„Élünk máról holnapra és várunk, terv és cél nélkül visszük dolgainkat, csak éppen, hogy meg tudjunk élni ma, mert a holnap már valami furcsa várakozás ködébe vész, mely ha nem lenne: értelmét vesztené létezésünk ezen a világon.” (Wass Albert)
Zavarba ejtő kifejezés ez a tervezés szó. Olyan hivatalos. Képzett, nagy tudású mérnökök szoktak tervezni komoly dolgokat, tárgyakat, eszközöket. Ebből kifolyólag kissé misztifikáljuk az értelmét, és távolságtartóan kezeljük, mintha ez kevesek privilégiuma lenne, nem a mi hétköznapjaink része. Pedig, ha mi nem tervezünk magunkkal, akkor valaki más fogja megtenni és annak a valaki másnak a terveiben fogunk szerepelni. A legtöbben csak éldegélnek, bizakodnak, ahogy Atul Gawande is megfogalmazta; „A remény nem terv, mi mégis azzal tervezünk.”.

A tervezés természetes alkotóeleme világunknak. Mindenki él vele, mindenki használja, legalábbis bizonyos mértékig. Bármiről legyen szó ugyanis, az kétszer kerül megalkotásra. Először bent a fejünkben, másodszor a valóságban. Lehet az egy találmány, egy rendezvény, egy új ház, vagy akármi más, egy ötlettel kezdődik. Majd gondolatok füzérén keresztül kialakul egy konkretizálódó belső kép, amely felvázolódik, formálódik, végük alakot ölt. Kisebb nagyobb erőfeszítés árán de megvalósul. Ezt a folyamatot átültethetjük a személyes céljaink, fejlődésünk eléréséhez is. Igaz, a tervezés elkötelezettséget jelent, ami néhányak számára ijesztő, de mi más felé érdemes rendíthetetlennek lennünk, mint saját magunk jobb élete irányába. Nézzük meg, mit nyerhetünk azáltal, ha terveket kovácsolunk életünk bizonyos részeihez?

Előhozza kreatív énünket. Gondolkodásra késztet. Arra, hogy megoldásokat és alternatívákat gyártsunk a minket érintő dolgokra. Mindenkiben megvan a kreatív én csak a felszínre kell hozni. Ez a tv előtt tespedve nem fog előkerülni, de ha folyamatosan foglalkoztatjuk az elménket és új feladatokat adunk neki, ezzel a boldogulásunkat és a boldogságunkat egyengetjük.

Pontosítja az elképzeléseinket. Mindent könnyebb elérni, ha konkrét. Minél pontosabb, annál kézzel foghatóbb. A több pénzt akarok keresni túl tág meghatározás ahhoz, hogy megvalósuljon. Konkretizáljuk. Mennyit is? Akik célokat állítanak fel sokkal többet érnek el az életükben. Közismert az a korábbi kutatás, amelynek keretében egyetemistákat kérdezek meg, hogy rendelkeznek-e leírt célokkal? Csak töredéküknek volt papírra felvésve mit szeretne, azonban a pár évtizeddel későbbi utánkövetés során közülük kerültek ki a legsikeresebbek, legvagyonosabbak. Ők tudták mit akarnak, meg is kapták. Ám a célállítás csupán töredéke a szükséges befektetésünknek. Aprólékosan meg is kell terveznünk a lépeseket, amelyek eljuttatnak az álmainkhoz. A nagyobb lépésektől az egészen aprókig. A havi, heti teendőktől a napi cselekvésig. Például, ha sportosak akarunk lenni, akkor ezt nem várhatjuk el 2-3 edzést követően. Nélkülözhetetlen a napi szintű tréning huzamosabb időn keresztül. Az eredmény elvárásához pontos iránymutatás szükségeltetik. Ahogy Henry David Thoreau mondta; „Nem elég szorgosnak lenni, a hangyák is azok. Az a kérdés, min szorgoskodunk.”.

Fókuszban tart. Egyben fejleszti a kitartásunkat és türelmünket. Igényünk is van rá, hogy a hosszabb távú projektjeink közben ne kalandozzunk el. Friedrich Nietzche gondolatával illusztrálva; „Roppant gyakran elkövetjük azt az ostobaságot, hogy megfeledkezünk eredeti szándékainkról.”. Ha eltérülünk, veszítünk a lendületünkből, és ha tartósan nem találunk vissza a helyes irányba, akkor a motivációnkat is elveszíthetjük. Könnyebb a rendszeres kis lépésekre figyelve kialakítani egy napi rutint a ténykedésinkben. Ez segít elvégezni a munkát. Közben látva a nagy célt magunk előtt, erősítjük a mentális állóképességünket.

Energiát ad. Olyasmit csinálni, amely fontos a számunkra és értékes, feltöltődést jelent. Bizonyára tapasztaltuk már, ha csak lébecolunk célok nélkül, jobban elfáradunk, kimerülünk. Ellenben, amikor haladunk valahova, még ha az extra energiaráfordítást követel is meg, kevésbé fárasztja ki szervezetünket. Simó Sándort szavaival élve; „A nagy elhatározás, a jó terv olyan, mint a kis trónörökös érkezése, új lendületet, új értelmet ad az egyhangú napoknak.”. A számunkra ideális terv napról napra megújítja belső energiaforrásainkat és lelkesedést generál.

Magabiztossá tesz. Mondjuk felkészülni egy vizsgára, egy tárgyalásra, megtervezni, hogyan fog zajlani, mi fog történni, mi az elvárásunk, sokat segít az önbizalmunk növelésének tekintetében. A magabiztosság pedig jobb esélyeket jelent az élet minden kihívásában. Ne tévesszük össze a nagyképűséggel, amely a felsőbbrendűségre épülő túlzott önelégültség és rátarti magatartás forma. Az egészséges önbizalom a minden helyzetre való felkészültség jele. „A terv nem azért kell, hogy pontosan megvalósuljon, hanem azért, hogy legyen. A tervek valamennyire önmegvalósító jóslatként viselkednek akkor is, ha a fejlesztés során már sohasem nézünk beléjük.” állítja Mérő László.

Hatékonyabbá teszi az időnk kihasználását. Megfigyelte már valaki, hogy ha nincs különösebb teendője akkor kifolyik az idő a kezei közül? Ilyenkor nagylelkűen bánunk az időnkkel. Tervezzünk okosan. Ne szervezzük magunkat időben szorosra se és lazára se. Ha túlzsúfoljuk a beosztásunkat, akkor gyakrabban kell szembenéznünk a frusztrációval. Kisebb nagyobb csúszások ugyanis mindig lesznek. Számítsunk rá, és törődjünk bele. Ismerjük a korlátainkat, ennek megfelelőn osszuk be a napjainkat, így biztosítva a produktivitásunkat.

Az előre tervezés kiszámíthatóvá teszi napjainkat és minket is. Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy unalmasan kockaként éljük az életünket, inkább azt, hogy tudatában vagyunk annak, mit szeretnénk elérni és hogyan. Egyben hajlandók vagyunk tenni is érte. Azonban így is fontos megőrizni a rugalmasságunkat. Minden tervezésünk ellenére sem fognak mindig úgy alakulni a dolgaink, ahogy szeretnénk. Módosítsunk a tervezetteken, ha a helyzet megkívánja. Amint azt Publilius Syrus is javasolja; „A rossz terv az, amin nem lehet változtatni.”. Módosítsunk, amikor ezt jónak látjuk. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a pihenésnek is helyet adjunk a terveinkben. Regenerálódásnak, kikapcsolódásnak a nagy tervek megvalósításában ugyanúgy szerepe van, mint a kemény és alázatos munkának. Jól felépített ütemtervünkben a legfontosabb megtalálni az egyensúlyt. Egyensúlyt a munka és pihenés, a gondolkodás és cselekvés között. Az éremnek mindig két oldala van. Nem véletlenül. Együtt a kettő adja meg az érme igazi értékét. Ahogy nekünk embereknek is a kiegyensúlyozottság nyújtja az értéket és az örömteli életet. A harmónia kialakításában segít a tervezés.

Ha tetszett ez a poszt, akkor tervezetten vagy a terveiden kívül, de like-old és oszd meg.