„Soha ne felejtsük el, hogy emberek mennyi bizalmat helyeztek belénk, amelyet meg kell őriznünk.” (Kenneth Kamler)
A bizalomról szeretünk általánosságban beszélni. Nem bízom benne, bizalmi válság van, mert csökken a bizalom a világban, építeni kell, dolgozni rajta, és hasonló egyetemes gondolatok. Csakhogy a bizalom ennél sokkal intimebb megközelítést kíván. És sokkal konkrétabbat is. Valamint az erősebb bizalmi légkör kialakításához megfoghatóvá, gyakorlatiassá kell tennünk.

Akkor most több vagy kevesebb van belőle? Hogy értelmezhessük, miért pontatlan általánosságban fogalmazni a bizalommal kapcsolatban, vegyünk egy példát. Az internet kapcsán vajon nőtt vagy csökkent a bizalom? Két évtizeddel ezelőtt gyanakvóak voltunk és kevesen hittünk benne, hogy behálózhatja az életünket. Ma már a neten kommunikálunk, mozizunk, bankolunk, vásárolunk. A bizalmamra van szükség, hogy ha adott helyen elköltöm a pénzem, még is kapom az ellenértékét. És fordítva, a cég is megbízik bennem, hogy összeállítja, legyártja és elküldi a részemre a megrendelést, amit én ki is fogok fizetni. Ha ezt nézzük, a bizalom nőtt a világháló irányába. De ha megemlítjük a Dark web-et, az adathalászokat, a választásokat befolyásoló trollokat vagy épp, hogy mennyi veszélyt, visszaélési lehetőséget rejt a fiatalok számára, akkor már nem állunk olyan pozitívan a dologhoz. A bizalom mindig viszonylagos. Bizonyos aspektusból javulhat, növekedhet, másikból viszont nem. Soha nem lesz teljes körű, mindig egy meghatározott szegmense vonatkozik. Személyek esetében is. Vannak, akikre gond nélkül rábízhatjuk a gyermekünk felügyeletét ugyanakkor a számlák pontos kiegyenlítését már nem. A fő kérdés nem a bizalom növekedése vagy csökkenése, hanem az, kire, mit bízhatok és mit nem.

Személyre szabott bizalom. Megbízunk az orvosban, hogy ellát minket. Megbízunk a pékben, hogy ehető kenyeret készít. De egyikhez sem fordulnánk, hogy végezzen el egy olajcserét a kocsinkon. A szakmaiságból fakadó természetes bizalom, tökéletesen átfordítható a személyiségtípusokra és jellembeli tulajdonságokra. Innen ered, hogy tudjuk, a párunk vacsorája után mind a tíz ujjunkat megnyaljuk, viszont a szemetet soha nem viszi ki. A munkatársunk minden vevőreklamációt tökéletesen kezel, de a formanyomtatványokat hiányosan tölti ki. Egy pletykás ismerősünkkel sok mindenről kedélyesen tudunk csevegni, de titkokat sosem bíznánk rá. Valószínűleg hozzánk is így állnak mások. Ne sértődjünk meg, ha bennünk sem általánosságban bíznak, hanem konkrét feladatok tekintetében. Ilyenek vagyunk. Van, amiben erősek és van, amiben gyengék vagyunk. Nekünk is jobb, egyszerűbb, ha az erősségeinkre fókuszálva teszünk vállalásokat. Kevesebb erőlködés, jobb közérzet, több siker, minimalizált kudarc.

A megbízhatóság számít. Érdekes felvetés, hogy nem is a bizalomra kéne koncentrálni, hanem a megbízhatóságra. A bizalom két ember között fennálló viszony, ahol a kölcsönösséghez mindkét egyénnek bíznia kell a másikban. Mi megbízhatók vagyunk? Ki mondja ezt? Mi vagy a többiek? Ebben a válaszban ők a mérvadók. Nem mondhatjuk meg a senkinek, hogy bízzon bennünk. De viselkedhetünk úgy, hogy erre minden oka meglegyen. Dolgozhatunk magunkon, személyesen tehetünk azért, hogy növekedjen a megbízhatóságunk. Ez ugyan egyoldalú cselekedet, de kizárólag erre, vagyis magunkra terjed ki a hatáskörünk, a felelősségünk. Ha eredményesen építkezünk és megérintjük őt, akkor létrejön a bizalom.

Értékes összetevők. A megbízhatóságot erősítik az olyan tulajdonságok, mint például pontosság, precízség, becsületesség, szavahihetőség, hitelesség. Hányadán állunk ezekkel az alapvető jellembeli paraméterekkel? Ha jobban szemügyre vesszük őket, láthatjuk, hogy belőlünk erednek, de jócskán másokra irányulnak. Ha jók vagyunk bennük, akkor azzal az emberek iránti tiszteletünket is kifejezzük. Ha nem késünk, megbecsüljük a másik idejét, ha tisztességesek vagyunk vele, nem verjük át, akkor megteremtjük a biztonság érzését, ha a szavunk megfelel a tetteinknek, akkor feddhetetlennek és felelősnek tartanak majd. Igényes emberi értékek mentén élni a mindennapokat, ezt jelenti a magas fokú megbízhatóság.

A bizalom a mi kezünkben van. Eljátszadozhatunk vele, de utólag nehezebb lesz visszaszerezni. Vagy gondoskodhatunk róla, hogy élen járjunk a megbízhatóságban. Mert a bizalom nem csettintésre alakul ki. A hozzáállásban gyökerezik, a tettekben szökken szárba, és két ember bizalmi kapcsolatában hoz virágot. Amint azt Makkai Sándor megfogalmazta: „A bizalmat, mely minden közeledés alapja, nem lehet parancsszóra, erőszakkal és tömegesen kikényszeríteni. Erre a jóakarat önként meginduló emberei, lelkek, egyéniségek kellenek.”

Ennek a cikknek az ihletője egy kiváló bizalomról szóló Ted előadás Onora O’Neill bárónőtől. Szándékosan nem spoilerezem el, hogy mi a gondolatmenetének a fő konklúziója, tessék megnézni.
Az előadásra pedig Tim Harford Adatdetektív című szintén kiváló könyve hivatkozott. Így találtam rá. Ezt a könyvet is érdemes lapozgatni.

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor oszd meg másokkal is a benne foglalt gondolatokat.

Fotó: yanalya, freepik