Feltételes mód

Miért káros már fiatalon megfelelni az elvárásoknak?

„Csak azé a boldogság, csak az az élet nyertese, aki adja magát, feltétel nélkül, igazán.” (Csőgl János) photo_by_gustavo_fring_from_pexels.jpgFeltételekhez vagyunk szokva. Vagy szoktatva. A világnak, és benne az embereknek, irányításmániája van. Az a jó, ha nem a saját fejünk után megyünk, hanem valaki másé után. Mégis kinek jó ez? Nekünk vagy neki? Honnan olyan fene biztos ez a valaki abban, hogy tudja, mi a jó nekünk? Micsoda önelégültség ez! Nem is tudja. De nem is kell tudnia, ha neki jó.

Az első lépések. Oly természetesnek vesszük ezt az állapotot, hogy fel sem tűnik. Születésünk óta irányítás alatt állunk. A szüleinkkel kezdődött az egész. Mennyit bohóckodtak és gügyögtek a figyelmünkért. És ha nem figyeltünk rájuk, akkor még nagyobb elánnal idétlenkedtek nekünk. Ártatlannak tűnik, mégis ezek a korai figyelemelterelések és az érdeklődés tudatos irányítása meghatározó abból a szempontból, hogy hagyták-e felfedezni a környezetünket vagy lépten-nyomon igyekeztek vezetni mikor, mivel és hogyan foglalkozzunk. Az építőkockákat szabadon pakolhattuk egymásra és vigyoroghattunk, ahogy összeomlottak, vagy célzottan, felnőtt felügyelettel, szabályosan kellett rakosgatnunk őket?

Kontrollált magatartás. Később az volt az ideális, ha úgy viselkedtünk, ahogy a szüleink elvárták. A kulcs a követelményben rejlik. Ők elvárták, mi pedig megtanultuk, hogy ha az elvárásaiknak megfelelően cselekszünk, akkor nem büntetnek meg vagy éppenséggel jutalmat kapunk. Ezért aztán szót fogadtunk. Nem biztos, hogy azért, mert jól esett, mert beláttuk annak a helyességét, hanem mert éreztük belül a kényszert, hogy nem kapunk szeretetet, ha nem így teszünk. Így szépen lassan kialakult a viselkedésünknek egy külső nyomás alatti ellenőrzése. Az elfogadásért sok mindent megteszünk, egy gyermek is bőszen megtanulja, miként járjon az általa szeretettek kedvében.

Nem kerek, szögletes. Talán a legjobban az illusztrálja ezt az egészet, hogy a kerek dolgok gördülékenyek és kis erőkifejtéssel is mozgásba lendülnek, majd mozgásban maradnak. Ellenben a szögletes dolgokat sokkal könnyebben és passzentosabban pakolhatjuk egy kupacba a saját igényünk szerint. Bár nehezen mozgathatók, mert vinnünk kell őket, de egymáshoz illesztve helytakarékosak és nem gurulnak el mindenfelé, tehát kontrollálhatók. Ez utóbbi pedig fontos szempont az emberek tekintetében is. Ezért gondolkoznak az iskolák, egyetemek, a munkahelyek, a cégek ennyire szögletesen. Kiszámítható oktatási rendszer és tananyag biztosítja, hogy ne menjünk összevissza a saját kreatív, csapongó elménk után. Megvannak a szigorú szabályok, megoldóképletek, kézikönyvek, útmutatók, amelyek segítenek a szögletesség kialakításában és megtartásában.

A fegyelmezés előnynek tűnik, hátrányt szül. A szülőnek óriási segítség, ha rábírja gyermekét a szófogadásra. Azonban nagy árat fizetünk érte. Például az önállóságunkat és az önbizalmunkat. Az erélyes fegyelmezés gyümölcse, hogy később is keressük azokat a merev korlátokat, amelyek utat mutatnak és kevésbé keressük a saját utunkat. Csökken a kezdeményezőkészségünk, mérséklődik a kíváncsiságunk és alapból könnyebben elveszítjük az érdeklődésünket. Inkább megfelelni szeretnénk másoknak, mint egyszerűen felelni, és bevállalni, hogy ezek a feleletek olykor rosszul is elsülhetnek. A kockázatkerülés további oka, nem kis mértékben a gyenge önbecsülés.

Jutalomért cselekedni. A feltételekhez kötött szeretet szintén visszássá és álszentté válik. Ha valakit, akár a gyermekünket, csak akkor szeretjük, ha számunkra megfelelően cselekszik, szorgalmas, szépen rajzol, jó jegyeket hoz és hasonlók, azzal azt érjük el, hogy csak úgy érzi értékesnek magát, ha ezekben jól teljesít. Nem önmagáért szeretjük, nem ő maga a kincs, az érték, hanem a cselekedetei. Lehet utálja is azt, amit tennie kell, de megteszi, mert cserébe megkapja az áhított figyelmet. A legdrágább jutalom e téren a szeretet. De egyéb ajándékokért, elismerésért, dicséretért is hajlandóak vagyunk megmozdulni. A gond csak az, hogy a juttatást látjuk, és nem a cselekvésben rejlő örömöt. Például nehéz valakivel megszerettetni az olvasását, ha egy könyv elolvasásáért pénzt kínálunk cserébe.

Amikor feltételekkel találkozunk, akár nekünk szabják őket, akár mi mérjük ki másokra, jusson eszünkbe, ezzel oly mértékben kerülünk befolyás alá, vagy befolyásolunk, hogy azzal tartósan torzulhatnak a személyiség vonásai. Eldeformálódik az értékrend, az önismeret, a prioritások. Bánjunk hát mértékkel azzal, hogy feltételekhez kötjük-e a szeretetünket, a figyelmünket, a jelenlétünket, a támogatásunkat. Vannak dolgok, és személyek, akik megérdemlik az önzetlenséget és a feltétel nélküliséget. Kezdve saját magunkkal. Szabó Péter mondta: „Meggyőződésem, hogy a pozitív változás kulcsa mindannyiunk életében a felelősség vállalása, önmagunk elfogadása és feltétel nélküli szeretete.”

 

 

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor nyomj egy like-ot és oszd meg másokkal is.

Fotó: Gustavo Fring, Pexels