"Néha, amikor belegondolok, hogy jelentéktelen dolgok milyen súlyos következményekkel járhatnak, elfog a kísértés, hogy kijelentsem: jelentéktelen dolgok nincsenek." (Bruce Barton)
Sok dologra apróságként gondolunk, és nem tulajdonítunk nekik jelentőséget. Legyintünk, nem foglalkozunk velük. Pedig jobban belegondolva, bármilyen kicsinységről van is szó, mélyen meghatározhatja az életünket.

Sokszínű, de egyszerű példák. A szú lényegében egy apróbb bogár, azonban szépen lassan képes teljességgel elemészteni egy nála jóval nagyobb fát. De ott a borravaló, amit a pékségben, vagy a futároknál ott hagyunk. Relatív nem nagy összeg, nem tűnik fel a hiánya, de ha ezt a sok kis aprót összeadjuk, az szép summát eredményez. És ha egy hajó fél fokkal eltér az úrirányától, az óriási különbséget jelent a végcél tekintetében. Ez csak pár gondolat, mégis jól mutatja, hogy az élet legeltérőbb területein is számítanak a kis dolgok.

Apró elhatározások. Minden nap döntünk arról, hogy értékes perceinket, óráinkat mire áldozzuk. Naponta elszívhatunk pár cigit néhány kávé társaságában vagy elmehetünk egy konditerembe is. Ma még nem vesszük észre ennek a jelentőségét, de évtizedek múlva igen. Négy évvel ezelőtt vágtam bele a blog írásba, mert úgy éreztem van érdemi mondanivalóm, és mert kíváncsi voltam rá, hogy képes vagyok-e négy naponta előrukkolni egy bejegyzéssel. Ez az én kihívásom volt. Meg kellett találnom az időt az írásra. Most 360 cikkel később látom, hova vezetett az elkötelezett és rendszeres munka.

Apróvállalkozás. Sharon Rowe kis alakú, ám annál nagyszerűbb könyvében így fogalmaz erről: „Az apróvállalkozás lényege, hogy a saját feltételeink szerint agilis és nyereséges céget építsünk, mégpedig úgy, hogy mindig hazaérjünk vacsorára.” Egy cég nagysága nem csak az alkalmazottak számában, a bevételei mértékében mutatkoznak meg, hanem abban az értékes szolgálatban, amit a partnereiknek nyújt. Bírhat egy kisebb méretű cég is nagy befolyással és példával, ha olyasmit gyárt, árul, szolgáltat, amelyre kereslet mutatkozik, és teszi mindezt magas színvonalon.

Parányi tettek. A magánéletünket legalább ennyire befolyásolják az apróságok. Nézzük meg, hogy a kapcsolataink jó része nem valami nagy ügy miatt romlik meg. Inkább az pici bökkenők okoznak fennakadást. Vagy akár szakítást. A sokadik lerúgott koszos cipő a szoba közepén, egy újabb elfelejtett évforduló. Önmagában ezek nem megbocsáthatatlan bűnök. És az is igaz, hogy mások vagyunk, a tolerancia alapja pedig, hogy ne akarjanak megváltoztatni minket. Mégis, a szeretetet és a fontosságot kifejezhetjük a figyelmességünkkel. Kis gondosság és törődés csodákra képes a kapcsolatokban. A hiánya pedig hosszútávon az ellenkezőjére, elhidegülésre, kiégésre.

Apróságból szokás. Az életünk egy adott mederben folyik. A folyónk hosszú évek alatt vájta ki magának ezt a medret, amelyben már minden követ és sziklát, partrészt jól ismer. Ez a szokásaink patakja. Ha valahol elzárjuk egy gáttal, a víznek új utat kell találnia. Felduzzad és túllép rajta vagy más irányba folyik. Bármilyen változtatást hajtunk végre az életünkben ezzel szembesülünk. Ellenállás és megújulás. Az olyan egyszerű tevékenységeinktől kezdve, mint a fogmosás, vagy az öltözködés, minden meghatároz bennünket. Ha nem tetszik, amerre tartunk, elég felvennünk más, jobb szokásokat ahhoz, hogy kedvező irányba tereljük magunkat. És ezek sokszor kis, mindennapi szokások.

Minden számít. Észrevétlenül kúsznak be az életünkbe azok a pici dolgok, amelyek aztán át veszik az irányítást a sorsunk felett. Hogy foglalkozunk-e az egészségünkkel, a szakmai vagy emberi fejlődésünkkel, ápoljuk-e a kapcsolatainkat, olyan mütyürkének ható napi magatartásból alakul ki, hogy lift helyett sétálunk-e, a sorozatok nézése helyett (esetleg mellett) olvasunk-e nonfiction könyveket, zene hallgatás helyett (vagy mellett) hallgatunk-e podcast-eket, felhívjuk-e a barátainkat rendszeresen, esetleg segítünk-e az otthoni munkákban a kedvesünknek. Egyik sem egetverően nagy ügy önmagában, de idővel a jó szokás képes építeni, a rossz pedig rombolni. Nem könnyű a meglévő beidegződéseinken pikk-pakk változtatni. Nem is ez a cél, hanem a fokozatos haladás. Minden nap egy kicsit. Itt a fontossága annak, ami ma teszünk. Vagy nem teszünk.

Ha nagy dolgokat szeretnénk véghez vinni, legyük profik a kis dolgokban. Tegyünk szert olyan napi rutinra, amelyben helyesen, okosan és etikusan cselekszünk, akkor is, ha ez tűnik a körülményesebbnek. És közben nem árt, ha nem feledkezünk meg az élet élvezetéről. Mert az apróságok is képesen nagy örömmel eltölteni. A jó érzés magja, hogy ma is tettünk magunkért valamit. Oravecz Nórát idézve: „Nem kellenek nagy dolgok, az apróságokban rejlik a varázslat. A varázslat az, ami többé tesz, amit elő tudsz magadból csalogatni. A varázslat az, ami mindannyiunkban ott van, és csak arra vár, hogy előjöhessen. A csodák, a megvalósult álmok, na meg a hit… mind ott rejtőzik mélyen, csak arra várva, hogy végre észrevedd, hogy a te életed is lehet más. Másabb, boldogabb, sokkal jobb annál, mint amire vágysz.”

Ha egy kicsit is tetszett ez a bejegyzés, akkor oszd meg másokkal, és gyere vissza legközelebb is egy kis olvasnivalóért.

Fotó: Derrick, Pexels