„Az átrendezésben az a jó, hogy teljesen megszokott elemekre tudunk újra rácsodálkozni. Az állandóság megnyugtató és biztonságos, de blokkolja is új dolgok születését.” (Winkler Nóra)
Az állandóság iránti vágyunk hatalmas. Érthető, hiszen biztonságra vágyunk és ezt az ismerős dolgok, emberek, szokások, környezet, érzések tudják megadni. Ám ne feledkezzünk meg róla, hogy alkalmanként mennyire jótékonyan hatnak ránk a változások, az újdonságok. Sok mindent felfedezhetünk általuk. Többen közt az alábbiakat.

Segít fejlődnünk. Általában addig nyújtózkodunk, míg a takarónk ér. De helyzetbe kerülve kiderül van még tartalékunk. Akár elő tudunk kotorni egy másik plédet is, hogy ne fázzunk. Például egy gyermek születése valódi hétpróbás feladat. Eleinte számtalan izzasztó kihívással jár. Talán már az is gondot okoz, hogyan fogjuk meg a csecsemőt, hogy a pelenkázásról vagy fürdetésről ne is beszéljünk. De bele lehet jönni. És ahogy nő a gyakorlatunk, úgy leszünk egyre magabiztosabbak és leljük mindinkább örömünket benne. Ebben az esetben nincs nagy választásunk, mint beleszokni, hiszen nem garanciális „termékről” van szó. Nem vihetjük vissza a gyerek, nem cseréltethetjük ki. Minden más újonnan elkezdett tevékenységre is igaz, hogy a gyakorlottság kompetenciát fejleszt.

Felismerésekre jutunk. Amikor kipróbálunk új dolgokat, rátalálhatunk magunkban addig fel nem fedezett képességekre, érdeklődési körre. Vagy egyszerűen csak új ismeretekre teszünk szert magunkkal kapcsolatban. Rejtett adatok ezek rólunk, melyek meg nem nyitott aktákban hevernek olvasatlan. Ideje belelapozni és felfedezni mi van bennünk. Életünk során szántalan készséget sajátítunk el, az alapvető járástól és kerékpározástól kezdve a különböző szakmák speciális praktikájáig. Ahogy idősödünk jellemzően nehezebben vágunk bele új dolgokba, körülményesebbnek érezzük a tanulást. Mégis van abban valami felemelő, amikor az ember kipróbál valamit és kiderül, hogy van érzéke hozzá. Hirtelen felébred bennünk a gyermeki rácsodálkozás. Jé, ez csak ennyi! Ilyen jól megy! Miért nem kezdtem már el hamarabb? Bármilyen apró sikerről van szó, a szellemünket és önismeretünket hatalmas gazdagsággal halmozza el. A legkisebb frissen szerzett tudás által is sokkal többek leszünk.

Más perspektívát is megismerünk. Ez főként olyan problémáknál hasznos, amelyeken eredménytelenül rágódunk már jó ideje. Elakadtunk és mivel semmi sem billent ki a megszokott mederből, ezért a megoldást is folyton ugyanott keressük. Ám ha az ezen kívül van, akkor esélytelen megtalálnunk. Rita Mae Brown szerint: „Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.” Egy meglepő fordulat, helyzet, gondolat, segíthet rajtunk. Biztosan előfordult már, hogy váratlan erősítést kaptunk. Egy laikus ismerősünk hasznos hozzászólását, olyan témában, amelyhez nem sokat konyított. Vagy megesett velünk, hogy magunk mögött hagytuk az adott gondot és valami egészen mással kezdtünk el foglalkozni. Majd hirtelen a semmiből megérkezett a megoldás. Érdemes szándékosan a szokásostól eltérő szemléletmódot keresnünk és onnan is szemrevételezünk a szituációt. Új látásmód, új eredmények.

Frissülhetünk, felfrissülhetünk. Kell önmagunk 2.0-ás verziója, aki jobb, szebb, okosabb, sikeresebb. Egy új frizura, ruha, stílus is ezt hivatott jelezni. De a külsőségeknél több is van bennünk. Egy váltás, egy változtatás, új munka, új hobbi, új kapcsolatok, lendületet adhat. Feltöltődünk, energetizálódunk, megújulunk. Egy jól funkcionáló régi alapra építhetünk, ezért nem lecseréljük személyünket, hanem korszerűsítjük, naprakésszé tesszük. Igaz ez a személyünkön túl az életünk egyéb aspektusaira is. Ezt nagyon jó tetten érhetjük a párkapcsolatokban. Rengetegen úgy vélik, ha kifáradt a kapcsolat, akkor ideje a vérfrissítésnek, ideje partnert váltani. Bánjunk ezzel csínjával. Nem feltétlen a párunkat kell lecserélni, hanem a körülményeken változtatni. Próbáljunk ki egy új éttermet, vagy szervezzünk egy különleges közös programot, vagy csak alakítsuk át a hálószobát. Ne az embert, hanem a párkapcsolati romantikus szokásainkat frissítsük. Üdítőleg fog hatni mindkettőnkre.

Előre haladunk. Az előrelépésben eleve benne van a változás folyamata. Egyhelyben állva nem megyünk sehova. Sétálva már igen. És akkor még mindig dönthetek arról, melyik útvonalon megyek. Ha mindig ugyanarra, előbb utóbb unalmas lesz a látkép. Ha módosítók, akkor színesebb lesz az utam. Amikor haladunk biztosan találkozunk újdonságokkal. Nyitottan kell hozzájuk állni. Befogadni, feldolgozni és a magunk képéhez igazítani. Magunkra szabjuk a lehetőségeket, ez visz előre. Ahogy a világot is átformálta, átformálja a technológia, úgy minket is megváltoztatnak a bennünket érő hatások. Ágálhatunk, ellenállhatunk és megpróbálhatunk a fenekünkön maradni. Ezzel csupán azt érjük el, hogy mindenki elhalad mellettünk és lemaradunk. Élvezzük az utazást, annak minden megmérettetésével és szépségével.

A Croodék című animációs film barlanglakó családjának családfője óva int minden új dologtól, mert az veszélyes. Ám amikor beomlik a barlangjuk, egyet tehetnek, kimennek a nagy az ismeretlenbe. Nekünk nem kell megvárni az életünkbe beköszöntő drámát, és nem is kell mindentől félnünk. A változások számtalan jót hoznak számunkra. És ha szeretnénk hozzászoktatni magunkat a változáshoz, akkor keressük a hétköznapokban a kistestvérét, a változatosságot. Amint azt John Gribbin megjegyezte: „A változatosság nem csak az élet sója, hanem a működésének a lelke is.”

Ha tetszett ez a poszt, akkor kövesd az oldat és a további bejegyzéseket.

Fotó: jcomp, freepik