„A sikeres házasság olyan építmény, amelyet mindennap újra fel kell építeni.” (André Maurois)
Valentin nap környékén a szokásosnál is nagyobb figyelemmel fordulunk a párunk felé. Ha ebből a törődő igyekezetből csak egy hangyányit kimentenénk a hétköznapokba, lényegesen harmonikusabb lenne a kapcsolatunk. De nem csak ezen múlik a románcunk kiegyensúlyozottsága. Hiszen gyakran végtelenül különbözünk egymástól. Az eltérések keltik fel a figyelmünket és vonzódásunkat, majd ezek lesznek azok, melyek olyan bosszantóak tudnak lenni. A különbségek csak egy része származik a személyiségtípusainkból. A másik része elvek, vélemények, szokások, valamint az értékrendszerünk másságaiból erednek. Fussunk át néhány a viszonyunkban kritikus területet, megítélést.

1. Pénzkezelés. Kiemelkedően sarkalatos kérdés. A párkapcsolatok egyik első számú szétbombázói az anyagiak. Ha nincs, az okoz feszültséget, ha van, akkor az. Azonban még izgalmasabb, amikor a pénzkezelés gyakorlatában van eltérés. Az egyik spórolós a másik elherdálós. Állandó vitatéma a pénz. Menjünk még tovább. Az erős karakterű megfogja a pénzt és a másiknak legfeljebb napi vagy heti zsebpénz jut. Felnőtt, optimális esetben kereső emberek, akiknek kiporciózzák a költőpénzt. Közös nevezőre kell jutniuk ebben a kényes témában. Pénzügyekben a bizalom legfelső foka, a szeretetnyelv szakértő Gary Chapman szerint, ha megosztják, amijük van. Mondjuk közös bankszámla használattal. Természetesen nem akarom azt sugallni, hogy mindenki számára ez az ideális. Korántsem biztos. Meg kell találni a mindkét fél számára megfelelő megoldást.

2. Szexualitás. A pénz mellett a másik ok, ami miatt a leggyakrabban széthullanak a párkapcsolatokat. Ki, mit, mikor, hogyan, hányszor? Megtalálni azt a partnert, aki az intimitásban kiteljesíthet minket, csodálatos élményekhez juttat. Felfedezni a másikat és őszintén kitárulkozni neki a legmélyebb vágyainkról jócskán túlmutat az egyszerű testi igényeink kielégítésén. Adni és kapni ebben az izgalmas felnőttjátékban, a szenvedély aranybányája. Ennek a harmonikus megéléséhez teljes odaadásra van szükség. Teljes odaadást csak akkor tapasztalhatunk, ha feltétel nélküli bizalmat építettünk egymás iránt. A rendszeres együttlét hiánya általában a kapcsolat válságos időszakát jelenti. Rosszabb esetben az elhidegülést. Az is előfordul, hogy a páros egyik tagja, valamilyen személyes cél elérése érdekében, megvonja ezt az élményt a társától. Manipulatív szerepe nem elhanyagolható a férfi és nő játszmáiban. Mégis arra biztatok mindenkit, ne éljen vissza ennek a hatalmával.

3. Családi kötelékek, rokoni szálak ápolása. Sok konfliktus forrása, hogy az anyós és az após mibe szól vagy szólhat bele. Egyáltalán mennyi időt töltsünk velük? Az egészséges az, ha ezeket nem ők, hanem mi határozzuk meg. Amint kirepültünk a családi fészekből akkor onnantól a nagybetűs család mi vagyunk, a párunkkal, a gyermekeinkkel. Nekünk kell megállnunk a helyünket a hétköznapokban, és ebbe beletartozik, megtanulni kezelni a szüleinkkel való kontaktust is. Jó, ha elérhetők, de nem jó, ha nap mint nap nálunk üldögélnek. Az időbeosztásnál számoljunk velük is. A túlzott szülői nyomás és elvárás nézeteltéréseket szül. Amikor túl nagy beleszólást akarnak a szülők a már önálló gyermekeik életébe jobb megálljt parancsolni. Tisztázni velük és el is fogadtatni, hogy mit veszünk jó néven és mit nem. Problémás a helyzet, amennyiben a pár egyik tagja erősebben áll a családja befolyása alatt, így csorbulhat a párkapcsolatuk szuverenitása. A magukra fordítandó idő jó részét is kénytelenek rendszeresen a szélesebb rokonsággal tölteni. Nem vagyok szülő ellenes, nagyon szeretem a saját és a párom rokonait is, időt is töltünk velük, azonban szükség van az egyensúly megtalálásra.

4. Erkölcsi nézetek. Értékítélet, morális élethelyzetek. Nagyban segít, ha ezen a téren van egy alapvető egyetértés. Amit az egyikük etikusnak tart, de a másik nem, az jelentősen alááshatja egymás iránti bizalmukat és tiszteletüket. Valószínűleg ezek hiányában nem is tudunk hosszú életű kapcsolatról beszélni. Lehetetlen, hogy két erkölcsileg más irányultságú ember egy háztartásban éljen tartósan és boldogságban. Az érdekek összefonhatják két ember sorsát, de soha nem fognak érzelmileg egységet alkotni. Képtelenek lesznek rá, hisz belső indíttatásukból nem tudnak felnézni a partnerükre, nem tudják megbecsülni őt. A különbözőségek együttélés során még inkább felerősödnek, ám ha az értékrend közös, az már nagyszerű alap a megoldások kialakításához.

5. Együtt és külön. A magánszféra tisztelete. Mesés, amikor egy pár szeret minél több időt tölteni egymással. Ez mutatja, hogy egymás társaságában valóban többnek érzik magukat, hogy megtalálták a másik felüket. A közös időtöltés, legyen az munka, szórakozás, utazás vagy bármi más, ha szívből jövő igénye van rá mindkét félnek, hosszútávú örömet hoz az életükbe. Ám bármilyen nagyszerű párost is alkotunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyén igényeit. Amikor az illető mondjuk pihen, tanul, meditál, spirituális tevékenységet végez. A szabadságot meg kell adnunk a másiknak, hogy a személyes fejlődése is helyes mederbe terelődjön. A szeretetünk akkor az igazi, ha nem magához láncol, hanem időnként el is enged. Párunk több lesz a céljai elérésétől, a tudása gyarapításától, az egészsége megőrzésétől, és ennek mi is előnyét látjuk és élvezzük majd. Engedjünk teret a partnerünknek.

6. Mindig megegyezni. Könnyű vagy nehéz egy párkapcsolat harmonizálása? Is-is. Könnyű, ha megvan a szándék és a nyitottság. És nehéz, amikor rugalmatlanok és merevek vagyunk mindenben. Az első fontos szabály, hogy akarjuk a megegyezést. Ez nem azt jelenti, hogy mindenben teljes az egyetértés. Csak azt, hogy szeretnénk megtalálni a közös nevezőt. Az együttélés során kompromisszumok mindig is lesznek. Nem nézhetjük minden alkalommal, hogy most én engedtem, legközelebb te fogsz. Ez nem patikamérlegen való méricskélés. Érezzünk rá mikor, mi az ideális. És meglátjuk összhangba kerülve mi is megkapjuk, amit elvárunk egy felemelő kapcsolattól. 

7. Elfogadni és odaadni. Mondhatjuk, egy privát elköteleződés rengeteg lemondással jár. De nézhetjük onnan, hogy másféle élményekhez jutunk, mint facéron lézengve. Ha meglátjuk az erős és szerető légkört, a közösen átélhető kalandokat, akkor az egész inkább egy véget nem érő utazáshoz hasonlít. Igazi egzotikus utazáshoz. Egy dolog biztosan segít az utunk során, az elfogadás. Az állandó kritika, hibakeresés nem méltó egy minőségi párkapcsolathoz. A másik megismerése és tökéletlenségével együtt járó elfogadása nélkülözhetetlen a boldogságunkhoz. Ha csak az okoz örömet, ha a párunk az elvárásaink szerint viselkedik, rég rossz és sosem lesz jó. Önmagáért kell szeretnünk és hagynunk kell egyéniségként élni, nem pedig a mi, róla alkotott optimális elképzeléseink kivetüléseként. Két különböző mégis összeillő emberrel csodákat tehet az elfogadás.

A felsoroltak gyakorlati megvalósítása nem mindig egyszerű. Viszont maradéktalanul segítségünkre lehetnek abban, hogy egy gondtalan párkapcsolatban élve, kiteljesedjünk egyéni és közös céljainkban egyaránt. Türelemmel és szeretettel kétségtelenül sikert arathatunk. II. János Pál pápa bölcsességével kifejezve; „A szeretet nem más, mint önmagunk odaajándékozása.”

Legyen minden nagy egy kicsit Valentin nap. Ha tetszett a poszt, akkor like-old, oszd meg, add tovább.