„A két pár cipő vígabban kopog, mint az egy pár. Rossz annak, aki egyedül ballag.” (Gergely Márta) 
Nem vagyunk egyedül. Most nem épp a világegyetemre célzok, mert az meghaladja ennek a posztnak a kereteit, hanem arra, hogy az ember rendeltetése szerint nem magányra van ítélve. Társasági lények vagyunk, közösségi szemléletűek, akik a magánéletükben is keresik, kutatják (ha még nem találták meg), azt a személyt, akivel megoszthatják a legintimebb titkaikat is. Ha hirtelen belénk csapnak a nagy érzelmek, akkor ugyan jócskán háttérbe szorul a logikus mérlegelés, de azért nem árt tisztában lenni néhány dologgal, amikor párt választunk. Az alábbiak nem kőbe vésett arany szabályok, inkább csak amolyan útmutatók, amelyek segíthetnek nem csak tervezni egy hosszútávú kapcsolatot, hanem azt meg is élni.

Különbözzünk vagy hasonlítsunk? Erre a megfelelő választ az ezzel foglalkozó tudósok sem tudják. Vannak elméletek, elképzelések, ki erre esküszik, ki arra, de kézzelfogható bizonyíték egyik opció nagyobb létjogosultságára sincs. Az biztos, hogy amikor fellángol a szerelem, leggyakrabban azok a tulajdonságok ragadnak meg minket, melyek a mieinktől eltérnek. Vonz a különbözőség, a másság. Újabb és újabb felfedeznivalót találunk a másikban, ami sokáig éberen tartja a szenvedélyt. És ez működhet is tartósan, hisz kiegészíthetjük egymást. Amiben ő jó, abban én gyengébb vagyok és fordítva. Egy szimbiózis alakul ki, ahol a két személyiség önállóan is megállja a helyét, azonban együtt még többre képesek. Bizony ez a felállás sok konfliktust is eredményezhet, hisz a társ megértéséhez sok türelemre van szükség, az elfogadásához pedig még annál is több toleranciára. Ellenben, amikor két nagyon hasonló ember köti össze az életét, akkor alapvetően gyorsan beleunhatnak a kapcsolatukba. Nincsenek meglepetések, nincsenek konfrontációk, mindig, mindenben ugyanaz a megszokott ritmus. Nem mondom, hogy ez uncsi, de talán az a szemléletes példa elgondolkodtató, amikor két rendszertelen, szétszórt ember talál egymásra, milyen állapotban lehet az a lakás, amiben ők élnek. Szóval nincs ideális verzió, hogy hasonlók vagy eltérők legyünk-e. Talán Hevesi Krisztina ragadta meg jól a megoldást egy cikkében; „Egy csipetnyi különbözőség olyan, mint a csípős fűszer az ételben: megbolondítja, izgalmassá varázsolja.”

Azonos szemléletmód. Ezen a téren sokat számít miben egyezik meg a mentalitásunk. Stephen Baxter szerint „Ha férfi és nő gondolkodásmódja nem hasonló, a vonzalom közöttük pusztán fizikai természetű lehet.” Időtállóan nem fér meg egymás mellett olyan ember, akik radikálisan eltérő nézeteket vallanak. Ezek a lelki eltérések ugyanis gátolhatják a kapcsolaton belüli önkifejezést. Ezek lehetnek politikai, vallási és még inkább etikai, morális vélekedések. Az emberek értékrendjének elkülöníthetetlen részei ezek az elvek, melyeket részben hozunk magunkkal családi örökségként, részben az eddig elért tudásunk, fejlődésünk gyümölcseként. Eszméink határozzák meg identitásunkat, önbizalmunkat és mindaz, ami csorbítja a meggyőződésünket az a méltóságunkat ássa alá. Ha a párunk leszólja vagy ócsárolja álláspontjainkat, mert az ő hite mást mutat, akkor ezzel egymás tisztelete és megbecsülése szorul háttérbe. Ez sosem erősít meg egy kapcsolatot. Ezért gondolati síkon előnyösebb a hasonlóság.

Érdeklődési kör. Az sem utolsó szempont, ha mindkettőnk közös örömére találunk elfoglaltságokat. Minden időtöltés kellemesebb a társunkkal együtt, hát még akkor, amikor a mi is odaadóan szeretjük azt, amivel épp foglalkozunk. Érzelmileg magasabb szinten vagyunk ekkor, jobban átadjuk magunkat a flow élményének. A kapcsolatunkat is felpezsdíti a közös élmény. Természetesen járható út, hogy felváltva járunk el programokra, egyszer számunkra, másszor a párunk számára kedves helyre. Utóbbi esetben soha ne patikamérlegen méricskéljük, hogy ki, hol, mikor, mennyi időt töltött a másik javára, hanem egyszerűen csak élvezzük a szerettünkkel együtt eltöltött tartalmas időt.

Érdekeljen a másik. Ez a kritérium az ismerkedést követően jellemzően megvalósul. Hogy mindössze önös érdekből vagy valós belső indíttatásból, az rövid úton kiderül, mikor a kapcsolatra vonatkozó szándékok körvonalazódnak. Viszont hosszútávon elengedhetetlen, hogy ne csak mutassunk érdeklődést, hanem igazán kíváncsiak legyünk életünk párjára. Fontos kell, hogy legyen a véleménye, a gondolatai, az érzései, az aggodalmai, a tervei, stb. Szívből törődni valakivel csak akkor fogunk, ha tényleg érdekel minket a sorsa.

Szex. Azt hiszem ezen a területen derül ki a leggyorsabban az összeillőség. Már az első alkalmakor lehull a lepel arról, hogy mennyire illik a kulcs a zárba. Bár a legtitkosabb testi vágyainkat rábízni valakire időbe és bizalomba telik. Ezért mérvadó milyen erős lelki kötődés alakul ki köztünk. A kiemelkedő szexualitás jócskán túlmutat a testi igények kielégítésén. A kapcsolat érzelmi stabilitása, a feltétel nélküli elfogadás és a másik iránti teljes odaadás is megjelennek benne.

Legyen jó vele. Ez egy nagyon szimpla mondat tudom, de csak ennyi a lényege: szeressek és akarjak vele időt tölteni. Érezzem jól magam a társaságában, bármit is csinálunk éppen. A tűz tompulhat bennünk, de a vágy a másik társaságára sosem. Nem számít, hogy egy buliban vagy otthon a házimunkában, esetleg csendben olvasgatva vagyunk együtt, a lényeg a közösségünkön van. Kettőnk szoros szövetségén, azon a kellemes érzületem, hogy itt vagyunk egymásnak, egymással.

Amikor párválasztásilag kereső fázisban vagyunk, nagyon nyitott csápokkal keressük az igazit, mindenben, mindenhol. Mi elvárjuk, hogy bukkanjon fel az igazi, aki tökéletes a számunkra. Az már viszont kevésbé merül fel bennünk, mennyire fontos, hogy mi magunk legyünk az igaziak. Követeljük meg magunktól is, hogy igaziként viseltessünk. Olyan ember legyünk, akivel, ha találkoznánk, akkor csettintenénk és azt mondanánk: „ez igen”. Ezzel a mentalitással is növeljük az esélyét, hogy megtaláljuk az igazit. Csizmadia Zsolt Ákos idézetével megfogalmazva; "Jól választottál párt magadnak, ha visszanézve majd elmondhatod: "Szerethettük egymást, mert kezdettől fogva összeillők voltunk. Nem kényszerültünk arra, hogy feladjuk önmagunkat. Közösek voltak az értékeink és a céljaink nagy része is, így nem kellett lemondanunk róluk."

Ha elnyerte a tetszésed ez a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal is.