Párkapcsolati tuning

4 dolog, amit bármikor megtehetünk a párunkért

„Ha nem érted meg igazán a társadat, akkor igazán szeretni sem tudod, és nem tudsz igazán törődni vele. Minél inkább megértesz valakit, annál jobban fogod szeretni.” (Thich Nhat Hanh)
nature-2570810_960_720.jpg
Mondhatunk bármit, önző módon a legtöbbször magunkra gondolunk. Az "én" betölti a gondolatainkat és áthatja az elvárásainkat. A magunkkal kapcsolatos érzéseink, a jólétünk, az örömünk, kitölti a napunk nagy részét. Ha csak töredékidőben képesek vagyunk másokra koncentrálni, például a társunkra, az óriási változást hozhat. ”Ne azt kérdezd, mit tud érted tenni a hazád, inkább azt, hogy te mit tudsz tenni a hazádért.” Így hangzik John Fitzgerald Kennedy híressé vált szólása, amelyet lefordíthatjuk a mi kis privát országunk nyelvére is. Oly sokszor várjuk el, hogy a párunk a kedvünkre tegyen. Miért ne előzhetnénk meg mi őt és járhatnánk a kedvébe? Mi történne, ha tennénk valamit érte?

Ismerjük a társunkat. Tudjuk mi dobja fel, mit szeret. Eleinte oly sokat feccölünk egy kapcsolatba. Igyekszünk minél jobban megismerni a másikat, hogy minél több örömet okozzunk neki. Aztán ez valahogy háttérbe szorul. Mindennapossá válik az együttlétünk, és kevésbé érezzük a szükségét, hogy újra hódítsunk. Pedig a kapcsolat üdén tartásához nem árt csapni a szelet. Ez könnyebben megy, ha jól ismerjük a szerelmünket. Mert vannak állandók és változók. Vannak régi kedvencek és vannak újak. Nem elég csak azt tudni mi a kedvenc színe, étele, filmje. Frissítsük a tudásunkat, legyünk naprakészek. Egy régi randi színhelyére ellátogatni őrült romantikus és vadítón nosztalgikus. De elmenni egy vadregényes hétvégére valahová, amiről mostanában olvasott vagy hallott, igazán figyelmes gesztus. Mindkettő azt igazolja, ismerlek, emlékszem a közös múltunkra, és még ma is figyelek arra, amit mondasz, fontos vagy nekem.

Elfogadás. „Elfogadlak, ahogy vagy.” - szoktuk hajtogatni.  De vajon ezt komolyan is értjük, vagy közben arra gondolunk, „majd átalakítalak én, ne aggódj”. Inkább nekünk kéne aggódnunk, ha így vélekedünk. Mert ez soha nem vezet jóra. A kedvesünk nem egy gép, nem egy kibernetikus organizmus, akit tetszésünk szerint átprogramozhatunk, hanem egy élő és érző ember. Lux Elvira szerint; „Minden jól működő párkapcsolat alapfeltétele, hogy a felek szeretettel elfogadják egymást olyannak, amilyenek. Ez lehetséges is, csak jobban kéne ismerni hozzá mind önmagunkat, mind a másikat.” Vagyis ha ismerjük egymást, és nem a saját uralkodó énünket toljuk rá a partnerünkre és a kapcsolatunkra, hanem közösen egy szeretetteljes életet alakítunk ki, annak fő alapvetése a tolerancia lesz. A megértés, az elfogadás. Ez igaz a tulajdonságok, a habitus, a szokások tekintetében, de igaz a hétköznapibb dolgok terén is. Mondjuk figyelembe vesszük, ha a másiknak nincs jó napja. Akkor ne nyaggassuk, hagyjuk békén, és legfeljebb öleljük át, ha erre van szüksége.  

Kis szívességek. Bár hazánkban sokan vallják, hogy nagyban osztják modern korunk felfogását és megosztoznak a családi tevékenységeken, a gyakorlat még mindig azt mutatja, anyáé a háztartás, apáé a kocsi. A klasszikus férfi és női szerepek, sztereotípiák, uralják a párkapcsolatok jó részét. Ám nagyon sokat nyom a latba, ha valóban közösen végezzük el a feladatokat. Az pedig különösen, ha figyelmeztetés nélkül észrevesszük miben, hol segíthetünk. Aki magától rájön, és meg is csinálja ezeket az apró szívességeket, nagyban olajozottabbá teszi a szeretet gépezetét. Ahogy J. R. Ward fogalmaz; „Néha az ember életét egy icipici apróság is meg tudja változtatni... vagy a másodperc töredéke... vagy egy kopogás az ajtón.” Ezek az apróságok, a közös életünket is pozitívan befolyásolják és változtatják meg.

Szeressük. Mindig minden körülmények között. Lehetünk dühösek, haragudhatunk rá, összeveszhetünk, kiabálhatunk de akkor is szeressük. Valamikor úgy döntöttünk szeretni fogjuk, és ezt a döntést nem változtathatja meg holmi nézetkülönbség. Az igazi szeretet jellemes, nem függvénye valaminek, ezért a mindennapi problémák felett áll. Ha épp nem is mennek tökéletesen a dolgaink, ez a vállalt elkötelezettség biztos forrása az akadályok legyőzésének. És szeressük őt a szeretetnyelvének megfelelően. Joan D. Chittister mondta; „Túl sokszor ragaszkodunk ahhoz, hogy úgy szeressük az embereket, ahogy mi akarunk szeretni, ahelyett, hogy úgy szeretnénk őket, ahogy szükségük lenne rá.” Azt használjuk, és arra építsük fel cselekedeteinket, mert annak lesz a legnagyobb hatása, ami a párunk szeretet profiljába vág. Ezzel sikeresen elmélyíthetjük egymás iránti érzelmeinket.

Ez csak néhány pont, de mind kiválóan alkalmas a szeretet kimutatására a mindennapokban is. A törődés, a másik kedvében járás, legyen előjogunk. Figyeljünk a társunkra, tegyük őt boldoggá és ezzel igazából önző énünket is kielégíthetjük. Hisz mások öröme, részünkre is örömet okoz. Ráadásul a párkapcsolatban ez sokszorosan megtérülő mentalitás. Gaál Mózes szavait megidézve; „Sok édes semmiség, hétköznapi apróság odatapad az ember szívéhez a gyermekkorban, odatapad úgy, hogy nincs emberi hatalom, mely attól elválassza. Mély gyökeret vernek a szív földjében, táplálkoznak a szív vérével, s addig élnek, míg a szív parányi malmát hajtja az élet patakja; s meghalnak akkor, mikor a szív utolsót dobban.” Az édes kis semmiségek kortalanok. Minden életkorban megtalálják az utat a lelkünkhöz. Éljünk a jótékony hatásukkal.

 

Ha tetszettek ezek a gondolatok, akkor add tovább.