Mivel vegyük le a lábáról a párunkat?

Legyünk romantikusak, ne mondjuk: "szeretlek", inkább írjuk meg

"Lehet, hogy a mi házasságunk az égben köttetett, de a karbantartásáról itt, a földön kell gondoskodnunk." (Jerry D. Twentier)
love_letter.jpeg
Milyen pompás rátalálni az igazira. Sokáig vártunk rá, kerestük, és egyszer csak meglett. Megismerkedünk, kóstolgatjuk egymást, ízlelgetjük az új kapcsolat ízét. Minden nap varázslatos, várakozással teli, különleges. Ez a fránya szerelem teljesen felforgatja az addigi életünket. Aztán telik az idő, és ami oly gyönyörködtető volt régen, az oly egyhangúvá válik. Megszokjuk egymás mellett, és elillan a korábbi pezsgő varázs. Mi lenne, ha visszahoznánk valamit a régi idők varázsából?

Kifejezni a szeretetünket sosem késő. De megtehetjük ezt a megszokottól eltérő módon. Fontos kimondani időről időre, hogy "szeretlek", de még hatásosabb ezt más formában a kedvesünk tudtára adni. Fogadjunk, hogy kapcsolatunk indulásakor nem riadtunk vissza meghökkentő és romantikus kifejezési módoktól sem. Itt az idő felébreszteni magunkban a romantikust, és váratlan módon szeretetet küldeni a társunknak. Ha valóban szeretjük, pezsdítsük fel a kapcsolatunkat.

Szerelmes levelek újra gondolva. Most kifejezetten egy adott formulára koncentrálunk, az írásra. A másik ember megbecsülésének a kinyilvánítása, a dicséret nagy értékkel bír. Hát még, amikor írásban érkezik. A leírt méltatás még erősebb hatású. Ritkán fordul elő, hogy leírt módon dicséretet kapunk, ezért annál nagyobb becsben tartjuk ezeket az alkalmakat. Talán kitesszük a frigó ajtajára, hogy minden nap szem előtt legyen, talán bekeretezve a falra akasztjuk, vagy csak egy fiókba tartott dobozba kerül a kedvenc relikviáink közé. Így vagy úgy, de sokunk egy életre elteszi emlékbe. Éljünk mi is az írásban kifejezett érzelmeink erejével a párkapcsolatunkban. Apró ötletekkel feldobva, igazán örömteli pillanatokat okozhatunk párunknak. Arthur Schopenhauer mondta; „Ha meg akarod tudni, milyen érzéseket táplálsz valójában valaki iránt, figyeld meg, milyen hatást gyakorol rád, ha váratlanul levél érkezik az illetőtől.”

Üdvözlőlap. Egész komoly segítséget kaphatunk, ha nem vagyunk túl grafománok. Vásároljunk idézetet tartalmazó képeslapot. Keressünk olyat, amely közel áll az érzéseinkhez, és adjuk postára. A mai digitális generáció valószínűleg több olyan ismeretlen szóval is találkozott az előbbi mondatokban, mint képeslap vagy posta. Bármennyire régimódinak tűnik a szeretetünk ilyetén kimutatása, olyan szívhez szóló is. Nem szokásunk már lapokat küldeni, pláne nem szerelmes üzenettel. Épp ettől igazán különleges és célba találó az üdvözlőlap. Természetesen tovább növelhetjük az erényét, ha saját kezűleg a saját gondolatainkat vetjük papírra.

Méltató e-mail. Ha más nincs egy röpke e-mail is több a semminél. Írjunk néhány kedves szót, mondjuk arról, mennyire nagyra tartjuk, hogy esténként együtt tanul a gyermekünkkel, és ezzel egyrészt levesz egy terhet a vállunkról, másrészt sokban segíti az ő tanulmányi eredményeit. Vagy bármi más témában, amiben nélkülözhetetlen a számunkra. Írjuk meg neki szívélyesen és röviden. A munka leterhelő napközben és nem biztos, hogy egy kisregényt el tud olvasni a párunk. De néhány sort egy rápillantással átfuthat, bármikor nyitja meg a nap folyamán, és máris kellemesebb lesz a közérzete. Ezt akarjuk, nem? Egy kis simogatás a léleknek.

Érzelmes üzenetek. Nagy gondolatok kis kártyákon, amelyek a legváratlanabb helyeken bukkannak fel. Beszerezhetők apró üdvözlőkártyák, de akár egy szép, mutatós írótömb díszes lapjai is alkalmasak erre a küldetésre. Véssünk fel rá nyúlfarknyi szövegeket, mondjuk ilyesmiket; „Ha ezt megtaláltad, akkor most eszedbe jutottam. Ahogy te is nekem, naponta százszor.” Majd rejtsük el valahova, ahol előbb utóbb megtalálja a kedvesünk. Táskájába, pénztárcájába, az iratai közé, a szendvicse mellé, a könyvébe a könyvjelzője helyett vagy, ha korán elmegyünk otthonról kiragaszthatjuk a tükörre is, hogy jól induljon a reggele. Mindegy mikor akad a kezébe, egy csöppnyi megtorpanásra, mosolygásra készteti és melegséggel tölti el. Ez a kártyák feladata és a mi célunk.

Személyesség. Felvetődik a kérdés, mit írjak? Főleg, ha nem vagyok a szavak embere. Nem ez számít, sokkal inkább a személyesség. Ha nem tudunk mit írni, kérdezzük meg magunktól; Miért szeretjük a párunkat? Mi tetszik benne, rajta? Mivel gazdagítja az életünket? Mit tesz értünk, amitől boldogabbak vagyunk? Ezeket a válaszokat írjuk le, mert ezekben benne vagyunk mi, benne van ő, és benne van a meghitt viszonyunk is. Szépek és jók a nagy szavak, de óriási hatalom van abban, ha felismerhetőek vagyunk az írásunkban, ha az érzelmeinkkel töltjük meg a mondatokat. Ha tőlünk származik, tükröződünk benne, akkor a legszemélyesebb ajándékot adtuk. És ehhez nem mindig kellenek kacifántos szóvirágok.

Lehet humoros is. Egy szellemes megjegyzés jókedvre deríti az embert. Nem feltétlenül kell klasszikusan rímekbe szedett verset írnunk, kifejezhetjük az érzéseinket könnyedebb módon. Például, ha a szendvicse lenné csomagoljuk a kis meglepetésünket, állhat ez rajta; „Ez a szendvics teljes kiőrlésű kenyérből készült. Ezen kívül tartalmaz vajat, sonkát, uborkát, paprikát és egy nagy adag szeretetet”. Vagy betehetünk a pénztárcájába a papír bankók közé egy cetlit, amelyre rá írjuk, hogy 5 millió forint, valamint az alábbi szöveget; „Ez a szeretetem legnagyobb címlete. És a tiéd”. A játékosság lényeges szerepet tölt be a párkapcsolatokban, hisz tudjuk, amikor eltűnik a mosoly egy kapcsolatból, annak az a végét jelentheti.

Persze a mai ráírok világban a fentiek kicsit maradinak és körülményesnek tűnnek. Van is benne valami. Mi is gyakran alkalmazzuk, hogy csak írunk egy viber üzenetet egymásnak, mert az oly kézenfekvő. Azonban egy jól működő románcban megőrizni a lángot és a szenvedélyt szintén körülményes. Azért tenni kell, újra és újra, aztán megint újra és újra. Egy folyamat részeként dolgozunk a kapcsolatunk javításáért. És innen nézve, mindjárt nem nagy ár, apró figyelmes gesztusokat tenni a társunk felvidításáért, az érzéseink kimutatásáért. Fontoljuk meg Nathaniel Hawthorne gondolatát; „Az ölelések, a szeretet kimutatásának valamely formája, olyan fontosak a szerelmi életben, mint a levelek a fa életében. Ha ezek teljesen visszafogottak, a szerelem meg fog halni már a gyökereknél.”

 

Ha tetszett ez a poszt, akkor írj valami kedveset a kedvesednek. És oszd meg másokkal is ezt a posztot.