„A közhely, részben megszokottsága, részben igazságtartalma miatt, sokaknak legalább akkora öröm, mint másoknak az új igazság felfedezése.” (Bodor Pál)
Félmondatok, bölcsességek, okosságok, amelyek rámutatnak a boldogság, az őszinteség, a család, az emberség, a szeretet fontosságára. Egyszerű mondatokba csomagolt életvezetés, amely nagyon jól hangzik mégis oly üresen cseng manapság. Sokkal inkább illetjük őket maró gúnnyal napi közhelyek vagy bullshit generátor címkével. Joggal vagyunk cinikusak velük szemben? Vajon van-e igazságtartalmuk? És elérhetünk velük valamilyen hatást vagy csupán ellenérzést és azt, hogy elengedjük a fülünk mellett?

Tele van velük a padlás. Rengetegen rájöttek arra, a cégek közül is, hogy ezek a szlogenként használt mondatok nagyobb emocionális erővel bírnak, mint a logikára építő üzleti ajánlatok. Ha mondandónkat beburkoljuk egy mély érzelmű csomagba, akkor sokkal emberközelibbé tehetjük az arculatunkat. Közelebb éreznek magukhoz az emberek, akár szinte családtaggá is válhatunk, és akkor több mindent fogadnak el tőlünk. Ez az elgondolás érthető. Csakhogy idővel, lerágott csonttá válnak, mert nem lesznek többek, mint agyonismételgetett mottó. Mindenki élni próbál vele, mindenütt ezt hangoztatják, a csapból is ez folyik így elveszti a jelentőségét és immunissá válunk rájuk.

Hatásvadászat. A másik fő gond, hogy jól hangzó jelmondatokkal akarunk népszerűséget generálni, de magunk sem gondoljuk komolyan. Már akkor sem, amikor kimondjuk. Vadásszuk a like-okat, a megosztásokat, a leendő üzletfeleket egy pozitív üzenetet sugárzó gondolattal, de valahogy az üzenet sosem válik kézzel foghatóvá. Mert igazából nincs is jelentése, mély tartalma. Mintha lenne egy mutatós és lehengerlő kirakatunk de belépve a boltba csak a sivárság fogadna. Kopár falak, üres polcok, személytelenség. Szemfényvesztés, megtévesztés. Ebbe előbb utóbb belebukik mindenki. Mert vegyünk példaként egy céget, ahol felmerül az ügyfélnek egy gondja. A probléma és az ügyfélkezelés során azonnal és látványosan kiderül, hogy a kuncsaft valóban fontos-e vagy teljesen érdektelen a vállalat számára. Sajnos, az utóbbit gyakran lehet tapasztalni.

Csak élünk és nem gondolkodunk. Rajtunk is múlik, ha nem vesszük észre az évezredek alatt felhalmozott hasznos tudás legjavát. Igaz, a fentiek miatt részben elcsépelté válnak a bölcseletek, de ha nem így lenne, akkor sem biztos, hogy megengednénk magunknak azt a luxust, hogy elgondolkodjunk a létük jogosságán. Olyan gyorsan pörgetjük a napjainkat, mondhatjuk két végén égetjük a gyertyát, és a teendők és rohanások közt nem marad időnk gondolkodni az élet nagyobb kérdésein. Pontosabban erre nem szakítunk időt. Pedig vannak évszázadok, évezredek óta fennálló igazságok, amely ma is megállják a helyüket, és vannak olyanok, amelyek felett eljártak az évek. Ahogy Jókai Anna megfogalmazta; „Minden bölcselet halott marad, ha csak megtanuljuk, de nem éljük át, nem szabjuk önmagunkra.”

Értékrend. Ez segít az átélésben. Amikor belül egy megfelelő értékrend szerint éljük az életünket, akkor ezek a gyakran hallott és villámgyors világunkban üresnek ható szavak, értelmet nyernek. Mert nem az a dolguk, hogy a ma üzletét megkössék számunkra, vagy minket jobb színben tüntessenek fel, hanem hogy belülről fakadó vezérelvek legyenek. Amikor belső igényünk van rá jobb embernek lenni, jobb szülőnek, párnak, munkatársnak, amikor számít ember számba venni a másikat és nívósan szolgálni, szolgáltatni a részére, akkor valódi értéket adunk még a hétköznapi bölcsességeknek is. A szánk felesleges jártatása helyett a gyakorlatban ruházzuk fel tartalommal a közhelyeknek titulált elveket. A kimondott szavak és a tetteink összhangban vannak, ez az integritásunk alapja. Amikor az értékrendünk a helyén van, a saját magunk által megszabott szemlélet tükrében élünk. Megtanulunk különbséget tenni a hangoztatott szlogenek és az őszinte cselekedetek közt. És mi magunk különbséget is hozhatunk azzal, hogy az utóbbit képviseljük.

Tehát érdemes fenntartással kezelni a közhelyes gondolatokat. Megvizsgálni nem haladta-e túl az idő, és ami lényegesebb megnézni ki és miért mondja. Nem feltétlenül elvetendő jól hangzó okosságokkal operálni, de elengedhetetlen mellette a helyes morális kiállás. Ketten együtt gazdagíthatják az életünket, mert igazi értéket hordoznak. Körmendi Nóra így vélekedik erről; „A közhely alapvetően egy igazság, éppen ezért maradt fenn, csak az emberek az igazságot nem engedik be, inkább hangoztatják; és mivel már mindenki olyan sokszor hallotta őket, ezért már nem is értik, mit jelentenek valójában.” Legyünk mi azok, akik megtöltik jelentéssel az alapvető igazságokat.

Minden közhelyesség nélkül, ha tetszett ez a poszt, oszd meg másokkal is.