„Ha tele van a naptárad, próbálod utolérni magadat az időpontok és teendők között, és nincs időd a magánéletedre, akkor túl sokat dolgozol, túl sok a stressz rajtad, és túlvállaltad magadat.” (Geralin Thomas) 
Az élet egy hatalmas piac, ahol mindenből jó sok van. Túl sok is. Sok munka, sok szórakozás, sok kapcsolat. A lehetőségek elárasztanak minket. Mi pedig nehezen tudunk eligazodni köztük. És mivel a lehető legtöbb mindent szeretnénk kivenni és kiélvezni az életünkből, ez a túlkínálat nem kis fejfájást és belső feszültséget okoz. 

Választási bőség. A megszámlálhatatlan alternatíva hatalmas frusztrációt rak ránk. Csak egy-két példát nézzünk. Nehéz eldönteni, hogy hova utazzunk. Annyi szép hely van a világban, ahova eljuthatunk, hogy nem tudjuk, mit nézzünk meg és mit hagyjunk ki. Amíg a repülés nem a tömegek, hanem a kevesek kiváltsága volt, bámultuk a tv-ben az ismeretterjesztő műsorokat és csorgattuk a nyálunkat. Ma bárki láthat világot, és elég egy fapados légitársasághoz jegyet foglalnia. Vagy ott van a párválasztás. Micsoda fejtörés! Korábban az emberek általában a környezetükben találták meg életük párját. Ma ezt a Föld bármely pontján, országában megtehetik. A hatalmas kapcsolati kínálat és elérhetőség miatt nehezebb megállapodni. Mert tündéri, szexi, imádnivaló a társunk, de vajon nincs-e nála jobb széles-e világon? De lehet, hogy van. Csak épp mi a garancia, hogy bele is botlunk? Tehát a sok választási lehetőség maga alá temet minket, hezitálásra késztet, feszültté tesz. 

Állandóan mozgásban. Munka terén is hasonló a helyzet. Annyi teendőnk van, hogy pihenni sem érünk rá. Egyes vélemények szerint, aki pihen, az tétlen. Nem szeretnénk mihasznának tűnni, ezért hajtunk ezerrel. Ettől még fáradtabbak leszünk, de mivel nem akarunk lemaradni, tovább robotolunk. A pihenés nem tűnik hasznos tevékenységnek, ezért a háttérbe szorítjuk. Közben pedig egészséges életünk elengedhetetlen része. A megfelelő és elegendő pihenés teszi lehetővé, hogy nap nap után bírjuk az iramot. Például, a nyugodt alvás teherbíróbbá, energikusabbá és ellenállóbbá tesz. Nem a hajnalig virrasztós aztán még forgolódós és kínkeservesen felkelős verzió, hanem az időben kényelmes ágyba kerülő, sötét, csendes szobában, zavartalan alvós változat a nyerő. Ez nem elvesztegetett idő, hanem a természetes feltöltődés alapvető eleme. 

Gondoskodunk a gondokról. Ha nincs elég bajunk, csinálunk magunknak. Valószínűleg jóval kevesebb problémánk van, mint hisszük. Tele a fejünk mindennel. Még azzal is, aminek nincs ott helye. Hiába akarjuk előre megoldani a jövő évi problémákat, ha azoknak még nincs itt az ideje. Ezért felesleges rágódni rajtuk. Előjegyzésbe vesznek egy orvosi vizsgálatra, de mi már hetekkel előtte emésztjük magunkat a lehetséges diagnózison. Vagy tudjuk, hogy vizsgázunk majd a fél év végén, és a nehezebb tantárgyak réme az egész féléven keresztül elkísér. Nem lehet úgy élni, hogy azt a terhet is cipelni akarjuk, ami még nincs is, mert a jövő hónapban kerül elénk. Egy folyón is akkor kelünk át, ha a partján állunk. Hogy hídon, úszva, vagy csónakot, esetleg hidat építve, az akkor fog eldőlni, ha oda érünk és látjuk, hogy milyen állapotban van a híd. Addig van bőven elég a jelen kihívásaival törődnünk. Különben nem csak kimerülünk. 

Csak kapkodjuk a fejünket. A túl sok elve igaz a figyelmünk megragadására is. Annyi minden van, amire odafigyelhetünk, hogy nehéz ellenállni a vonzó elterelőtényezőnek. Valamikor nem volt ennyi tv csatorna és egy országnak adott beszédtémát egy kedd vagy péntek esti sorozat. Ma nem csupán tv csatornák százait nézhetjük, de a streaming oldalakon várakozás nélkül falhatjuk a sorozatokat, végtelen időt tölthetünk TikTok videók böngészésével, vagy kifejthetjük a saját véleményünket a közösségi oldalakon. Ha listát készítünk, hogy mi mindennek kellene figyelmet szentelni, ez egy soha végen nem érő felsorolás lenne. Elég lenne ránézni, és a szórakozás is hatalmas stresszfaktorrá válna. Mert nem csupán a napi kötelező teendők képesek megbénítani, ha átláthatatlanul sok van belőlük, de bármi más is. Ami pihenést vagy kikapcsolódást jelenten, amint kipipálandó feladattá válik vagy egyszerűen felhalmozódik, ugyanúgy kedvetlenné és döntésképtelenné tesz. Hol, mivel kezdjük? Soha nem érünk a végére! A szórakozás is kilátástalannak tűnik és ez feszültséghez vezet. 

Megoldás lehet, hogy nem egyszerre akarjuk lenyelni egy svédasztal teljes kínálatát, hanem falatonként. Mindig annyit tegyünk a tányérunkra, amennyit elfogyasztunk, és abból vegyünk, amelyet szeretünk. Priorizáljuk, mi a finomabb a számunkra és azt fogyasszuk. Valóban nem jut mindenre elég idő. De, ha van fontossági sorrendünk, vagy értékrendünk, akkor a legtöbb alkalommal helyes döntéseket hozunk. Belefutunk majd csillogó de üres dolgokba, helyzetekbe, amikor veszítünk a drága időnkből. Ezek ne tegyenek kiábrándulttá, inkább segítsenek visszaállni a megfelelő irányba. Talán sosem volt ekkora felelősség az egyénen. Annyi minden hat ránk, próbál megkaparintani magának, legyen ez egy munka, karrier lehetőség, csábító pénzösszeg, speciális életfilozófia, hogy nagyon megfontoltan kell választanunk. Könnyű belefutni a manipulátorok körébe, akik a saját céljaik érdekében mozgatják a szálakat és az embereket. Abba a hibába is eshetünk, hogy elhisszük, mindent, amit csak lehet meg kell csinálnunk. Most azonnal, késedelem nélkül. Ha a kiégésre hajtunk, csináljuk csak. De ha tartalmas életre, ahhoz nem kell mindent, mindenáron megcsinálnunk. Arra kell gondot fordítanunk, ami örömet és kiegyensúlyozottságot hoz számunkra. Oravecz Nóra mondta: „Talán túl sokat agyalunk azon, hogy mi lesz holnap, hogy lesz-e boldogság, hogy szeret-e majd, hogy marad-e, hogy mit akar, hogy miért nem történik az, amit te szeretnél, miközben elfelejtünk valamit: megélni a pillanatot, ami mindig ott áll előttünk arra várva, hogy szebbé tegye a napunkat.” 
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor olvass bele még néhányba az oldalon. Talán azok is elnyerik a tetszésed. 

Fotók: Racool Studio, freepik