"Az, hogy a menedzsereknek tetszene, ha az embereket korlátozott és könnyen érthető kategóriákba lehetne sorolni, még nem jelenti azt, hogy ez a valóság." (Dean Burnett) 
A napjaink nagy része hasonlít egy forgalmi dugóra. Feladatok jobbra, balra, előttünk, mögöttünk, és ki sem látszunk belőlük. Nincs megállás, csak hömpölygünk a tevékenységek tömegével és estére kimerülten lehuppanunk a kanapéra. Jól végeztük a dolgunkat, elégedettek lehetünk. Vajon ezt mondják azok az emberek is, akikkel aznap találkoztunk? Vagy esetleg adhatunk nekik valami többet, amitől jobban érzik magukat?

„A célkitűzések értelme abban rejlik, hogy kedvet csináljanak neked azzá a személlyé válni, aki azokat majd el fogja érni.” (Jim Rohn)
Az életben mindennek célja van. Ahogy mindenkinek célja van. Kérdés az, mennyire vesszük komolyan, hogy lehetőségünk van beteljesíteni magasabb rendű célkitűzéseket is. Teszünk-e azért, hogy egymásra találjunk a saját, valódi célunkkal, céljainkkal? A túlélni ezt a hetet is lehet egy indíttatás, de tehetjük ennél kicsit magasabbra is a lécet.

„Nem tudunk megváltoztatni másokat, de hatással lehetünk rájuk. Soha nem szabad elválasztani ennek a kijelentésnek az első felét a másodiktól.” (Gary Chapman)
Mindenki tud legalább egy embert mondani, akinek még kéne változnia. De lehet, hogy többet is. A főnökünknek, mert egy dúvad, a megrendelőnknek, mert türelmetlen és különben is, és persze a feleségünknek, hát neki aztán meg pláne. Valóban meg kellene változniuk? Lehetséges ez? Egyáltalán hogyan és miért változunk?

„Noha az emberszabásúak története több millió évre tekint vissza, fajunk mindössze kétszázezer éve tűnt fel a színen, az igazán modern ember pedig csak 2004-ben, a Facebook megjelenésével érkezett meg.” (Michael Wall)
Hiába vagyunk benne egy hihetetlen mértékű technológiai fejlődésben nyakig, hiába élvezzük ennek minden gyümölcsét, sok tekintetben üresebb az életünk, mint az elmúlt korok embereinek. A lehetőségünk számtalan, ellenben a szétforgácsolódásunk követhetetlen, miközben a mai napig zsigeri igényeink kielégítésére szomjazunk. A környezetünk változása sokkal gyorsabb, mint azt az evolúciónk követni tudná.

„A siker formulája: néhány egyszerű gyakorlat, amelyet fegyelmezetten mindennap elvégzünk.” (Jim Rohn)
Amikor úgy döntünk a siker útjára lépünk, leginkább a kis dolgokra kell odafigyelnünk. A pici eltérések a megszokottól, a kis változtatások biztosítják, hogy azok közé tartozhassunk, akik megvalósítják az elgondolásukat. Nézzünk pár apró, de igen lényeges összetevőt.

„Nincs még egy olyan ember a világon, aki meg tudná neked mondani, hogy mit ne csinálj. Te vagy az egyetlen ember, aki felállíthatja a határokat.” (Andy Biersack)
A korlátok visszafognak. Lehetnek ezek külsők is, mint egy szabadságjogokat korlátozó politikai rendszer, de javarészt belső akadályokról van szó, amelyeket mi magunk állítunk. Esetenként még csak nem is valódi akadályok csak egyszerű kényelmes megszokások.

„Az egoista egy rossz ízlésű ember, akit sokkal jobban érdekel saját maga, mint én.” (Ambrose Gwinnett Bierce)
Van a személyiségünknek egy alkotórésze, amely az amúgy is kihívásokkal terhelt életünkön nem könnyít. Ez az egonk. Az a belső érzés, amely mindenki másnál különbnek tart minket. És ez olykor okozhat fennakadást, nem is kicsit.

"A legszebb örökség nem az, amit az emberekre hagyunk magunk után, hanem amit az emberekben hagyunk." (Joel Osteen)
Amikor azt mondjuk vezető a legkülönfélébb személyek jelennek meg a fejünkben. Van, aki a főnökére gondol, van, aki egy erős kezű diktátorra, van, aki az edzőjére, kinek mit is jelent ez a fogalom. A vezetők az életünk legkülönbözőbb szegmenseiben jelennek meg. Szükségünk van rájuk, legfőképpen a jellemmel bíró személyiségekre. Milyen tulajdonságokra figyeljünk velük kapcsolatban?

„A szerelem addig tart, míg a társadba minden pillanatban beleszeretsz. Az Élet forrásában nincs tegnapi víz.” (Müller Péter)
Nagyszerű dolog szerelembe esni. Vagy újra szerelembe esni. És a legnagyszerűbb, ha ezt a már meglévő kedvesünkkel éljük meg időről időre. Mert a valamikori lángolás idővel pislákoló gyertyalánggá szelídül. De jól van ez így, különben élve égnénk el a szenvedély tűzvészében, elvesztve minden józan ítélőképességünket. És mert a halvány gyertyaláng felébresztheti bennünk a szeretetet, a romantikát, gyöngédséget, amelyek elvezetnek az intimitáshoz. Az pedig az újabb szerelembe eséshez.

„Lehetetlenség bármiről is megtanulni bármit, mert ha tudjuk, miről akarunk tanulni, akkor azt már ismerjük, de ha nem tudod, miről akarsz tanulni, azt sem tudod, mit keressél.” (Tom Harper)
A kevesebb több, tartja egy régi mondás. És ez valóban sok helyütt alkalmazandó. Jó példa erre a főzés, ahol kis mennyiségű ízesítőkkel, fűszerekkel csodát lehet tenni, de a túlzásba vitellel csak ehetetlen kotyvalékot készíthetünk. Vajon a tudásunkra mennyire igaz ez ma, amikor elönt minket az információ? Minden tudás kézzelfogható közelségben van elég csak felcsatlakozni az internetre. De szükségünk van arra, hogy mindig, mindent ismerjünk, tudjunk, vagy hasznát vehetjük a tudatlanságnak is?