Mint egy kaméleon

6 érv a másokhoz való hasonulás előnyeiről

„Mindenki természet szerint ahhoz vonzódik, aki hasonló hozzá.” (Platón)
stormtrooper-1343877_960_720.jpg
Hasonló a hasonlót vonzza tartja a mondás. Mert könnyebben szót értenek egymással és az azonos érdeklődés, értékrend jó alapot nyújt a hosszútávú kapcsolat kialakítására. Ám számos előnye van a mindennapokban is, ha hasonulással megtaláljuk az utat a másik felé. Hogyan tegyük ezt, és mit kaphatunk tőle?

Semmi esetre sem arra bíztatok bárkit is, hogy majmolja a másikat. Az viszont a leghétköznapibb helyzetekben is előfordulhat, akár ösztönösen is, hogy elkezdünk hasonló gesztusokat használni, azonos testhelyzetet felvenni, kifejezéseket mondani. És ezeknek az azonosságok lehetnek előnyei. Ha hasonlítunk másokra, vagy szándékosan felveszünk a másik számára ismerős allűröket, az közelebb hoz egymáshoz, közösséget teremt, amely az alábbiakban mutatkozik meg.

Figyelünk a másikra. Amikor követjük milyen szavakat használ a velünk szemben ülő, figyelünk a testbeszédére, hogyan ül, előre vagy hátra dől-e, kalimpál vagy sem, akkor tudatosan rávesszük magunkat, hogy rá figyeljünk. Nem kalandozunk el, nem a szomszéd asztalnál lévőket stíröljük, hanem koncentrálunk arra, aki ott van előttünk. És valakire igazán odafigyelni, már fél siker. Kurt Tepperwein mondta; „A kölcsönös figyelem törvénye kimondja: akkor keltjük fel a másik figyelmét, ha bennünk magunkban izgalmat keltett a másik ember iránti figyelem.”

Felkeltjük a figyelmet. Ha egy cséplőgép módjára hadaró beszédstílusú emberhez szólunk a magunk lassú és megfontolt hangvételével, nem sok érdeklődésre tartunk majd számot a részéről. És fordítva, egy visszafogottabb vérmérsékletű személlyel sem tanácsos rohamtempóban beszélni, mert nemhogy elveszti a fonalat, de soha nem is lesz a kezében és teljesen elidegenítjük magunktól. Kicsit meg kell tanulni a másik ember szemszögéből nézni is a dolgokat, és ki is fejezni. Ezzel megragadjuk a figyelmet.

Olyan, mint én felismerés. Tovább menve, és megragadva a jó kommunikáció gyökereit, keressünk közös témákat. Legyen az azonos érdeklődés vagy hobbi, családi állapot, sztorik gyerekekről vagy munkával kapcsolatos vélemények, a lényeg, összehozzon minket mentálisan. Hordozza magában az érzést, hogy mennyire hasonló dolgok esnek meg velünk, egyezik a tapasztalatunk, mert ezek mind segítenek emberként közeledni egymáshoz.

Nő a szimpátia. Minden emberi kapcsolat alapja a rokonszenv. Ez az elsődleges követelmény, hogy bármit is kezdeni akarjunk a másikkal. Lehet ez munka vagy üzleti kapcsolat, baráti vagy párkapcsolati kezdeményezés, szimpátia nélkül nincs esélye semmilyen kötődés kialakulásának. A már említett azonosságok elindítanak az úton és pozitív irányba kezdik építeni a kontaktust.

Erősödik a biztonságérzet. Amint azt vesszük észre, hogy a beszélgető partnerünk hasonlóságokat mutat velünk, a bizalmunk intenzívebbé válik. Lazábbak leszünk, megnyílunk felé, közvetlenebb hangnemet ütünk meg. Kezdjük otthonosan érezni magunkat, egyre ismerősebbnek hat az illető személye és megnyilvánulásai. A bizalom pedig elengedhetetlen összetevője a viszonyainknak. Bérczes László szerint; „Ahol nincs bizalom, ott nem jól érzed magad. Oda mégy, ahol bizalmat kapsz.”

Jó benyomást hagyunk magunk után. Más, amikor az embert körbe udvarolják, édesgetik, mindenben egyetértőn bólogatnak, aztán a távozás után úgy érezzük, bár nagyon kedves volt a fickó, mondhatni túlságosan is, mégsem gondolunk jó szívvel rá. Nem ugyanaz megteremteni a látszatát annak, hogy barátságos figurák vagyunk, és mennyire könnyedén kommunikálunk, mint valódi kapcsolatot teremteni. Ez utóbbi akkor működik, ha az érzelmekre is hatni tudunk, az pedig akkor a legerősebb, amikor magunkhoz hasonló habitussal találkozunk. Ilyenkor hosszútávú jó benyomást alakítunk ki.

Talán ellenállhatatlan késztetést érzünk, hogy ezekkel az egyszerű eszközökkel mások bizalmába férkőzzünk. Soha ne éljünk vissza a helyzettel és ne használjunk ki senkit. Ne legyen a külcsín fontosabb, mint a belbecs. Hazudni, félrevezetni, csupán a saját haszonszerzésünk végett súlyos hiba. Jó megtalálni a hasonlóságokat egymásban, de akkor lesz valós foganatja, ha őszinteségen alapul. Egyébként csak manipuláció az egész.

Clive Staples Lewis így fogalmazott; „Csak akkor születik barátság, ha két hasonló ember egymásra talál, ha - óriási nehézségek árán, tapogatózva, félszavakkal, avagy elképesztő gyorsasággal - ráéreznek egymás gondolataira.” Nagyobb figyelemmel fordulni az emberek felé, okosan és tisztelettel építeni a velük való kapcsolatainkat, tartós eredményeket hozhat. Embereket, akik emlékeznek ránk, akiket felhívhatunk, akikre számíthatunk, akik megbecsülnek és szeretnek minket. Masszív viszonyok a legkülönbözőbb területeken és a legviharosabb időszakokban is. Ezért megéri megkeresni és megtalálni az azonosságokat, megteremteni a hasonlóság légkörét.

 

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor hasonlóan jó cikkekért csatlakozz az oldal követőihez.