"Mindent tiszta lappal kell megközelíteni, hogy semmi sincs rajtad vagy benned. Bármi is jön, az maga íródjék fel oda.” (Frank Herbert)
Foglalkoztunk már az újévi fogadalmak mibenlétével. Sokszor ezek valóban rövid ideig tartó fellángolások csupán. Az új esztendő kezdetén fokozottan felerősödik bennünk a tettvágy a változtatásra. Vagy csak a szilveszteri bőséges italmennyiség bátorít fel. De eltökélt döntéseket nem csak ilyenkor hozunk nehezen, hanem az év vagy életünk bármely másik időszakában. Vajon miért? Íme pár indok.

A tiszta lap. A papír a világ egyik legfurcsább tárgya. Könnyű mégis bivaly erős, kis helyet foglal, ám óriási méretű és ürességét a legnívósabb tartalom is megtöltheti. Amint rákerül valami annak mázsás súlya lesz. Mert természeténél fogva bármit elbír. Nincs semmi, ami megállíthatná, bármilyen elképesztő, óriási és grandiózus álmunk is van, hogy papírra vessük. Illetve van. A mi gyávaságunk. Ez teszi ezt a darab cetlit a legfélelmetesebb ellenségünkké. A félelem attól, amit leírunk a papírra. Miért is? A 4K miatt. Itt és most a 4K nem a professzionális digitális képminőséget jelenti, hanem a 4 leggyakoribb célállítást gátló tényezőt, a kötelezettséget, a kishitűséget, a kompetenciát és a kudarcot.

Kötelezettség. Nem vállalunk kötelezettséget. Úgy véljük, helyesen, ha valami leírunk, az többet jelent, mintha csak szóban kijelentjük. A szó elszáll, az írás megmarad a mondás szerint. És milyen igaz. Végeztek egy kísérletet egy orvosi rendelőben. Elégedetlenek voltak az utánkövetéssel, azaz a betegek nagy számban elmaradoztak a számukra kiadott időpontokon való megjelenéstől. Szerettek volna ezen a rátán javítani. Így próbálták ki, hogy nem csak szóban tettek fel ismétlő és megerősítő kérdést a pácienseknek, hanem velük is iratták fel az időpontjaikat. A saját kezűleg felírtak nagyobb kötelezettség vállalást eredményeztek. Kimutathatóan javult a látogatottság. Ha mi nem vállalunk kötelezettséget a céljainkért, akkor ki fog?

Kishitűség. Nem hiszünk a céljainkban. Így pláne nehéz. Ha magunk sem hiszünk bennük, akkor igazából esélyünk sincs a megvalósításukhoz. Talán hiányzik a szakértelmünk, a pénzünk vagy a kapcsolatrendszerünk. De nem ez a kérdés. A legtöbb sikeressé vált embernek ezek valamelyike, esetenként mindegyike hiányzott. De volt egy erős hite magában, hogy amit elképzelt, az jó, hasznos, értékes, jövedelmező. És elszántságával megszerezte a hiányzó láncszemeket. A kishitűségünk akadály, az önbizalmunk teremtő erő. Utat talál, előteremti azt, amivel nem rendelkezünk de szükségünk van rá.

Kompetencia. Pontosabban, annak hiánya, még konkrétabban, a pozitív tapasztalatok hiánya. Új dologba vágnánk a fejszénket és nem tudjuk, hogyan tegyük? Életünkben nem voltunk igazán sikeresek semmiben? Hiányzik az a fajta önbecsülésünk, ami a múltunkban gyökerezik. Abban, amit már felvirágoztattunk, győzelemre vittünk. Valóban nagy lökést adhat az ilyen tapasztalat. Ám ha nem rendelkezünk vele, hiánya akkor sem kötheti meg a kezünket. Feldmár András szerint; „Az igazság az, hogy a múlt nem jósolja meg a jövőt, de mi úgy csinálunk, mintha, és ezzel a jövőt olyanná csináljuk, mint a múlt volt.” El kell engednünk a múltunk állította korlátokat. Ami történt, abból tanulnunk kell, ehhez ragaszkodjunk, de merjük próbára tenni magunkat, merjük feszegetni a határainkat és ne engedjük, hogy visszatartsanak a félelmeink. Ahogy a szólás tartja, mindenki sikertelen volt, míg sikeresé nem vált.

Kudarc. A másik nagy félelem forrás a kudarc. Félünk, hogy nem érjük el, amit kitűztünk. Jogos. A csalódás akkor is fájdalmas, amikor mások előtt maradunk szégyenben, mert valamit nem tudunk megcsinálni. Még keményebb csapás, ha magunk szemében maradunk alul. Mit számítanak más emberek, ha a mi általunk emelt kritériumokat nem tudjuk teljesíteni? Ez mindennél többet jelent az önbecsülésünk számára. Ezért óriási veszélyforrás leírni a céljainkat, amit a legtöbben bizony nem vállalhatnunk fel. Törékeny lelkivilágunk ápolgatása is épp elég feladat számunkra, nem, hogy még kihívások elé is állítsunk személyünket. Pedig nincs azzal semmi baj, ha valamit nem érünk el elsőre. Az nem az alkalmatlanságunkat vagy az érdemtelenségünket bizonyítja. Módosítsunk kicsit a határidőn és fussunk neki újra. Gazdagabb jártassággal és elszántsággal.

Egy tiszta lap az egyik legdurvább kihívónk, mert amint felvéssük rá a céljainkat, azok kötelezettséget rónak ránk. Felelősnek érezzük magunkat, kényelmetlen lesz nem tenni semmit, piszkálja az önérzetünket a cselekvés elmaradása. Ha tartósan ki akarunk tartani a céljaink mellett, az említett 4 akadályozó tényezővel való viszonyunkat rendeznünk kell. Brian Tracy mondta; „Írd le a céljaidat, készíts terveket ezek elérésére, és minden áldott nap tégy valamit ebben az irányban.” Mindannyiunknak lehetősége van megírnia a saját történetét. De minden történet egy tiszta lappal kezdődik. Majd azzal folytatódik, hogy áttörünk a kordonjainkon.

Ha te is szeretnél kitartóbb lenni a céljaid irányában, és tetszett ez a poszt, akkor csatlakozz az oldal követőihez.