„Nem ritka, hogy az emberek egy negatív élményből pozitív következtetésekkel kerülnek ki.” (Sylvain Neuvel)
A pozitív életszemlélet gyakran igen elutasító minden negatív történéssel szemben. Eluralkodik rajtunk a mindent felülíró optimizmus, és nem engedünk a pesszimista csábításnak. Ebben van is valami, hisz fókuszáltság tekintetében nem hagyjuk magunkat kizökkenteni. Zavartalanul koncentrálhatunk az elérendő terveinkre, ezzel is beindítva egyfajta pozitív vonzási spirált. De ettől függetlenül a negatív hírekben, eseményekben, történésekben van érték. Nem is kevés. Lássuk!

Fokozza a realitás érzékünket. Világunkban a sikerre való beállítódás egyfajta alapvetés. Szeretjük a sikeres dolgokat. Hallgatjuk a legnépszerűbb slágereket, nézzük a legtöbb nézőt vonzó filmeket, isszuk a legismertebb üdítőket, olvassuk a legmenőbb vállalkozók gondolatait. Sokszor csak azt vesszük észre, ami működik, ami jól be van járatva és nem figyelünk a másik oldalra. A negatív dolgok éppen ezt a környezetünk által felállított torzított valóságot ellensúlyozzák. Mert a Jin és Jang mindenütt jelen van, és nem is létezhetnek egymás nélkül. Minden sikernek van árny oldala, és minden sikerre jut egy rakás sikertelenség is. Természetes, hogy bizakodónak kell lennünk, de ismernünk kell a határ túloldalát is, hogy ne veszítsük el a realitásérzékünket. Mindig a föld felett járni 10 centivel ugyanolyan abnormális lehet, mint állandó depresszióba süllyedni.

Okosabbak leszünk. Talán erős kifejezés, hogy bölcsebbek, de mégis helytálló. Amikor tisztában vagyunk azzal, hogy egy-egy tettünk milyen következményeket okozhat, akkor olyan tapasztalással rendelkezünk, amely jó kiindulópont az életben való tájékozódáshoz. Az ősember például felfedezte, hogy a tűz meleget ad és ízletesebbé teszi a húst, de ha túl közel megyünk hozzá, akkor minket is megéget. Alapigazságok, értékrendek, erkölcsi tanok szegélyezik az utunkat, és segítenek, megmutatják mit tegyünk, merre haladjunk, mi a jó és mi a rossz. Hioszi Tatiosz szerint; „A jót nehéz felismerni, ha nincs mihez viszonyítanunk. Az élet tanít meg erre a tudományra: kezedben a választás lehetősége jó és rossz között.” Aki bármiben jobbá szeretne válni, annak ismernie kell azt is, hogy mi az, ami sosem szabad elkövetnie. Csökkenthetjük a hibáink, hibázásaink számát, amikor szert teszünk negatív ismeretekre.

Segít a döntéshozatalban. Egyszerűsíti a mérlegelést. Döntést hozni mindig nehéz, mert rengeteg tényező befolyásolja alatt állunk. Mondjuk szakmai téren kell állás foglalnunk abban, cégünk milyen fejlesztésekre helyezze a hangsúlyt a következő években. Persze megerősítést szeretnénk kapni arról, ami sikeres, ami a konkurenciánál is jól szuperál, és amerre halad a világ, de nem hunyhatunk szemet azok fölött az információk fölött sem, amelyek nem a sikerről szólnak. Egy vállalat csődje, egy újítás zsákutcába kerülése, olyan lényegi adatok, amelyek a végső döntés kialakításába jogosan szólnak bele. Mert nem ítélkezhetünk valami felől egyoldalúan, csak a pozitívumokra hagyatkozva, tisztában kell lennünk az árnyoldallal is, hogy megalapozottan határozhassunk. Felelős ember tudja, minden éremnek két oldala van.

Befogadhatóvá teszi a kudarcot. Ebben a fene nagy sikerorientáltságban hajlunk arra, hogy ha valami nem megy első vagy másodikra, akkor megbélyegezzük magunkat, hogy mi nem vagyunk olyanok, és feladjuk. Pedig a sírfeliratokon kívül nem sok dolog van kőbe vésve. Amikor valami újba vágjuk a fejszénket, elengedhetetlen a bukásunk. Megismerve más sikeres emberek életét, útját a virágzó vállalkozásuk felé, az a legritkább esetben leányálom. Jó példázat erre a Pixar Animációs Stúdió, amely ma egyet jelent a minőségi szórakoztatással, de évtizedekkel ezelőtt nem voltak más, mint egy számítógépes tudással, reménnyel és nagy álommal felszerelt műhely, amely szinte senkinek sem kellett és képtelen volt nyereséget termelni. Steve Jobs is inkább a jövőbelátás, mint a rentabilitás miatt karolta fel a céget. Erőt és tanulságot szolgáltatnak a számunkra a negatív élményeikkel. Támogatásukkal elérhetjük, hogy a kudarcra ne béklyóként tekintsünk, csupán egy újabb átugrandó vizesárokra.

Mindez nem felmentés. Senkit sem hatalmaz fel arra, hogy egész nap a posványban dagonyázzon. Térdig gázoljon a véres hírekben, lubickoljon a bulvárban és kommunikációja kimerüljön a pletyizésben, illetve önmaga sajnáltatásában. Ne tévesszük össze a notórius pesszimista hajlamot, ami mindenben a rosszat keresi azzal, hogy az életünk megfelelő irányba terelése végett tanulmányozzuk a sikertelenséget is. Ne lehúzni akarjunk másokat és magunkat, hanem felemelni azáltal, hogy okulunk mások tapasztalataiból. Alkalmazzuk a minden rosszban van valami jó elvét. Ahogy ezt Benjamin Hoff is megfogalmazta; ”Ne azon gyötrődjünk, hogy kiirtunk magunkból mindent, ami a negatív emóciókhoz sorolható, inkább tanuljuk meg, hogyan használhatjuk fel őket pozitív módon. Ezt a gondolatot így lehetne szemléltetni: ha verjük a zongorán a billentyűket, az nem zene, csak zaj, ám attól nem születik zene, ha kivesszük a zongorából a billentyűket.”

Ha tetszett ez a poszt, akkor ne maradj le a többi cikkről sem és csatlakozz az oldal követőihez.