„A jó történetmesélő azon dolgozik, hogy megérintse a közönséget.” (Ed Catmull)
Egyszer volt, hol nem volt. Minden mese így kezdődik. És minden a mesékkel kezdődik. Gyermekkorunkban a mesék világa repít el minket messze földre, ahol a kicsi mindig a legerősebb, ahol a hátrányból előny válik, és ahol a jó mindig győzedelmeskedik a gonosz felett. Varázslatos hely ez, amely egyszerre szórakoztat és okít. Általuk sajátítjuk el az életre vonatkozó alapvető igazságokat. Később sem lesz ez másként, a történetek kiemelkedő szerepet játszanak a mindennapjaink alakulásában.

Kezdjük egy jó történettel. Az ingatlanügynökről, aki először nem házat mutat a leendő vevőinek, hanem körbe autózik velük a környéken. Ismeri a lakókat, az életüket, a háziállataikat és mesél róluk. Megmutatja a gócpontokat, hol van az iskola, posta, bevásárlóközpont, ilyesmik. Miután bevezette az ottaniak életébe a kuncsaftot, jöhet az ingatlan is. Először kapcsolatot épít, közösségi érzést ébreszt, majd csak ezt követően tér rá az üzlet. Arthur Riolo kiemelkedően eredményes ingatlanértékesítő. Nem véletlenül. Mert megértette, hogy a történetek kapcsok az emberek közt. Ahogy őseink esténként a tűz mellett ápolták a közösségi életet a történeteikkel, úgy ma, ahogy a privát, úgy az üzleti világban is meghatározó tényező a storytelling. De mit meséljünk és mire jók egyáltalán a sztorik?

Felkeltik a figyelmet. Bill Gates 2015 januárjában felhajtott egy pohár vizet, és ez az egyszerű tett a világ szinte összes médiájában megjelent. Ami a jelentőségét adta a hírnek, hogy az általa felhörpintett víz, pár perccel korábban még szennyvíz volt, amelyet egy speciális eljárással tisztítottak meg. A milliárdos nem öncélúan a maga népszerűsítése végett tette, amit tett, hanem ezzel is szerette volna felhívni a figyelmet arra, hogy a világon 2,5 milliárd embernél is több ember nem jut tiszta ivóvízhez. Ebben a formában az üzenete sokkal többekhez juthatott el, mint mondjuk, ha egy nyilatkozatot adott volna ki.

Szemléletesek ezért emlékezetesek. És még egyszer a jó öreg Gates. Igazán látványosra sikerült a 2009-es TED előadása, ahol a maláriára veszélyeire hívta fel a figyelmet. És mivel ezt a kórt a moszkitók terjesztik, vitt is magával párat, majd az előadása első perceiben szabadjára engedte őket a teremben, hogy a hallgatóság is megismerkedhessen a jelenlétükkel. Ezer sokkoló fotónál és diagramnál hatásosabban prezentálta ez a húzás a téma fontosságát. Ráadásul mindjárt egy történetet is kreált ezzel a lépéssel, hisz a média felkapta ezt a szokványostól eltérő előadási módot.

Emberközeliek és megérintenek. Korunk ismert motivátorai, mint például a karok és lábak nélkül világra jött Nick Vujicic vagy a szárkapocscsont nélkül született és műlábakkal eredményes atlétává vált Aimee Mullins jól mutatják, hogy jelentős hátrányból is fordíthat az ember. Hozzájuk hasonló példázatokat hallva, közösséget érzünk, erőre kapunk, és bizakodóvá válunk. A legtöbbünknek nincsenek akkora problémái, mint nekik, de mégis a mi gondunk, az a miénk, és számunkra kellően akadályoztatók, hogy jelentőséget tulajdonítsuk nekik és le akarjuk győzni őket. Az érzelmi töltés segít a másokkal való pozitív azonosság megtalálásában, és a példa követésében.

Tapasztalatot adnak és lelkesítenek. A siker és kudarc, a két nagy tanácsadó. Mindkettőből sokat meríthetünk a növekedésünkhöz. Amikor lényeges dolgokat szeretnénk megtanítani, tudás átadni, akkor meséljünk a nehézségeinkről, és arról ezekkel miként birkóztunk meg. Amikor pedig inspirálni vagy motiválni szeretnénk, akkor sztorizzunk a sikereinkről. A sikertörténetek felemelnek, a kudarcok tanítanak. Richard Branson szerint; „A storytelling művészete a változás hajtóereje.”

Megfoghatóvá tesznek egy cégfilozófiát, terméket. Emberi külsőt adunk a cégünknek. Egy arcot, ami felismerhető, ami kedvelhető és ami befogadható. És egyben el is mesélhető. Ahogy a bevezetőben említett ingatlanos előbb a környéket személyesítette meg, és csak a szimpátia kialakulását követően üzletelt, úgy használható ez a tematika más téren is. Például a Hondának volt pár éve egy sikeres Civic reklámja „The Other Side” címen. Egy autó két verzióját mutatta be egy rövid klip, amelyben a billentyűzet „R” gombját lenyomva válthattunk a két világ között. A főhős nappal figyelmes családapa, éjjel pedig beépített rendőr, és mi a két párhuzamosan futó cselekmény az említett billentyű lenyomásával igényünk szerint követhetjük. Szórakoztató, interaktív történetmesélés, amely egyszerűbben hat az érzelmeinkre, mint egy gyönyörű katalógus.

A történetmesélésnek mindig volt létjogosultsága az emberiség történelmében. Ugyan az idők folyamán sokféle névvel illették – história, mese, adoma, legenda – de a szerepe nem változott. Kapcsolatot találni a másik emberrel. Ez a legfontosabb. Ha ez megvan, akkor tanulhatunk és taníthatunk, együttműködhetünk és közösen eredményeset alkothatunk, magunk mellé állíthatunk másokat, és mi is kiállhatunk jó ügyek mellett. Ahogy Carmine Gallo megfogalmazta; „A storytelling a történetekről szól, amelyeket azért mondunk, hogy előmozdítsuk a karrierünket, felépítsünk egy vállalkozást, támogatókat szerezzünk egy ötletünkhöz és álmainkat átültessük a valóságba.”

Ha te is előszeretettel és sikerrel meséled a történeteidet és tetszett ez a poszt, akkor csatlakozz az oldal követőihez.