"A legszebb örökség nem az, amit az emberekre hagyunk magunk után, hanem amit az emberekben hagyunk." (Joel Osteen)
Amikor azt mondjuk vezető a legkülönfélébb személyek jelennek meg a fejünkben. Van, aki a főnökére gondol, van, aki egy erős kezű diktátorra, van, aki az edzőjére, kinek mit is jelent ez a fogalom. A vezetők az életünk legkülönbözőbb szegmenseiben jelennek meg. Szükségünk van rájuk, legfőképpen a jellemmel bíró személyiségekre. Milyen tulajdonságokra figyeljünk velük kapcsolatban?

Hosszú távra tervez. Egyáltalán miért van szükség a hitelességre? Alapjában mindannyiunknak jó, ha van belőle. Hogy néz ki egy pék, aki nem eszi a saját kenyerét? – kérdezhetjük okkal. A korrektség teszi a különbséget, hogy hosszútávon elköteleződnek valaki mellett az emberek vagy sem. Manipulálni lehet a környezetünket, de akár tömegeket is. Rávenni arra, hogy megtegyenek dolgokat a kedvünkért ráhatás kérdése. Ha ez sikerül, elmondhatjuk magunkról, hogy vezetők vagyunk. De mindig kibújik a szög a zsákból, ha nem megfelelően etikus indíttatásból mozgatjuk a szálakat. Jön az emberi tényező, a humánum, a bűntudat és a felismerés, hogy kihasználtak. A csalódás folyományként pedig elpártolnak tőlünk a népek.

Nem csak egyediség, valódi jellem is. Ne tévesszük össze a hitelességet a karizmával, a kiemelkedő egyéniséggel, aki eredetiségével hat másokra. Az egyéniség mellé oda kell tenni a tisztességes szándékot is. Ha a kettő együtt jár, akkor válunk pozitív vezetővé. Csak ha elfogadnak, akkor tanulnak tőlünk alázattal. Ha nincs meg a tisztelet az irányunkba, akkor csupán főnökök lehetünk, vezetők nem. Megteszik, amit követelünk tőlük a hierarchikus kötelék miatt, de többet ne várjunk. A hátunk mögött akár jól ki is röhögnek majd. Ez a főnökök sorsa. Azt akarjuk, hogy értéket adjunk át? Váljunk hitelessé. Sokan a pozíciójuk végett elvárják a tiszteletet, holott a hitelesség státusz nélkül is biztosítja azt.

Bizalmat épít. Az emberek hiteles irányítása nagyban bizalmi kérdés. Összhangban kell lennie annak, amit mondunk és annak, amit teszünk. Ahogy annak is, amit valaki szemébe mondunk, illetve a háta mögött egy másik illetőnek. Nem fecsegünk, nem pletykálunk. Amikor ezek a beszélgetések és cselekedetek nem fedik egymást, eltérnek, akkor az emberek gyanakodni kezdenek, hogy vajon mikor mondtunk igazat és mikor nem? Vagy mi okból tesszük ezt, kit akarunk megvezetni? Elültetjük bennük a kétely magját, amely minden újabb hasonló alkalommal tápoldalhoz jut és kisarjad. Ügyelnünk kell az adott szóra, tudja csak a csapatunk, hogy amit kimondunk az úgy is van, úgy is lesz. Ahogy ezt Sean Covey is mondta; „Azokat az ígéreteket, amelyeket magunknak teszünk, éppolyan komolyan kell vennünk, mint amelyeket a nekünk fontos személyeknek ígérünk.”

Lojális hozzáállással rendelkezik. Kiállunk az emberekért és az elveinkért? Akkor is, ha ez kockázattal jár? A hűség óriási kincs. Gyakorta látjuk, amikor jól mennek a dolgok, akkor ez megvan. De ha épp rosszra fordul a kocka már problémás a helyzet. Féltjük a beosztásunkat, a kapcsolatainkat, a pénzünket és inkább kihátrálunk belőle. Számtalan cég volt, amelyek a cirka 10 évvel ezelőtti gazdasági válság kirobbant egyértelmű válaszként a leépítésekre koncentráltak. Jóval kevesebben volt az a munkaadó, aki nem menekülőre fogta, hanem megoldást keresett az emberi védelmére. Mondjuk rövidített munkahetet vezetett be, esetleg több fizetés nélküli szabadságot kínált fel a dolgozóinak az elbocsátások helyett. Kiállni a helyes ügyért minden körülmény között és nem felejteni el honnan jöttünk és kikkel tettük meg az utat.

Vállalja a felelősséget. Döntéseket hoz, váratlan fejleményekre reagál és felelős az embereiért. Igazi felelősségvállaló. Egyesek félnek az illetékességről, mert úgy érzik, ha gond adódik, az a vesztüket is okozhatja. Ez így van. Azonban mindenki felelős, ha másért nem a saját sorsáért. És egy-egy helytelen választás benne van a pakliban. Egy vezetőnél sincs ez másképp, ám ő nagyban játszik. És vállalja tettének, valamint a csapata tetteinek a következményeit. Mert ő osztja a feladatokat, ő kontrollál, ő ellenőriz. Nem természetes, hogy egy hibás döntésért fejeknek kell hullani. De az igen, hogy a hibákból tanulhatunk, új alapokat tehetünk le, más irányba indulhatunk. A fejlődéshez elengedhetetlen a kimondott felelősség vállalása, hogy korrigálhassunk. Az emberek munkájához nagyfokú biztonságérzetet ad, ha tudják, van valaki, aki akkor is mellettük áll, amikor porszem kerül a gépezetbe.

Kapcsolatokat ápoló. Elsődlegesen figyel a körülötte lévőkre. Mondhatnánk, hogy ismeri név szerint a munkatársait, képben van az életük kapcsán, beszélget velük, de inkább arra térjünk ki, mit tesz krízis idején. Amikor veszélyben a hitelesség. Mert ez előfordulhat. Egy vita, egy félreértés, egy rosszul megfogalmazott mondat. Bármi történjék is mielőbbi válaszlépésre van szükség. A legrosszabb, hogy a vezető a magasabb rendű okán nem tesz semmit. Nem derogáló nekünk kezdeményezni ilyen helyzetben, ha meg szeretnénk őrizni a jó kapcsolatot. Minél tovább várunk és nem beszéljük meg, annál nagyobb szakadék alakul ki köztünk és az illető között. Amikor mi nyitunk, megmutatjuk, hogy a rangunknál sokkal fontosabb az emberi tényező.

Amikor igényes vezetésről beszélünk, akkor az emberekkel való kölcsönös együttműködésről van szó. Ahol nem csupán utasításokra hagyatkozunk, hanem a kooperációra, csapatmunkára, az egyének kibontakozására. A vezető hitelessége azon múlik, hogy megérti-e, ugyanolyan emberekkel dolgozik, mint ő maga. Akiknek szintén fontos a becsület, a megértés, az elfogadás, a jó közérzet, a siker megélése. Ennek tudatában képes a lehető legjobb módon bánni az emberekkel és a legtöbbet kihozni belőlük. John C. Maxwell ezt igen határozottan fogalmazta meg: „Hagyj fel a parancsolgatással, és kezdj el odafigyelni az emberekre! Hagyj fel az előrejutásért végzett színészkedéssel, és kezdj el kockázatot vállalni mások érdekében! Hagyj fel saját pecsenyéd sütögetésével, és kezdj el szolgálni másokat!”

Sok sikert kívánok mindenkinek egy hitelesebb vezetés megvalósításáért. És ha tetszett a bejegyzés, akkor csatlakozz a követőkhöz, hogy értesülj a hasonló témájú írásokról.

Fotó: Brooke Lark, Unsplash