„Nagy szerelem az, ha két ember egy életen át megérti egymást, megfér egymással, odaadó és hűséges.” (Karel Capek) 
Kapcsolatok, házasságok jönnek és mennek. A világ egy nagy párkapcsolati átjáróház. Manapság lassan nem arra kapjuk fel a fejünket, hogy valakik elváltak, hanem arra, ha még együtt vannak. Még mindig? És hogy bírják? Megvan annak is a szépsége, ha kitartunk egymás mellett.
„Vannak, akik csak azért beszélnek, mert úgy vélik, a hang könnyebben kezelhető, mint a csend.” (Margaret Halsey) 
A csend jó. Nem azért, mert különben elragadnak a hangra érzékeny földönkívüli lények, hanem mert sokkal többet megtudhatunk a környezetünkről, ha csendben figyelünk. Különösen igaz ez a beszélgetéseinkre. Azokban is jól tesszük, ha a sok beszéd helyett (vagy mellett) sokat is hallgatunk. Meghallgatjuk a beszélgető partnerünket. Ha nem ezt tesszük az alábbiakkal kell megbirkóznunk.
„A mesterséges intelligencia a legemberibb technológia. Az egész azzal az ötlettel kezdődött, hogy mi lenne, ha léteznének embereket utánzó gépek. Aztán jött az emberi gondolkodás folyamatainak másolása, majd az agy tanulmányozása és elemzése. Mára sokan attól félnek, hogy az MI intelligensebbé válhat, mint az ember.” (Shelly Fan) 
Emberek! Mindenki dobja el, ami a kezében van! Itt van az MI! Lehet csomagolni és hazamenni! Holnap már be sem kell jönni! Talán nem ennyire hirtelen és drasztikusan, de a mesterséges intelligencia kopogtat az ajtón. Ha ajtóstól nem is fog berontani a házba, finoman beszivárog az életünkbe. Hányadán állunk vele most és mire számítsunk?
„A nyugalom gyakran a legvégső, ám legjobb ajándéka életednek.” (Pam Brown) 
A nyugalom nagy kincs. Ha van. Mert önmagában a nyugalom létezik. Csak az a kérdés bennünk létezik-e? Ismerjük-e az érzést? Képesek vagyunk a nyugodtságra?
„Az emberi természet egy tapodtat sem változott, sőt, talán brutálisabb és kifinomultabb, mint a történelmi időkben.” (Andorai Péter) 
Az ember úgy vált a bolygónk csúcsragadozójává, hogy ezt sem a termete, sem a testfelépítése nem indokolta. Az agyunk és a gondolkodásunk hozta azt a változót, amivel uralmunk alá hajtottuk a Földet. Azonban minden igyekezünk ellenére, humánus oldalról megkérdőjelezhető az út, amit bejártunk és ahova eljutottunk.
„A negatív érzések sokszor sokkal többet segíthetnek abban, hogy rájöjjünk, hogy adott esetben mire vágyunk, mint a jó, pozitív érzések.” (Al Ghaoui Hesna) 
Esetenként megkapjuk a címben szereplő figyelmeztetést. Lehurrognak, leállítanak a körülöttünk élők, hogy ne húzzuk le őket. Pedig a mai világban nem is mindig könnyű negatívnak lenni, és felvállalni a rossz dolgainkat.
„A történelem egyik vastörvénye, hogy a luxusból előbb-utóbb alapszükséglet lesz, ami új kötelezettségekkel jár. Ha az emberek egyszer hozzászoktak egy bizonyos luxushoz, attól kezdve magától értetődőnek tekintik azt. Elkezdenek számolni vele. Végül elérnek egy pontra, ahol már nem tudnak meglenni nélküle.” (Yuval Noah Harari) 
A címben szereplő rabszolgák mi vagyunk. Ellentétben Demjén Ferenc mi vagyunk a szabadság vándorai dalának refrénjével, ki vagyunk téve az idő kegyetlen és autokrata önkényuralkodásának. Szabadságról szó nem lehet!
"Nincs szabad időm. Illetve ha van, az sem szabad." (Szerednyey Béla) 
Az időnk pici szelete a miénk valójában. Ráfoghatjuk, hogy az a sok munka meg tennivaló elviszi a nagyját, de nem csak erről van szó. Gyakran a szabadidőnk felett sem rendelkezünk teljes egészében. Olyasmiket szuszakolunk bele, amelyek nem tartoznak a személyiségünkhöz vagy az érdeklődési körünkhöz szervesen.
„Sok ember olyan kimerülten tér vissza a nyaralásból, hogy alig várja, hogy újra munkába álljon és kipihenhesse magát. „(Bob Black) 
Itt van a nyár, itt van újra. Már úgy vártuk! Mint minden évben. Aki csak tud lazul. Aki meg nem, az befeszül. A nyárral végzetesen egybefonódott a pihenés, nyaralás, lazítás fogalomköre. Azonban ez az évszak is bőven tartalmaz stresszfaktorokat, és a nyugodt vakációhoz át kell vergődnünk rajtuk. (Hacsak nem maga a vakáció okozza a feszkót.)
„Egy párkapcsolatban minden közös döntés kérdése, a szakítást kivéve.” (Eithne Shortall) 
A párkapcsolatok sem maradnak ki a napi taposómalomból. Folyamatosan jelentős terhelést kapnak. És olykor minden igyekezet ellenében sem lehet életben tartani őket.
