„Az emberi agy csodálatos. És az a legcsodálatosabb benne, hogy az alkalmazkodóképessége határtalan.” (Rados Virág)
Gyorsan változó körülmények között zajlik az életünk. Olykor derült égből villámcsapásként érkeznek új, addig ismeretlen tényezők, amelyeket figyelembe kell vennünk. A jó alkalmazkodóképesség nem csupán a túlélés záloga, de helyzeti előnybe hozhat minket és a csapatunkat is. Tekintsük át a főbb ismérveit.

Nem passzív, aktív. Kezdjük ott, hogy az alkalmazkodást gyakran véljük egyszerű beilleszkedésnek, idomulásnak, a rendszerbe való beolvadásnak. Azért, mert elfogadjuk a helyzetet, még nem kell mindenbe beletörődni. Ha hiszünk a jobbító változásban, akkor a pozitív folyamatok beindításához arra van szükség, hogy ne lázadozzunk. Fogadjuk el a kiinduló pontot, ismerjük meg behatóan, és ebből építkezzünk.

Proaktivitás, tervezés. Az előrelátás már a tervezési fázisban nagy hasznunkra lesz. Ha számba vesszük a lehetőségeket, az esetleges kimeneteleket, akkor kevesebb váratlan fordulattal találkozunk. Olyan ez, mint továbbtanulásnál megjelölni az első, második vagy harmadik számú intézményt. Ha csak az „A” terv létezik számunkra, akkor kétségbeeshetünk egy probléma felmerülésekor. De ha mérlegelünk, még mindig fókuszálhatunk az elsődleges megoldásra. Viszont, ha nem válik be a számításunk, akkor sem állunk ott tehetetlenül.

Megfelelő ismeretek. A magabiztos alkalmazkodáshoz járatosnak kell lennünk az adott területen, és tág ismeretekkel kell rendelkeznünk. A gyakorlat, a tapasztalat és a tudás együtt képesek rutint biztosítani, a nagy rálátás pedig kibővíti a megszokott kereteket, és új utakra visz. A szakmai tudásbázis, alapként és háttérként elengedhetetlen.

Nyitottság. Olyan személyek vagy szervezetek, amelyek maximálisan bürokratikusak, a hagyományokra és a szokásjogra hagyatkoznak, fő mottójuk az „eddig is így csináltuk”, nagyon nehezen tudnak alkalmazkodni. Az újdonságok iránti befogadókészség segít megláttatni az idejétmúlt dolgokat, feltárja a hiányosságokat, és frissít, feltölt. Nyitottnak lenni az újra a fejlődés és az innováció melegágya. Ráadásul, néha szokatlan módszereket kell bevetnünk, hogy ne maradjunk le.

Gyors helyzetfelismerés, értékelés. A kompetencia önmagában nem elég. Jó stratégaként alkalmaznunk is kell az ismereteinket. Átlátni a lehetséges kimeneteleket, összefogni a különböző témaköröket, összefésülni az információkat és a kiértékelést követően felelős döntést hozni. Az adott szituációban, a tények ismerete alapján a legmegfelelőbb döntést kell meghozzuk. Hogy ez helyes-e vagy sem, azt az eredmény fogja igazolni.

Reziliencia. Nincs olyan, hogy minden sikerül. El fogunk bukni, hibázni fogunk, nem kerülhetjük el. Ekkor lép életbe a lelki ellenálló képességünk. Minél rugalmasabbak vagyunk, minél könnyebben viseljük és jutunk túl a csalódásunkon, annál előbb lábalunk ki a gödörből. Nem baj, ha bekapunk egy-két ütést. Az sem baj, ha a földre kerülünk. Még akár meg is pihenhetünk egy kicsit. De szedjük össze az erőnket és álljunk fel mielőbb. Magunkba roskadva, az elménk is bezár. Megoldásokat úgy találunk, ha optimistán nézünk előre az embert próbáló időszakokban is.

Bizalom. Elsőként magunkban kell bízni, hogy uraljuk a helyzetet. Képesek vagyunk felülemelkedni rajta, megvan az ehhez szükséges kvalitásunk és tudásunk. Másodjára pedig az emberekben, az embereinkben, a csapatban kell bízni. A hajó süllyed, és van elég mentőcsónak. De ha fejvesztve igyekszik mindenki menekülni és a csónakokat csak félig töltjük meg, akkor sokakat elveszítünk. Az eddig elvégzett feladatok, a közös tréningek, azt a célt szolgálják, hogy pánik helyzetben se essünk pánikba, hanem tegyük a dolgunkat. Közösen felelünk az eredményért, ezért érdekünk egyénként a legtöbbet kihozni magunkból és támogatni egymást. Nem hátra hagyni, hanem segíteni.

Hatékony együttműködés. Itt megemlíthetjük az imént tárgyalt csapatmunkát. Illetve, az együttműködést más részlegekkel, vállalatokkal, személyekkel. Ez túlmutat a mi személyes körünkön. Egy karbantartott gépezet olajozottan működik, ha a fogaskerekei illeszkednek egymásba. De a különféle gépeket is össze kell hangolni a munkavégzés során. Ekkor jön létre a magas produktivitás. Változások közepette még körülményesebb összefogni külső komponenseket és együttműködésre bírni.

Színvonalas kommunikáció, kapcsolatépítés. A kooperáció mindig az emberekkel való minőségi kapcsolat kialakításán múlik. Jóvá kell válnunk a kommunikációban. Tisztán, érthetően fogalmazni, jellemesen bánni az emberekkel, törődni velük, ápolni a kapcsolatokat. Kihívásokkal tarkított időkben még inkább másokra hagyatkozunk. Szükségünk van rájuk, a szakértelmükre, a munkájukra, a segítségükre, a kapcsolataikra. Mégsem érdekből, hanem a kötelékek erőssé válása okán érdemes ezt komolyan venni. Ha számíthatnak ránk, mi is számíthatunk rájuk. Mindig és mindenkor.

Amikor jól alkalmazkodunk, akkor történhet bármi, készen állunk szembe nézni vele. Nem veszítjük el a fejünket, megőrizzük a hidegvérünket és a derűlátásunkat. Így a legnehezebb körülmények közepette is azt érezhetjük, hogy befolyásolhatjuk az eseményeket. Amint azt Porkoláb Imre megfogalmazta: „Az alkalmazkodás képessége leegyszerűsítve nem más, mint döntési szabadságunk fenntartása annak érdekében, hogy a lehető legjobban teljesítsünk a komplex és bizonytalan helyzetekben is.”

Örülök, ha tetszett ez a bejegyzés. És bízom benne, hogy találsz még olyat az oldalon, amely hozzád és neked szól.

Fotó: AQgraphy, Pixabay