„Az örömteli élet mindig egyedi alkotás, és nem lehet recept alapján megvalósítani.” (Csíkszentmihályi Mihály) 
Egyre személyre szabottabb az életünk. Sokat beszélünk róla, hogy kinek, mire van szüksége, és hogy ezeknek az ismereteknek jobbító hatásuk van. Ha birtokunkban van a tudás, csak rajtunk múlik, hogy felhasználjuk-e, és ezt jól vagy rosszul tesszük. Nézzük, hol valósult meg mindez, hol kapjuk meg, ami nekünk kell és hol vannak még hiányosságok. 

Az uniformizálás halála. Henry Ford azon meglátástól indulunk, hogy mindenki olyan autót kap, amilyet szeretne, feltéve, hogy az fekete színű. Ezt a híres T-modell megalkotását és elterjedését követően mondta. Azaz örüljenek az ügyfelek, hogy van, ne válogassanak. Ez nem túl rugalmas vevőkhöz való hozzáállás, bár manapság is találni ezt a hitet valló cégeket. Ám alapjaiban a választék hatalmassá vált, és a személyre szabottság is jellemző. Gondoljunk arra, hogy a különböző algoritmusok milyen szépen jegyzetelnek rólunk, hogy aztán netezéskor a számunkra releváns hirdetéseket dobálják fel. Órákat néztünk valahol, vagy matracokat esetleg könyveket kerestünk? Nem meglepő, hogy böngészés közben az érdeklődésünkkel megegyező bannerekkel találkozunk. (Bizonyos teóriák szerint szörföznünk sem kell, elég a telefonunk közelében beszélni valamiről, hogy aztán adott témáról hirdetéseket kapjunk.) Szóval a kereskedelmi és marketing szféra jócskán igyekszik egyedi ajánlatokkal bombázni minket. Ezen a téren egészen messzire jutottunk. Hogy aztán mindig azt kapjuk-e, amire szükségünk van, az nem biztos. De talán néhány célzott ajánlat telibe talál. 

Mikor, mit, hogyan tanulni? Az oktatás egy másik hangsúlyos terület. Itt is hatalmas fejlődést láthatunk, hiszen gomba módra megszaporodtak a tanulási alternatívák. Ráadásul sokkal selfmade-ebbek lettünk. Magunkat képezzük videókkal, hanganyagokkal, amelyek egy része teljesen ingyen is hozzáférhető. Egyedül tőlünk függ, mit szeretnénk tanulni. Ehhez nem árt tudni, hogy mihez van kedvünk, affinitásunk, érzékünk. A fakultatív képzésben megvalósul a személyre szabottság. A hivatalos oktatási rendszerben azonban vannak elmaradásaink. Ott még a gyerekek a régről maradt poroszos struktúrában tanulgatnak. Vekerdy Tamás gyakran emlegette, hogy nem az életkornak megfelelően zajlik az oktatás. Túl korán kezdjük el az ifjú fejekbe beletölteni az adatokat, számokat, tényeket, és elvárni tőlük a magolást, valamint a tanterv teljesítését. A rendszerben nincs üresjárat, hogy a lassabbak haladók ténylegesen felzárkózhassanak, mert a teljesítményi kötelezettség ezt nem teszi lehetővé. Holott a gyermekek képességeiben a fiatal éveikben nagy különbségek mutatkozhatnak, amelyek később sok esetben kiegyenlítődnek. Ráadásul a 8-10 éveseket sokkal inkább lekötik a látványos példák, a demonstrációk, mint az csupasz adatok. Majd a 14-16 évest érdekelni fogják az összefüggések. A gyerekek érésük során, olyan fejlődési szakaszokon mennek keresztül, amikor más és más dolgok foglalkoztatják őket. Ehhez lenne érdemes alakítani az iskolarendszert. Itt még van mit változtatnunk. 

Új képességek felértékelődése. Sok helyütt ma is a tárgyi tudást részesítik előnyben, habár a való életben az igazi előny nem ebből származik. A lexikális ismeretek ott vannak a zsebünkben. Bármikor hozzáférhetünk. Egyéb képességeket viszont nem ilyen könnyen húzunk elő a farzsebünkből. Az önállóság, a problémamegoldás, a csapatjátékosság, a vezetés, a rezíliencia, csupa olyan készség, amelyeknek a manapság nagy szerep jut. Az alapműveltség nem spórolható ki és ez nagymértékben tárgyi jellegű. Ez jártasságot és hitelességet nyújt. De nem kell minden apró komponenst ismerni, a rálátás és az átfogóbb kép értelmezése számít. Az irodalomnak, a zenének, a képzőművészetnek személyiségformáló ereje van, nem a tényeken, hanem a kultúrán keresztül. Ezek az érzelmi felismerések és a kreativitás kibontakoztatásának a formái. Tehát van az az ismeret, amit megkapunk, és van az, amire szükségünk van. A legtöbb iskola ezt maradéktalanul nem fedi le. 

Emberi igények. Ismerős, gyakran emlegetett jótanács, hogy bánjunk úgy mindenkivel, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Ezt kiegészíthetjük azzal, hogy úgy bánjunk az emberekkel, ahogy ők a leginkább jól érzi magukat. Ez egyénenként változó bánásmód. Ha a kedvükben akarunk járni, nem árt ismerni a személyiségtípusokat és a különböző szeretetnyelveket. Utóbbiak fontossága leginkább a párkapcsolatokban merül fel, de szépen rá lehet vetíteni egyéb más viszonyainkra is. Hiszen nem csak otthon vagyunk emberek között, hanem mindenütt másutt is. Nem csupán otthon kell egymással megtalálnunk a közös hangot, hanem egy boltban, a munkahelyen, a baráti társaságban. Ha tájékozódunk az emberek viselkedése és igényei kapcsán, akkor a kommunikációnk is javul. Egy jó kommunikátor pedig hatékonyabb megvalósító. Személyre szóló tud lenni, a másik emberhez beszél, nem csak feléje intézi a szavait. A tudás elérhető, amivel személyre szabottan bánhatunk a környezetünkben élőkkel. Használjuk! 

Ami még vár ránk. Mehetünk tovább, például az egészség területére. Egy betegség kezelése vagy akár csak egy sikeres diéta is annak a függvénye, mennyire ismerjük meg a testünket. Ami az egyik embernél működik, a másiknál teljesen hatástalan. Fel kellett ismernünk, hogy ugyan alapjaiban a felépítésünk hasonló, mégis nagyon sok egyedi vonás jellemez minket. Ezért is fejlődött sokat a világ a személyre szabottság terén. És fejlődik tovább a jövőben. Gondoljunk a munkahelyekre. Az emberek nem akarnak kötött helyen és feltételek mellett dolgozni, ha az nem felel meg a kívánalmaiknak. Minek járjon be valaki egy irodába, ha otthonról jobban el tudja végezni a feladatát? Miért 8-kor kezdjen, ha egy eltolt munkaidővel reggel még elviheti a gyerekeket az iskolába? A rugalmas munkavállalás pár évtizede még elképzelhetetlen volt, ma pedig egyre nagyobb a nyitottság rá. Mert a személyre szabott életvitel növeli az elégedettséget, ami több örömhöz, nagyobb teljesítményhez, kényelmesebb és boldogabb mindennapokhoz vezet. (Igaz ezzel együtt az önállóságunk és a felelősségünk is gyarapszik, de az már egy másik téma.) Z. Karvalics László szerint: „Nincs két egyforma szúnyog, és nincs két egyforma csípés, ugyanígy nincs két egyforma közösség - mindenkinek csak személyre szabott megoldás írható fel receptként. Ami univerzális megoldást kínál, azzal baj van. Az informatikában ez gyakran működik, de a közösségek, az emberek, az életek világában nem.” 

Ha ez a bejegyzés azt adta, amit vártál, vagy amire szükséged volt, akkor egy megosztással másoknak is a figyelmébe ajánlhatod. 

Fotó: freepik