Bíznak bennünk?

6 tipp, hogy megbízhatóbbak legyünk

„Bizalmat visszaadni nem, csak elvenni lehet.” (Göncz Árpád)
people-2557399_960_720.jpgElvárjuk a környezetünktől a megbízhatóságot. Ha valaki vigyázz a gyermekünkre bízunk benne. Amikor odaadjuk valakinek a pénzünket hitelt adunk a szakértelmének. Ha együtt dolgozunk valakivel feltételezzük, hogy teljesíti a feladat rá eső felét. De vajon ugyanezt a mentalitást elvárjuk magunktól is? Akire lehet számítani, annak a magánélete és a karrierje is kiegyensúlyozottabb. Mire van szükségünk a megbízhatóságunk növeléséhez?

Pontosság. A mondás szerint a királyok erénye. Meg mindenki másé is. Charles Simmons mondta; „A pontosság az őszinteség ikertestvére, a pontatlanság meg a tisztességtelenségé.” Én úgy vagyok vele, hogy szeretem megbecsülni mások idejét, de ezt az irányomba is elvárom. Szerintem műveltségtől, végzettségtől és titulustól függetlenül mindenkinek ugyanannyi ideje van, ezért mindenki egyformán megérdemli az ideje tiszteletben tartását. Nagy otrombaság és ostobaság ezt figyelmen kívül hagyni.

Precizitás. Nem az akkurátus perfekcionizmusra célzok. Az elérhetetlen így hiábavaló. Inkább arra, hogy kiemelt figyelemmel végezzük el a teendőinket. Ugyanazon energiabefektetés félmunkát végezni, mint egy egészet. Fordítsunk gondot az apróságokra. Például, ha ismerjük egy visszatérő ügyfelünk sajátos igényeit, és automatikusan teljesítjük is azokat, akkor érzi, fontos nekünk, és kedveljük annyira, hogy megkülönböztessük őt. Amikor hiba nélkül, konkrétan és fókuszáltan azt nyújtjuk, amit várnak tőlünk, kitűnő munkát végzünk.

Elérhetőség. Mára szinte normálissá vált, hogy az életünket teljes egészében alárendeljük egy pici elektronikus kommunikációs eszköznek. A telefon csipog, pittyeg, csörög és mi ugrunk, mert ő irányít minket. Az elérhetőség kulcsfontosságú, de nem minden áron. Ne tévesszük össze az állandó és azonnali telefonfelvétellel. Legyünk kéznél, legyünk elérhetőek, ám ne stresszeljünk, ha épp elfoglaltságunk ebben akadályoztat. Amint tudjuk hívjuk vissza a minket keresőt, valószínűleg nem egy világháború kirobbanása a tét, és pár perc múlva még mindig aktuális lesz a téma. A visszahívás fontos gesztus a bizalom megteremtésében.

Szavahihetőség. Amit megbeszélnek velünk, arra mérget lehet venni? Másként mondva nem iszunk bort és prédikálunk vizet. Betartjuk az ígéreteinket, tartjuk a vállalt határidőket? Álljuk a szavunkat és amit kimondunk annak megfelelően cselekedjünk. Amikor az integritásunk a helyén van, akkor a tetteink összhangban vannak a mondandónkkal. A környezetünk pedig tudja, nem csak léhán dobálózunk a szavakkal, hanem súlya van a mondatainknak. Magunktól és másoktól is elvárjuk azok betartását.

Tisztelet. Középiskolai élményem volt, amikor egy metrózás folyamán az egyik megállóban felszállt egy idős néni és azt mondta; „szeretnék leülni”. Egy nagyszájú laza osztálytársam előre dőlt az ülésen, szétnézett és flegmán vállat vont; „sajnos nincs hely”. Nem a kort, a szaktudást vagy az iskolai képzettséget, hanem az embert tiszteljük. Magát a személyt méltányoljuk. Ez nem oly trendi manapság, de kifizetődő. És nem csak anyagilag. Aki udvariasan, előzékenyen, figyelmesen viselkedik, arról kialakult egy kedvező kép. Egy pozitív és tisztelettudó arculat, egy olyan ember képe, akihez bátran fordulhatunk a gondjainkkal és nem fog lekezelően bánni velünk. Ahogy Richard Bach is megfogalmazta; „Nagyra értékelem a saját szabadságomat, tehát a tiedet is tiszteletben tartom.”

Felelősség vállalás. Mondjuk ki, hogy én voltam. Ne csak akkor, amikor a dicséretet osztogatják, hanem akkor is, amikor egy rosszul sikerült ügyletért kell jótállni. Nem vagyunk jakuzák, nem veszítjük el az ujjunkat, ha hibázunk. Tény, bukhatunk a dolgon, de korántsem akkorát, mintha kibújnánk a felelősség alól. Az utóbbi a hitelességünket kérdőjelezi meg. A felelősség vállalásával esélyt kapunk egy kapcsolat elmélyítésére. Elnézőbbek velünk, ha elnézést tudunk kérni és lesz lehetőségünk javítani, amivel megerősíthetjük a bizalmat.

Mindannyian kapunk egy marék aprót, amikor emberekkel kerülünk kapcsolatba. Bizonyos benyomást teszünk rájuk, akció és interakció követi egymást a kommunikációnkban. Az említett néhány egyszerű pontra nem figyelve szépen lassan elveszítjük a zsebünkben heverő marék aprópénzt, azaz a meghitelezett bizalmat. Azonban ápolva ezeket, nem csak megőrizzük, de gyarapítjuk is a képzeletbeli pénzérmék számát. Megbízhatóbbak leszünk, jobban teljesítünk, komfortosabban érezzük magunkat a bőrünkben. Érdemesek leszünk az igényes emberi kapcsolatokra. Ara Rauch megfogalmazásában; „Ha valakihez az emberek általában bizalommal fordulnak, az valószínűleg méltó lehet a bizalomra.”

 

Ha te elkötelezett vagy a bizalom kialakítása mellett és tetszett ez a cikk, csatlakozz a követőkhöz, a további hasonló témájú posztokért.