„A minőségi beszélgetés nem csupán figyelmes hallgatásból áll, hanem önfeltárásból is.” (Gary Chapman)
Eleinte a beszélgetés az elsődleges formája annak, hogy minél többet tudjunk meg egymásról. Idővel azonban ez a szokásunk háttérbe szorul és egyre kevesebbet beszélgetünk egymással. Ez pedig csökkenti a köztünk lévő intimitás intenzitását. Miért nem beszélgetünk többet?

„Mindig túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.” (Mérő László)
Ha szeptember, akkor itt az iskolakezdés. Nem kis bátorságot igényel az újdonsült nebulóktól az ezzel a helyzettel való megbarátkozás. Egy nagy és fontos lépés ez az önálló élethez vezető úton. Itt érik őket az első olyan pozitív és negatív élmények, amelyek mélyebb nyomot hagyhatnak, mert már számolniuk kell a tetteik következményeivel. De ez csak a kezdet. Sok mindenhez kell még bátorság. Például az alábbiakhoz.

„Az emberi agy csodálatos. És az a legcsodálatosabb benne, hogy az alkalmazkodóképessége határtalan.” (Rados Virág)
Gyorsan változó körülmények között zajlik az életünk. Olykor derült égből villámcsapásként érkeznek új, addig ismeretlen tényezők, amelyeket figyelembe kell vennünk. A jó alkalmazkodóképesség nem csupán a túlélés záloga, de helyzeti előnybe hozhat minket és a csapatunkat is. Tekintsük át a főbb ismérveit.

„Az ember nemcsak azzal vétkezik, amit elkövet, hanem vétkezik azzal is, amit nem követ el, mert figyelmetlen vagy közömbös.” (Márai Sándor)
Az elmúlt időszakban többször is tapasztaltam, hogy felső vezetők emberei, akik maximálisan élvezték a vezetőik bizalmát, hiányosságokkal végezték a munkájukat. És ha alsóbb szinteken nem figyeltek volna oda a munkatársak, akkor bizony a figyelmetlenségük komoly kellemetlenséget jelentett volna vagy a vezetőjüknek, vagy nekik, mert a rájuk bízott feladatot nem tudták volna tisztességgel kipipálni. Vajon ennek oka a túlterheltség, a gondatlanság, a szétszórtság? Bármi is legyen, az megkérdőjelezi az adott személy megbízhatóságát.

„A párkapcsolatok felbomlásának két módja van: vagy bukdácsolnak és elbotlanak, vagy valami éket ver közéjük.” (Joshua Wolf Shenk)
Amikor elveszünk valakit, nem biztos, hogy megfordul a fejünkben, hogy őt is elvehetik tőlünk. És most nem egy közénk álló harmadik személyre gondolok. Számtalan dolog van a hétköznapokban, amely éket verhet közénk, gyengítheti a párkapcsolatunkat, eltávolíthat egymástól. És ha nem figyelünk, ez meg is történik.

„Ma már tudom, hogy a fejlődés fájdalommal és a komfortzóna elhagyásával jár, és hogy a félelem nem valami rossz dolog, hanem az erőforrásaim aktiválásához szükséges érzelem.” (Kádár Annamária)
Szeretjük a langyos vizet, amely se nem hideg, se nem forró, éppen kellemes. Szeretünk jól elleni a saját közegünkben. A jól bevált recepteket követjük, nem kísérletezgetünk. Biztosra megyünk, akár a Hollywoodi stúdiók, akik szinte csak folytatásokat pénzelnek. Ami bevált és ismert, az tuti befutó. Mégis időnként nagyon jót teszünk magunkkal, ha időlegesen feladjuk a komfortunkat és vállaljuk a kényelmetlenséget.

„Nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében.” (Edgar Allan Poe)
A tanulás szó kicsit kényelmetlen érzéseket ébreszt bennünk. Kényszerű, kötött, kötelező ismeretszerzés. Általában akkor vetemedünk rá, ha kell. Valamiért muszáj, megéri, van jutalma. Lehetséges önmagáért a tanulás szeretetéért vagy egyszerűen a tudásunk bővítéséért pallérozódni?

„Nincs szükségünk többé hősökre, elég, ha végre valaki kiviszi az újrahasznosítható hulladékot.” (Banksy)
Szuperhős invázió van. A mozivásznon, a tv-ben, a játékboltokban, a gyermekruhákon mindenhol ellepnek minket a szuperhősök. Erősek, egyenesek, ügyesek, győztesek, túlélők és minden áron megmentik a világot. Nem csupán különlegesnek tűnnek, valóban azok is. A világnak szüksége van szuperhősökre. És bárki azzá válhat. Még csak különleges tulajdonságokkal sem kell rendelkeznie. A hétköznapok szuperhősei, akik a világ jobbításán, megmentésén fáradoznak, egyszerű, egyben nagyszerű jellemvonásokkal bírnak.

„A vágyaknak, még a legártatlanabbaknak is, az a bajuk, hogy alávetnek másnak, és függővé tesznek bennünket.” (Anatole France)
Alkohol, dohányzás, gyógyszer, szex. Csak néhány azokból a függőségekből, amelyekből választhatunk. A klasszikus lista ráadásul ma már jócskán bővíthető. Rácuppanhatunk a digitális függőségre, a munkamániára, a kényszeres vásárlásra, vagy akár a sorozatfüggőségre. Kössünk ki bármelyiknél, biztosan sokat vesz majd el az életünkből.

„A bizalomban mindkét félnek osztoznia kell, hogy az egyén és a csoport javát szolgálja.” (Simon Sinek)
Bizalmi válság van ma a világban. Nem egyik napról a másikra alakult ez ki, hanem egy folyamat részeként. A folyamat következtében szépen lassan háttérbe szorult az ember és a vele való színvonalas kapcsolattartás. Ugyan sokat beszélünk ezek fontosságáról, ám mint oly sok mindenről, erről is fecsegni könnyű, megfelelően cselekedni, már sokkal nehezebb. Főként, mert a statisztikák korában élünk, ahol a helyes viselkedést, néha képtelenség beilleszteni az azonnali eredményeket követelő táblázatokba.