„Nincs az a figyelmesség, legyen bármilyen kicsi, ami kárba veszne.” (Aiszóposz)
Naponta érintkezünk emberekkel. Erről szól az életünk. Minden kontaktus esetén lehetőségünk van kedvező benyomást tenni, kedvező irányba befolyásolni a pillanatnyi szituációt és ezzel ápolni a kapcsolatot. A kérdés, hogy kihasználjuk-e ezeket a lehetőségeket?

Észrevenni és betölteni a helyet. Alapból a beállítottságunk hajlamos-e a figyelmességekre? Nem igényel túl nagy energiaráfordítást, hogy egy ügyféllel gondosabban bánjunk, kedvesebben beszéljünk. Mondjuk segítünk neki kivinni a kocsijáig a megvásárolt holmit. Ahogy az is inkább hozzáállás kérdése, hogy teszünk-e kis szívességeket a családban. Mindig lehet mivel segíteni az otthoniakat. Például egy bevásárlással, elmosogatással, pakolással, fűnyírással. Ha kevesebb dolga marad a párunknak, amikor elcsigázva hazaér, akkor máris tettünk valami értékeset érte, és egyben kettőnkért. A szívességek minimum két emberről szólnak. Arról, aki adja, és arról, aki kapja. Illetve a köztünk lévő kapcsolat minőségéről. Vegyük észre és használjuk ki a helyet és időt a figyelmességre.

Az érdek érdekel. Sokan abba a hibába esnek, hogy kettős mércével mérik a szívességeket. Azokkal igyekeznek jót tenni, akik képesek visszahatni rájuk. A figyelmesség nem önzetlen cselekedet a szemükben, hanem profitorientált befektetés. Belül viszonzást várnak érte, és talán fel is jegyzik a gondolataikban egy táblázatba, hogy kinek, mit tettek, és ezért milyen elvárásaik vannak. Ez sajnos felosztja a szemünkben az embereket értékesekre és értéktelenre. A másokkal való viselkedésükben ez folyamatosan visszaköszön. Elég megnézni egy ilyen beállítottságú személyt a munkahelyén, kivel, miként bánik. Figyelmesebb azokkal, akik a saját érdekeit szolgálhatják. Az igazán nagystílű szívességtétel az, amelyet nem lehet visszaadni. Ennek sokkal több a hozama is.

Jó hírnév. Általában, ha jót teszünk valakivel, annak szemtanúi is vannak. Emberek, akik lehetnek érintettek vagy teljesen kívülállók. De látják a magaviseletünket, és ez nyomot hagy bennük. Este hazamennek a férjükhöz vagy a feleségükhöz, és elmesélik nekik. Minek örülnénk jobban? Ha ez a mese rólunk pozitív vagy negatív végkicsengésű lenne? Ha általában nem adunk mások véleményére vagy az illető idegen és nem találkozunk vele többé, akkor mindegy. Vagy mégsem? A cégünknek új ügyfeleket szerezhet a jó megítélésű szóbeszéd. A környezetünkben élők szemében megbízhatóbbakká válunk, ami ebben a gyanakvó világban nagy kincs. Szimpatikusak leszünk és ezzel egy jövőbeni kezdeményezésünkhöz máris támogatókra lelünk. Innen a magasabb hozam, mert nem tudhatjuk ki látta a tettüket.

Kinek mit jelent? Azt is vegyük figyelembe, hogy ami az egyiknek segítség, az a másiknak nem. Például egy ismerősünket megpillantva felvesszük a kocsinkba és elvisszük egy darabon. Ez részünkről egy kedves gesztus, csak épp azt nem tudjuk, hogy az ismerősünk szeretne kicsit egészségesebben élni és hajt a napi 10000 lépésre. Ez a séta nagyon jól jött volna neki a rendszeres mozgásához. Hiába akarunk jót tenni, ha balul sül el. Nem a mi, hanem az adott személy szemlélete a döntő. Az ő szemében kell előnyösnek lenni a cselekedetünknek. Csak ekkor minősül építő szívességnek a tettünk.

Nem csak használ, árthat is. Aki mindenáron segíteni akar, vagy csak dobálózik, egyénre való tekintet nélkül a figyelmességekkel, az könnyen a ló túloldalán találhatja magát. A kis dolgok legalább annyira megmérgezhetnek egy kapcsolatot, mint amennyire építhetnek. A rokonszenv felébresztése helyett, tolakodó, kellemetlen alak képe rajzolódik ki személyünkről. Ezzel ártunk a kapcsolatnak, és az emberek inkább kerülni fognak, rossz véleménnyel lesznek. Ajánlott tisztában lenni a körülöttünk lévők mozgatórugóival, ismerni őket és a szeretetnyelvüket. Ha megfelelő akcentussal szólítjuk meg őket, akár egy kis kedvesség formájában, akkor nyert ügyünk van.

Kapcsolatformáló erő. Volt már szó az apróságok erejéről. A szívesség vagy figyelmesség is a kicsi, de annál meghatározóbb dolgok közé tartozik. Nem mondhatjuk, hogy kizárólag pozitív befolyásolásra képes, mert a hiánya vagy a túltolása épp az ellenkező hatást éri el. Ám az biztos, hogy minden kapcsolatot nagyban képes átalakítani. Ha úgy döntünk beletesszük azt a plusz az kapcsolatainkba, amitől az emberek igazán fontosnak és szeretettnek érzik magukat, azzal nem csupán őket becsüljük meg jobban, hanem az irántunk táplált bizalmat és tiszteletet is növeljük. Ahogy ezt Mary Ann Kelty is megfogalmazta: „A szokásunkká vált apró kedvességek, udvariasságok, figyelmességek, nagyobb vonzerőt kölcsönöznek személyünknek, mint a nagy tehetség vagy a jeles tettek.”

Ha tetszett ez a poszt, akkor figyelmesség gyanánt, oszd meg másokkal is.

Fotó: Andrea Piacquadio, Pexels