„Néha a legkisebb lépés is több, mint a semmi.” (James Norbury) 
Elképesztő! Hogy kis apróságok képesek az ember, valamint az emberiség életét radikálisan megváltoztatni. Az eke lehetővé tette a föld megművelését, a növények, gyümölcsök termesztését. De itt nem állt meg az általa elindított változás. A vándorló közösségek helyett kialakultak a letelepedett falvak, majd városok. Már nem kellett mindenkinek az élelem megszerzésével, megteremtésével foglalkoznia, így egyéb szakmák jöhettek létre. Apró találmány, amely sorsfordító volt a történelmünkben. És nem az eke az egyetlen ilyen. A saját életünkre nézve, még ha nem is történelmi léptékűt, de nagy fordulópontot jelenthet egy-egy apró változtatás. Mire számíthatunk kis lépések megtételekor? 

A legkisebb is számít. Jól szemlélteti az apróságok súlyát, egy parányi fogszuvasodás. Amilyen kicsi annál kellemetlenebb a fogérzékenység érzete. Ha időben rászánjuk magunkat a kezelésre, akkor megszabadulhatunk az érzékenységtől. Ráadásul, ilyenkor még a beavatkozás sem annyira vészes inkább kényelmetlen. Ám ha hagyjuk elhatalmasodni, az érzékenység helyét átveszi a fájdalom, és a gyógykezelés is gyötrelmesebb lesz. A negatív változás sem egyik pillanatról a másikra történik. Lassú folyamat, amely felőrli a fogunk egészségét. Minden ehhez hasonlóan működik bennünk és körülöttünk. Lassan, de biztosan halad lefelé és felfelé is. 

A döntés felismerése és meghozása. Számít az időzítés is, hogy mikor kezdünk el foglalkozni az adott helyzettel. Egyáltalán kell a felismerés, hogy valamire figyelmet akarjunk szánni. Kell, hogy valami eljuttasson a döntésig és elhatározásra sarkalljon. Általában, amíg minden kérek, addig eszünkbe sem jut semmilyen változtatást eszközölni. Mert nem vagyunk kibékülve vele, félünk tőle és nehezen szánjuk rá magunkat. Tavaly év vége felé már megelégeltem, hogy beáll és merev a derekam, hogy a lábamba kisugárzó fájdalmat érzek, és szakemberhez fordultam, kezeltetni kezdtem magam. Át kellett billennem a tehetetlenség vagy tétlenség oldalról a változtatni akarásra. Megelégeltem a helyzetet, és cselekedtem. Ha nem fájt volna semmim, akkor biztosan nem éreztem volna késztetést erre. Nagy úr a kényszer, ahogy tartja mondás. 

Új szokások kialakítása a cél érdekében. Az egyik első tanács, amit kaptam, hogy két kezelés között ajánlott tornáztatnom a gerincemet. Hát, ez nem igazán a komfort zónám, de ha javasolják a jobb és gyorsabb eredményér eléréséért, akkor ne ezen múljon. Ugyan nem volt sehol felesleges napi szabadidőm, de találtam helyet a beosztásomban. Mert fontos volt. Amikor nekikezdünk valaminek szükséges látni, hova akarunk eljutni. A végével tisztában kell lennünk. Ahogy a motivációnkkal is. Hiszen mindig jönnek akadályok, nehézségek, amelyek arra akarnak rávenni, hogy hagyjuk az egészet. És a végcél nagy távolsága miatt elveszíthetjük a lendületünket is. Ráérősebbre vesszük a figurát, halogatunk, fókuszt veszítünk. Attól maradunk mozgásban, ha fontos számunkra az a bizonyos dolog. A cél mozgásban tart akkor is, ha épp nem érezzük a hatalmas előre lépést. 

Kis lépésekkel a cél felé. Kezdetben igazán furcsa, idegen élmény volt tornázni. Nem akartak úgy mozogni a rugalmatlan testrészeim, végtagjaim, ahogy szerettem volna. Nem is bírtam sokáig, pár percig csupán. Aztán 10-15 percre nyújtottam a nyűglődésem. Végül napi 30 percre tornásztam fel a mozgással töltött időt. Egyre komfortosabbá váltak a napi mozdulatsorok. A kis lépések nem olyan fájdalmasak, nem teljesíthetetlenek. Egy pici dolgot minden nap. Könnyebb így változni, mint hirtelen nagy pálfordulást tenni. Aki már próbálta az tudja. Minél nagyobb változtatást akarunk magunkra erőltetni, annál kevésbé járunk sikerrel. A könnyebb ellenállás felé hajlunk. Fogjunk ki ezen és állítsunk fel mi magunk egy könnyített verziót. Az is erőfeszítést igényel, de nem akkorát. Ha mondjuk sportolásra adjuk a fejünket és eddig sport analfabéták voltunk, ne egyből egy órát edzünk, hanem kezdjük 15 perc sétával, egyszerűbb gyakorlatokkal. Ez gond nélkül tartható ellenben egy óra intenzív testedzéssel. Majd fokozatosan emeljük a terhelést, az időt. 

A megváltozás ideje. Eleinte én sem éreztem, hogy olyan sokat segítene a torna. Itt feszült, ott húzódott, és inkább lelkiismeretesen csináltam, mint élveztem volna a jótékony hatását. Az első keserves időszakban csak a bizalom meg a hit vitt előre. Aztán kezdtem magam egyre jobban érezni. Ismerőssé váltak a gyakorlatok, az izmaim kezdtek engedni a mozdulatoknak és nem csak fejben tudtam, hogy jót teszek magammal, hanem éreztem is. Évekig elhanyagoltam a megfelelő testmozgást, ezért felkészültem rá, hogy hosszabb út lesz a javulás. Tünetek jöttek és mentek, míg hónapokkal később éreztem azt, hogy most már tényleg jobb. Ugyan sosem vetekedhetek egy gyermek hajlékonyságával, de a testem pozitívan reagál a stimulációra és lazul. Időbe telhet, amíg megindult egy valós, erősebben érezhető, látható változási folyamat. 

Mindig van következmény és tanulság. Az elmúlt öt hónapban teljesen a mindennapjaim részévé vált a testedzés. Sőt, bekövetkezett az, amit a rendszeresen sportolók jól ismernek, ha egy nap véletlenül kimarad, akkor jön a bűntudat. Szerencsére és az elkötelezettségemnek hála egy-két alkalomnál többet nem hagytam ki. A mozgás az életem részévé vált és hiányzik, ha elmarad. Nagy, és kézzelfogható tanulsággal szolgált életem ezen kis fejezete arról, hogy a változás mennyire kis dolgokon múlik. Egyrészt el kell jutnunk oda, hogy döntünk felőle. Aztán kezdetben bízni kell, hogy lesz látszata és értelme a tetteinknek. Nem szabad feladni csak azért, mert nem történik meg azonnal a kívánt hatás. Küzdeni kell, kitartani, dolgozni, mert valami jót teszünk éppen. Adjunk időt, hagyjuk beérni a munkánk gyümölcsét. Akármilyen pici lépéseket is teszünk, ha azokat naponta meglépjük, a változás észrevehetővé válik. Kis lépések, elkötelezettség és türelem, nagy változást hoznak. A változásunk pedig nem más, mint a sikerünk. Amint azt Szabó Péter megfogalmazta: „Minden tartós siker sok időt és befektetett energiát igényel. Ami szenzációs hír, hogy mindezt csak apránként kell megfizetnünk. Ezeket a kis lépéseket hívjuk szokásoknak. Majd ezek mind összeadódnak, mint egy virtuális bankszámlán, és "megtakarításunk" eredménye a végén egy összegben felhasználható. Ezt hívjuk sikernek.” 

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor olvass még bele néhány másik cikkbe is az oldalon, hátha azok is elnyerik a tetszésed. 

Fotó: freepik 

Az ekéhez hasonló életünket megváltoztató találmányok egész sorával foglalkozik Tim Harford A csecsemőtápszer, a radar és a kettős könyvelés című könyve. Aki szívesen olvasna még olyan eszközökről, amelyek jelentősen befolyásolták, befolyásolják életmódunk mai formáját, annak ajánlom figyelmébe a művet.

Ha szívesen olvasnál egy tematikus válogatást az oldal cikkeiből nyomtatott formában, akkor itt megrendelheted a Blogozd ki! című könyvem.