"A kérdés nem az, miért nem olvas annyi ember, hanem az, hogy miért is olvasunk, és persze mit." (Ungvári Tamás)
Legalább annyi mindent ad, mint a rómaiak a népnek a Brian élete egyik klasszikus jelentében. Vagy még többet is. Az olvasás életünk leghétköznapibb részéhez is szervesen hozzájárul. Általa informálódunk, okosodunk vagy épp szórakozunk. Egyben az olvasás a tudás megszerzésének az origója is. Mivel gazdagít minket ez az egyszerű, ám végtelenül fontos, tanulható képesség?

Növeli a műveltségünket és az ismereteinket. Cél lenne már a korai években megszerettetni az olvasást. Ezt nem mindig érhetjük el a kötelező olvasmányokkal. Pár éve olvastam egy interjúban, hogy még mindig jobb, ha egy gyerek Harry Pottert olvas, mintha semmit. Rugalmasan de persze ésszel kell kezelni, milyen életkorban mit lapozgassunk, de fontos, hogy érdekeljen minket, amit a kezünkbe veszünk. Csak így érhetjük el, hogy idővel affinitásunk legyen minél több féle és fajta művet elolvasni. De ha így teszünk, nagy lépést teszünk egy szélesebb műveltség megszerzésének irányába. Ahogy B. F. Skinner mondotta; "Nem jó könyveket kell terjesztenünk, hanem magát az olvasásnak a szeretetét."

Kiterjeszti a szókincsünk. A szókincsünk bővítésével javul a szövegértési tudásunk. Ez a mai napig sok fejtörést okoz az oktatásnak. Ám itt is igaz az alapmondás, hogy gyakorlat teszi a mestert. A sok olvasás javítja a koncentrációnkat, így a szövegértésünket. Továbbá választékosabbá teszi a kifejezéseinket. Új szavakat ismerünk meg, és sok olyan kifejezést is beemelünk és használatossá teszünk a beszédünkben, amely egyébként nem szokványos.

Jobb társalkodóvá válunk. Alapvetően tájékozottabbak leszünk, és ha ezt párosítjuk az előbb említett választékossággal, akkor ez jobb kommunikátort farag belőlünk. Szélesebb körben tudunk hozzászólni különböző témákhoz. Nem csak nézünk egy társaságban, mint borjú az új kapura, ha a véleményünkre kíváncsiak, hanem aktívan részesei is vagyunk az eszmecserének. Intelligens és kifinomult társaság vagyunk a környezetünk szemében, és nem ijedünk meg, ha szólnunk kell.

Szakértővé tesz. Az emberek jó része az iskolái végeztével befejezettnek nyilvánítja a könyvek forgatását. Ezért azok, akik veszik a fáradtságot és tovább folytatják ismereteik ezen formában történő fejlesztését lépéselőnyhöz jutnak. Játszunk el a gondolattal, hogy havonta elolvasunk egy könyvet. Az éves szinten 12 könyv. Ha ezt egy bizonyos témában tesszük, akkor biztosak lehetünk benne, hogy elindulunk a szakértővé válás útján.

Hatékony önbeszédként működik. Ha olvasás közben elkalandoznak a gondolataink, akkor elveszítjük a fonalat. Ha viszont figyelünk arra, amit olvasunk, akkor ez egyike a leghatásosabb önbeszédnek. Nem töltheti meg az agyunkat egyszerre több gondolat, csak egy. És ha ez az egy éppen a mi hangunkon szólal meg a fejünkben, akkor olyan mintha saját magunknak beszélnénk. Nagyon hatásosan jutnak el hozzánk az olvasottak, és tartalmuktól függően jobb közérzetet is eredményezhetnek. Babits Mihály így fogalmazta ezt meg; "Az olvasás is gondolkozás, s az írás is beszéd."

Fejleszti a fantáziánkat. A gyerekek a tv-ben látottakat készen kapják de az olvasott mesékből nekik kell képeket készíteniük. Ezért fontos már korán megtornáztatni az agyukat. A mi alig hároméves kislányunkat már beirattuk a könyvtárba, ahol nagy örömmel válogat magának gyermekkönyveket. Bár még az egyszerűbb képeskönyveknél tart, de azokat néhány felolvasást követően önállóan is nagy lelkesedéssel lapozgatja és meséli el a plüssállatainak, babáinak. Ez a fajta szellemi tréning később is sokat segíts. Az olvasás kényszerít minket a vizualitásunk használatára. Felépítünk világokat a saját szánk íze szerint. Ezzel nem csak fejlesztjük a képzelőerőnket, de serkentjük a kreativitásunkat is, amire minden életkorban nagy szükségünk van.

Megmutatja hol tartunk az életben. Száraz Miklós György szerint; "Másként olvasunk reggel és éjjel, húszévesen és negyvenévesen, győztes hadvezér korunkban és befelé forduló szerzetesi állapotunkban, szerelmesen és rezignáltan." Gyermekfejjel mesekönyveket bújtam, aztán kora kamaszkoromban jöttek a minél véresebb és erőszakosabb ponyvák, majd ezeket leváltották a non-fiction könyvek, amelyek emberi, tudásbeli értéket is hordoztak, hordoznak. Ma legszívesebben olyasmit böngészek, amiről tudom, hogy több leszek az elolvasásuk után. Azok vagyunk, amit olvasunk, és még inkább azok is leszünk.

Sok mindent említhetnénk még róla, hiszen frissen tartja az agyat, és kitartóvá tesz, mert nem minden könyvet futhatunk át pillanatok alatt. Időre van szükség a megismeréséhez és a megemésztéséhez. Ám bármit jobb olvasni, mint semmit. Csak kezdjük el, és idővel, ahogy jobban megismerjük magunkat elkezdünk válogatni. Vagy ajánlásokat elfogadni. Arra azonban figyeljünk, hogy kire hallgatunk, ha olvasmányok ajánlásáról van szó. A könyvekbe a legdrágább kincsünket fektetjük be, az időnket. Kell, hogy értelme legyen. Amint azt Nassim Nicholas Taleb állítja; „Az olvasott könyvek sokkal kevésbé értékesek, mint a még el nem olvasottak.” Sokan nem szeretnek olvasni. Nem is kötelező. De olyan sok előnnyel jár, hogy érdemes megfontolni a megkedvelését. Jó olvasást mindenkinek!

Ha már most is szeretsz olvasni, akkor ez nem a te posztod volt. De ha tetszettek a gondolatok, akkor oszd meg másokkal is, az olvasás népszerűsítéséért.