„Az egyik legalapvetőbb képesség, hogy tudjunk másoktól kérni. Minden sikeres ember birtokában van ennek a képességnek.” (Laurent Gounelle)
Szeretjük a hatékonyságot. Gyorsan és olajozottan bonyolítani a dolgokat. Feladatokat osztogatni, dirigálni, eligazítani. Csak minden menjen flottul és sebtiben. De ha emberekről van szó, nem mindig a legkézenfekvőbb megoldás a legcélravezetőbb. Az aktuális munka elvégzésén túl szempont lehet a későbbi zökkenőmentes együttműködés is. Mit történik, ha kérünk és nem utasítunk?

„Sehol sem olyan hangos a csönd, mint egy kihalt munkahelyen.” (Kathy Reichs)
A cégek egyik legnagyobb kihívásává a munkaerő-elvándorlás vált. Ez sokkal többről szól, minthogy egy kolléga feláll és elmegy. Megannyi oldalon okoz ugyanis nehézséget egy vállalat életében. Megéri jobban végiggondolni, hol szenved csorbát a szervezet és milyen veszteségeket könyvel el következményként.

„A világ nem egyéb, mint megcsaltak és csalók közössége.” (Honoré de Balzac)
Aki csal, az okkal teszi. Valamilyen előnyt remél tőle. Ha sikerrel jár, akkor ezt valószínűleg meg is kapja. A kérdés az, hogy megéri-e? A mérleg egyik serpenyőjében a győzelem édes gyümölcsei, a másikban a leszakításukhoz szükséges romok hevernek. A letört ágak, gallyak, amelyek már soha többé nem hoznak gyümölcsöt. Mit veszítünk, ha csalásra adjuk a fejünket?

„Néha azt keressük, aminek a megtalálására nem állunk készen.” (Libba Bray)
A siker nem egy sült galamb, amely egyszerre csak a fejünkre esik vagy a szánkba pottyan. Meglehet történik ilyen, de az tiszavirág életű lesz. Nem tudjuk megtartani, mert nem vagyunk készek rá. A felkészülés nem egy gyorstalpaló tréning, inkább egy folyamat, amely során a személyiségünk, illetve a hozzáállásunk formálódik. Így amikor alkalom adódik, élhetünk vele.

„Kis család vagyunk, de szerintem hatalmas erő lakozik bennünk.” (Richard Osman)
Az otthoni beszélgetések segítenek elmélyíteni a családtagok kapcsolatát, növelik a bizalmat, erősítik az összetartozást. Ennek hiányában ugyan egy fedél alatt élünk, de nem tudunk egymáshoz kapcsolódni. Kifogás, hogy a rengeteg elfoglaltság mellett nincs időnk beszélgetni, de ez nem is mindig idő kérdése. Inkább az akaraté. Megszólítani az otthoniakat erőfeszítést jelent, akárcsak beszélgetésbe elegyedni egy vadidegennel. Csak míg ez utóbbit kihagyhatjuk az életünkből, ha a családtagjainkat mellőzzük, akkor kiüresedik, elszegényedik a kapcsolatunk velük.

„Az apaság és az anyaság nem egyszerűen tett. Nem pusztán testi, hanem lelki természetű feladatot jelent.” (Erdő Péter)
Mennyi lehetőség és szépség van a szülőségben. A gondozás szép és nemes feladat, a gyerek pedig nagy tanító. Míg gondoskodunk róla mi magunk is sokat változunk, tanulunk, fejlődünk. A hosszú felnövési folyamat bennünk is széles nyomot hagy, akár a traktor zivatar után a sáros földúton. Mivel gazdagodhatunk szülőként?

„A rohanó életmód, az "egyik lábam itt, a másik ott" természetellenes, és megakadályoz bennünket abban, hogy jól érezzük magunkat és boldogok lehessünk.” (Benjamin Hoff)
Most, azonnal, rögtön. Modern életünk vezényszavai. Megszoktuk, hogy minden azon nyomban megtörténik. Ha valakinek üzenetet küldünk, állandóan a telefonunkat vizslatjuk, válaszolt-e már. Ha foglalást adunk le, vagy vásárlunk valamit elvárjuk, hogy rögvest visszajelzések érkezzenek. Gyanakszunk, ha egy óra múlva sem történik semmi. Nem várunk semmire. De az azonnaliság mentalitása bizonyos területeken inkább árt, mint használ.

„Mindenki gyerekkorában szerzi a legerősebb benyomásokat a világról.” (Rakovszky Zsuzsa)
A szülő alapvető feladata a korlátok felállítása. Ebbe beletartozik, hogy a gyermek egészséges fejlődése, valamint testi épsége végett tilt dolgokat. Érdemes átgondolni, hogy amikor ebben a szellemben nemet mondunk, annak lesz-e és milyen hosszútávú következménye?

„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” (Babits Mihály)
Vannak dolgok, amelyeket szeretnénk még nem történté tenni. Mert fájdalmasak, kényesek, vállalhatatlanok. Pedig minden, ami a múltban történt, az hozzánk tartozik, akárcsak a testrészeink. Elválaszthatatlanok tőlünk, és rajtunk áll, hogy beárnyékolják-e az életünket, vagy csak a túl erős napfénytől védenek meg.

„A boldogság nem feltűnő, nem kitörő. Olyan egyszerű, mint egy gesztus vagy egy mosoly. Mint az ujjaid között átpergő víz.” (Kiss Nikoletta)
A boldogság kék madarát mindenki szeretné befogni. Csakhogy szinte megfoghatatlan. Amikor már úgy gondoljuk a kezünkben van, egyszerűen huss, elillan. Akkor min múlik, hogy boldogok leszünk-e és mennyire? Hát persze, hogy nem egy képzeletbeli lényen, hanem rajtunk.