„Az élet minden élvezete a külső jelenségek szabályos váltakozásában gyökerezik. Éj és nap forgása, az évszakok visszatérése, virág és gyümölcs fejlődése, meg ami még az idők során elibénk kerül és gyönyörűségünkre szolgál kínálkozva, sőt követelődzve: ezek a földi lét igazi rugói.” (Johann Wolfgang von Goethe)
A siker szó legalább annyi pozitív érzést generál bennünk, mint amennyi negatívot. Akinek része van benne az élvezi, optimista és lelkes, akinek nem akar összejönni, az küzd, szenved és tépelődik. Ha megértjük, hogy a siker az évszakokhoz hasonló körforgásban van, akkor kevesebb önmarcangolás árán juthatunk el hozzá.

Tavasz. Ez az időszak az újjászületésé. A növények, fák felébrednek hosszú álmukból és a természet adta energiákkal új életet lehelnek magukba. Témánkra levetítve ilyenkor születnek meg a nagy ötletek és indulnak érlelődésnek. A mag el van vetve és a mi gondoskodásunkra van bízva. Ez egyben a felkészülés ideje is. A tanulásé, a fejlődésé, az ismeretek bővítésé. Lehet, hogy el akarunk érni valamit és ezért vissza kell ülnünk az iskolapadba. Talán önfejlesztő módon vágunk neki az oktatásunknak. Vagy épp dolgozunk az elképzelésünk konkretizálásán, letisztázásán, hogy aztán a kész termékkel álljunk a nagyközönség elé. Ha vállalati karrierben gondolkodunk, akkor lehet ez a ranglétrán való felkapaszkodás korszaka. Az évszak végére, előttünk a nagy lehetőség, a kapuk kitárulnak.

Nyár. A féktelen napsütés ciklusa. A világ csordultig tele van élettel, erővel, szépséggel, energiával. Eljutottunk a csúcsra, elértük a célunkat, megvalósítottuk amire vágytunk. Most élvezzük az eredményeink minden pillanatát. Ez jelenthet pénzt, csillogást, népszerűséget, hírnevet, pozíciót, újabb lehetőségeket, de megnyilvánulhat ennél szolidabb módon is. Például, manapság sajnos gyakori, hogy párok sokára tudják valóra váltani a baba projektjüket. Ez esetben csendesebb (amíg fel nem sír a kicsi) és intimebb sikerről beszélhetünk. De bármi is a célunk, a beteljesülése számunkra mentálisan maximálisan felemelő lesz. Éljük meg a legteljesebb valójában.

Ősz. Az elmúlás szakasza. Minden fentet követ egy lent. Túl vagyunk a csúcson és elindulunk a lejtőn. A találmányunk felett eljár az idő, megjelennek a piacon a versenytársak, elmozdítanak a vezetői tisztségünkből, a kisgyermek fenekestül felforgatja az addig kiegyensúlyozott párkapcsolatunkat. Leszállóágba kerülünk, ami még nem tragédia, ha találunk megfelelő menekülő útvonalat, új motivációt, megoldást a problémáinkra. Ám gyakran ebben a periódusban elsődlegesen a veszteség érzés, a kialakult helyzet elleni lázadozás és az aggodalom dominál. Kevésbé látunk tisztán és vagyunk képesek azonnali B tervvel előrukkolni. Egyre csak süllyedünk és ha nem állít meg minket semmi és senki, akkor bizony a következő évszakba lépünk.

Tél. A természetben ez a téli álom ideje. A mélypont, ahonnan már nincs tovább. Amint egy klasszikus mondás is megemlékezik róla, mindig virradat előtt van a legsötétebb. Pont most. Ahhoz, hogy felálhassunk, először le kell ülnünk. A padlóra kerülünk, és ha valóban a gödör legalján csücsülünk, akkor van bennünk elég alázat, hogy kinyújtsuk a kezünket és segítséget kérjünk. Más emberektől, egy új hivatástól, vagy egy friss ötlettől. Meg kell járnunk ezt a sötét és fagyos utat, hogy tapasztaltabban, bölcsebben, más szemlélettel vágjunk neki a következő megmérettetésnek. A velünk történteken ne háborogjunk, hanem fogadjuk el, hogy ez van, innen indulunk újra. Aztán induljunk el.

Bárhol kezdődhet. A siker folyamatának vannak sajátosságai. Mondjuk az, hogy bárhol kezdődhet. Nem kell feltétlen keresztülvergődnünk egy végeláthatatlan és nyomasztó téli időszakon átvergődni. Ha pályakezdők vagyunk, diákok valahol, talán egy elnyújtott tavasszal indítunk, míg eljutunk céljaink végére. Néha az is előfordul, bár ritka, minden előzmény nélkül, hogy belecsöppenünk egy nagyszerű lehetőségbe és szinte a nyárban találjuk magunkat. De startoljunk bárhol, a periódusokon keresztül fogunk menni, az biztos.

Változó hosszúságúak. Egy másik jellegzetesség, hogy az évszakok hossza eltérő lehet. Míg a természetben nagyjából 90 nap alkot egy szezont, esetünkben ez teljesen képlékeny. Vannak, akik éveket senyvednek a sikertelenségben, mint a későn felfedezett művészek, feltalálók, míg másoknál a tél csak egy rövid átmeneti fázis. Vagy éppenséggel a tetőfok tart kiemelkedően soká, mint egy befutott sztárnál, aki évekre meghatározó személyisége a zenevilágnak. Személyenként eltér a szakaszok terjedelme.

A siker sikert szül. Szintén megfigyelhető szabályosság, hogy akinek egyszer más sikerült feljutnia a csúcsra, annak legközelebb már könnyebben fog menni. Részben a tapasztalatai, részben az útja során szerzett kapcsolatok, kapcsolati háló lesz ebben a segítségére. Akár az is megtörténhet, hogy a téli turnusban nem süllyed már olyan mélyre, mint korábban. A visszaesése nem lesz annyira drasztikus és gyorsabban talál vissza megújult önmagához.

A rotáció a siker évszakai közt megvan, nem kerülhetjük el mi sem, ha győzelemre akarjuk vinni az ügyünket. Amit tehetünk a gördülékenységért, hogy felismerjük mikor, hol tartunk éppen, és alkalmazkodunk. Nem siránkozunk, tétlenkedünk, hanem az adott évszaknak megfelelően cselekszünk. Számítunk rá, ha fent vagyunk, leszünk lent is, és fordítva. És amennyire csak lehet, élvezzünk ki minden időszakot. Ha kell viseltessünk méltósággal és türelemmel, mert van értelme a nélkülözésnek is ugyanúgy, mint a gyarapodásunknak. Ezek visznek minket diadalra. Ez a körfogás a sikerünk törvényszerűsége.  Amint azt Sarah Ivens szavakba foglalta; „A természet végtelen nagysága megnyugtat: van, ami elillan, akár az évszakok; van, ami fölött nincs hatalmunk, ahogy a fáknak sincs hatalmuk a múló évszakok fölött. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, megszabadulunk a pillanatnyi félelmektől és aggodalmaktól.”

Ha tetszett ez a poszt, akkor olvass el még néhány bejegyzést és kövesd az oldalt a hasonló cikkekért.

Fotó: gastoninaui, Pixabay