alkalmazkodik a világhoz; az ésszerűtlen kitartóan a maga képére törekszik formálni azt. Épp ezért minden fejlődés az ésszerűtlen emberen múlik.” 

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor merj ötletelni és használd az ötleteidet. 

Fotó: kues1, freepik

A kiváló diákok későbbi teljesítményével kapcsolatos megfigyelésről Adam M. Grant Eredetik című könyvében olvashatsz. Az iPhone-hoz köthető tanulmányról Tim Harford A  csecsemőtápszer, a radar és a kettős könyvelés című művében ír részleteiben. 

A blog cikkeiből készült tematikus válogatáskötetet megvásárolhatod a kiadónál.