„Sehol sem olyan hangos a csönd, mint egy kihalt munkahelyen.” (Kathy Reichs)
A cégek egyik legnagyobb kihívásává a munkaerő-elvándorlás vált. Ez sokkal többről szól, minthogy egy kolléga feláll és elmegy. Megannyi oldalon okoz ugyanis nehézséget egy vállalat életében. Megéri jobban végiggondolni, hol szenved csorbát a szervezet és milyen veszteségeket könyvel el következményként.

A kiesett munkaerő pótlása. Ideiglenes, de azonnali probléma. Hátrányosan érintheti a termelékenységet és az eredményeket. Valakinek át kell vennie a munkát, esetleg embereket kell átcsoportosítani. Ez többlet feladat, amelyet a csapat egészére hárul és profi vezetői útmutatást igényel. Utóbbi részben a megfelelő személy kiválasztásában, részben a kiválasztott személy felé irányuló megfelelő kommunikációban mutatkozik meg. Tovább nehezíti a helyzetet, ha valamilyen specifikus tudás, ismeret birtokában volt az exmunkatárs, és ezek szakmai átadása nem történt meg.

Új ember keresése. Jelentős időt és energiát emészt fel. Az álláshirdetés összeállítása, feladása, a beérkező önéletrajzok áttekintése, az ígéretes jelöltek kiválasztása, állásinterjú egyeztetése, állásinterjú lebonyolítása, értékelés, visszajelzés. Ha a mérce magasan van, valószínűleg nem lesz egyszerű helyzet az ideális aspiránst megtalálni. De önmagában a keresési folyamat is vesződség, veszteség, kiadás.

A betanítás időszaka. Nem csupán az ügymenet vagy a gyártás lassul, hanem kézzelfogható veszteség is előállhat ilyenkor. Beleszokni, beletanulni valamibe felelős oktatót és felelős tanítványt követel. A személytől és a munka jellegétől, komplexitásától függ, hogy mennyi ideig tart a rutint megszerezni. A kezdeti botladozások kockázatot hordoznak, de ez sem elkerülhető a minőségi utódlás biztosításához.

A munkaerő-állomány devalválódása. Jellemzően a jobbak mennek el. Vagy a legjobbak. Mert ők találnak vagy mert őket találják meg jobb ajánlatokkal. Ha elveszítünk egy kiváló munkaerőt, akkor elveszítjük mindazt, amit képviselt. Egy dolog, ha valaki jól végzi a munkáját, és másik, amikor a kiállásával, a viselkedésével, a hozzáállásával is nívót ad a cégnek. Ez egy járulékos érték, amely az illetőből fakad. Ezt a közepesen vagy gyengén teljesítő munkavállalók nem reprezentálják. A teljesítmény romlásán kívül az emberanyagunk is gyengébb lesz.

A további távozók. Megtörténhet, hogy a kilépő munkatárs másokat is magával csábít. Mint egy dominó, amely feldönti az egész sort. Elégedetlen emberből a legtöbb cégnél találunk néhányat. Sok helyen pedig örömmel látnak remek munkavállalókat és ehhez egy igényes kolléga ajánlása kedvező belépő. A lényeg, hogy az elsőrangú ember a hozzá hasonló értékes személyt, személyeket viszi magával és nem a gyengén muzsikálókat. Azok megmaradnak nekünk. Létező veszélyforrás, hogy egy távozót több is követ majd a sorban.

Romló céges morál. Ha a többedik jó munkatárs megy el, az demoralizáló azok számára, akik maradnak. Egy kedvelt, népszerű és dolgos arc, akire számíthattak, hiányozni fog. És ez nem csupán a hangulatra és a munkakedvre nyomja rá a bélyegét. Elindul a vezérhangya a fejekben, az emberek teóriákat kezdenek gyártani, feltételeznek, kombinálnak, pletykálnak. Keserű szájízzel végzik a munkájukat és megkérdőjelezik vajon jó helyen vannak-e?

Presztízs veszteség. Üzletfeleket is bukhatunk a változás okán. Olyanokat, akik kötődtek emberünkhöz, vagy nem találják a közös hangot az új kollégával. Mi is megéltük, amikor egy helyi házhozszállító szolgáltatást rendszeresen igénybe vettünk, hogy a kilépő munkatárs helyébe lépő megbízott érdektelennek mutatkozott. Néhány hiábavaló hívást követően pedig lemondtunk róluk. Ha nekik nem fontos, akkor keresünk más megoldást, gondoltuk. Lemorzsolódás minden átalakítás során fellép. Ha a cég költözik, ha változtat a honlapja felépítésén vagy, ha megválik egy emberétől. Ha az illető jó volt a kommunikációban, és az ügyfél nem érzékeli továbbra is a törődést, akkor veszélybe kerül a lojalitása cégünk iránt.

A felsorolásból is kitűnik, milyen széles körűek azon problémák, amelyek egy kilépő dolgozót kísérnek. Aki erőfeszítéseket tesz az alkalmazottak megtartására, az rengeteg pénzt, időt, energiát, idegeskedést megspórol. Sajnos a munkáltatók a megtartásra irányuló motivációt gyakran csak a pénzben látják, pedig nem biztos, hogy ez a legfőbb oka a lelépésnek. Elégedett dolgozókra van szükség, akik jól érzik magukat, és értékesnek vélik a munkájukat. Amint Anselm Grün megfogalmazta: „Aki munkatársai lelkének szárnyakat ad, az a humor, kreativitás, emberiesség és az elevenség atmoszféráját teremti, ahol az ember jól érzi magát.”

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor csatlakozz az oldalt követők táborába.

Fotó: pressfoto, freepik