„Mégsem lehet egy életen át befektetés nélkül mindig csak kivenni, sose vetni, örökké aratni, a nehéz helyzeteket, kínos kérdéseket pedig kidumálni.” (Keresztury Tibor)
Egészséges pénzügyi helyzetben van bevételünk és kiadásunk, és ideális esetben az előbbi meghaladja az utóbbit. Igyekszünk nem elkölteni az utolsó fityingünket is. Életünk egyéb területein is ez lenne a normális működés. Mégis előfordul, hogy az egyensúly megbomlik és csak kiveszünk, kiveszünk, kiveszünk, de nem rakunk be semmit.

„Az átrendezésben az a jó, hogy teljesen megszokott elemekre tudunk újra rácsodálkozni. Az állandóság megnyugtató és biztonságos, de blokkolja is új dolgok születését.” (Winkler Nóra)
Az állandóság iránti vágyunk hatalmas. Érthető, hiszen biztonságra vágyunk és ezt az ismerős dolgok, emberek, szokások, környezet, érzések tudják megadni. Ám ne feledkezzünk meg róla, hogy alkalmanként mennyire jótékonyan hatnak ránk a változások, az újdonságok. Sok mindent felfedezhetünk általuk. Többen közt az alábbiakat.

„Valamennyien elmarasztalhatók vagyunk abban, hogy túl biztosra vesszük a párunk szeretetét. És ők a miénket.” (Jane Moore)
Mi újat lehet még írni a párkapcsolatokkal kapcsolatosan? Ez a téma egyike azoknak, amellyel Dunát lehet rekeszteni. Bárki, aki szeretne jobb párkapcsolatot, az megszerezheti az ehhez szükséges tudást. Könyvek, tanácsadók, szemináriumok, tréningek, hanganyagok, videók tömege foglalkozik vele. Mégis, hiába ez a nagy információ dömping, nem lesz annyival jobb a párkapcsolatunk, amennyi lehetőségünk van javítani rajta. Vajon miért nem?

„Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.” (Robert Schwartz)
A napi taposómalomban hajlamosak vagyunk elsiklani apró, ámde lényeges dolgok felett. Nem tulajdonítunk nekik elég nagy jelentőséget, elfeledkezünk a bennük lévő erőről és az általuk kifejtett jótékony hatásról. És még csak a fejünkhöz sem kapunk, hogy már megint elfelejtettük, mert annyira megszoktuk nélkülük. Talán mert annyira nagyon egyszerűek.

„Amikor valami véget ér, egyben el is kezdődik valami más.” (Holly Goldberg Sloan)
Divat lett a filmeknél, hogy egyszerűen belecsapnak a lecsóba és csak a végén írják ki a film címét. Felmerül a kérdés, akkor mit néztünk eddig? Életünk során többször kerülünk olyan helyzetbe, amikor valamit befejezünk. A pillanatnyi lezáráson túl, ez számunkra valami végét jelenti, vagy valaminek a kezdetét?

„Az idővel nem érdemes harcolni. Az időt inkább hasznosítani kell, mint ahogy levegőt veszünk. Az idő, akárcsak a levegő, hozzánk tartozik. Nem az ellenségünk.” (Rubik Ernő)
Hogy állunk az idővel? Hadilábon. Általában olyan irreális megállapításaink vannak, mintha sosem lenne elég belőle. Vagy mintha nem mindig ugyanazzal a sebességgel telne. Tudjuk, hogy ezek csak szubjektív vélemények, érzések, mégis keressük az igazságukat. A tény, hogy sokunk szenved időszegénységben, azaz szabadidő hiányban.

„A gyerek játék közben tanul. És a legfontosabb, hogy megtanul játszva tanulni.” (O. Fred Donaldson)
A gyerekek szinte mindenből képesek játékot csinálni. Ez irigylésre méltó tulajdonság, eltanulhatjuk tőlük. A gyártók pedig szinte mindenből játékot csinálnak nekik. Ebben a túlkínálatban csak kapkodjuk a fejünket mennyi különféle eszköz áll a rendelkezésükre, hogy kielégítsék gyermeki vágyaikat. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a több nem feltétlenül jelenti azt, hogy jobban lekötik magukat. A bőség zavara őket is ideje korán megkavarja. Pedig a jó játék nagyon, nagyon jó alapokat ad.

„Ha szerető családban nősz fel, humoros, józanul gondolkodó, a világra nyitott szülők mellett, nem szigetelődsz el, hanem egy meleg fészekben érzed magad.” (Dean Ray Koontz)
Számtalan bezzeg, ha tudtam volna élményünk van. Ezek egy része a gyerekekhez kapcsolódik. Néhány személyes tapasztalatot osztok most meg. Nem biztos, hogy mindenkinél egy, az egyben beválik, de talán használható ötletek melegágyai lesznek. Nem könnyű az élet a gyerekekkel, de ha kevesebbet stresszelünk, akkor jobban élvezzük velük a hétköznapokat is.

„Mindannak, amit tesz az ember, megvan a következménye mások és önmaga számára is.” (Peter Freund)
Képesek vagyunk nagyon slendrián módon bánni a következményekkel. Figyelmen kívül hagyjuk, hogy tetteinknek van utóélete. Ez fakadhat megszokásból, de a felületességünkből és a felelőtlenségünkből is. A világ egyre nagyobb teret enged az átláthatóságnak, amely részeként, a cselekedeteink sem maradnak észrevétlenek.

„A kényelem a mai modern civilizáció legnagyobb drogja.” (Simonyi Balázs)
Komfortosak vagyunk. Csücsülünk a saját megszokott életünk rutinjában. Otthonosan mozgunk, lakályosan éldegélünk. Alapjaiban nincs semmi rossz abban, ha jól megvagyunk, de gyakran a kényelmes életmódunk az oka annak, hogy megrekedünk és nem haladunk tovább. Amíg ki nem mozdít valami.