„A törvény szerint valaki akkor bűnös, ha megsérti mások jogait. Az etika szerint akkor, ha fontolgatja, hogy ezt megteszi.” (Immanuel Kant)
Szabályokat alkotunk, egyre többet és részletesebbet, hogy minimalizáljuk a hibákat, az eltévelyedést, védjük magunkat, és növeljük az eredményességet. Azonban azért, mert egy szabálykönyvet betartunk és betartatunk, még nem feltétlenül érzik az emberek a sajátjuknak.

Nagy elvárások. Amikor elkészítjük a cégünk SZMSZ-ét, a praktikum lebeg a szemünk előtt. Időt takarítsunk meg, ne kelljen mindenkinek mindent elismételni, tisztába legyenek a munkatársak a működés feltételeivel, illetve etikai kódexként, kontrolláljuk a viselkedést is. Ha a lefektetett alapokkal megismertetjük a kollégákat és ezeket alkalmazzuk, akkor joggal várhatjuk el a sikert. Csakhogy a küldetés megfogalmazása nem egyenlő a küldetéstudat kialakításával. A valódi és tartós eredményekért, nem elég papíron tenni.

A szó elszáll. Persze kell a biztosíték arra, hogy az emberek tudják mi a feladatuk és azt hogyan kell megfelelően elvégezniük. Ahogy tudniuk kell azt is, hogyan illeszkedik bele a tevékenységük abba az egészbe, ami a vállalat hivatását szolgálja. Azonban mindez szöveg és nem érzés. Nem elég szóról-szóra betartani egy szabályzatot, elveket kell elsajátítani és a magunkénak érezni. Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki ült már olyan találkozón, ahol beszéltek az adott létesítmény missziójáról. Pontosabban felolvasták a hivatalos megfogalmazást, darálva, unottan, lelkesedés és élet nélkül, kötelességből. A hallgatóság meg kókadozott, mint kakukkfű a kánikulában. Ugyanilyen visszás, amikor egy cég a családbarátiságát hangoztatja, csak épp rendszeresen elfelejti az embereket időben hazaengedni a családjukhoz.

Látszat erények. A különbség nagyon hasonlít a személyiségetika és a jellemetika közti kontrasztra. Ott is az egyik külsőségeket alkalmaz, hogy megnyerő és kívánatos legyen, míg a másik a belső értékekre épít. Csábítani és manipulálni lehet sikerrel, de a szög mindig kibújik a zsákból. Főleg, ha probléma merül fel. Mert, amíg az a fontos, hogy egy üzletet megszerezzünk, egy üzletfelet meggyőzzünk, és a további szolgáltatás színvonala, az ügyfélkezelés másodlagos, addig kérészéletű lesz a győzelmünk. Nem tudjuk megtartani a meglévő kuncsaftjainkat, óriási energiát emészt fel mindig újakat találni és ránk beszélni. Korrekt alapelvek nélkül, amelyeket az embereink is átéreznek és ennek szellemében cselekednek, nem tudunk hosszútávon sikert tervezni.

Elvi alapokon. Nem elég tettetni a megbízhatóságot és az ügyfélorientációt. Ma mindenki erre fekszik rá. Elég megnézni a reklámok trendjét, ahol minden hirdető a mi kedves szomszédunk imázst veszi fel. Ám néha az elbűvölő szomszédról is kiderül, hogy irtó kellemetlen alak, aki este kilenckor is falat fúr. Ebbe a hibába, képletesen, belesnek a reklámozó cégek is. Rendelkezni kell tisztelettel, alázattal, becsülettel, helyes etikai magatartással és magas színvonalú kommunikációs képességgel. Aki a partner érdekét tekinti elsődlegesnek, és kölcsönösen előnyös helyzetekre törekszik, az biztos lehet benne, hogy a saját érdekei is érvényesülni fognak. Mert hitelessé lesz, nem csupán beszél, de tartja is magát a kimondottakhoz.

Közeledni. A megfelelő értékek használatát támogatják a beszélgetések. Akár a munkatársak között, akár az ügyfeleinkkel folytatunk nyitott, ítélkezés mentes társalgásokat, és bátorítjuk erre őket is, az közelebb hoz minket egymáshoz. Jellemzően úgy véljük, hogy aki vitat vagy nehezményez valamit, az kekec, kukacoskodó. Pedig tekinthetünk rá merész emberként is. Kevesen állnak ki magukért, aki ezt megteszi, bizonyára nem ok nélkül csinálja. És úgy kerülhetünk közelebb, ha jobban megismerjük egymást. Többet adhatunk a másik embernek, egy szervezetnek, ha az igényeket őszintén felmérjük és figyelembe is vesszük. Ne kiselőadásokat tartsunk, hanem érdeklődő beszélgetéseket kezdeményezzünk. Ténylegesen törődjünk másokkal, ne csak a papíron manifesztáljuk, hanem ültessük át a gyakorlatba ezt az emberséges hozzáállást.

Seregnyien megelégszenek, ha rendelkeznek egy útmutatóval. Az olyan biztonságos. Ám, ha azon kevesek közé tartozunk, vagy akarunk tartozni, akik nem csak elméletben kiemelten embercentrikus vállalkozást üzemeltetnek, akkor koncentrálnunk kell a szilárd jellemre és a jellemességre. Kezdve a sajátunkkal, átadva a munkatársainknak, és közösen képviselve az ügyfeleinknek. A megvalósításhoz Anne Mulcahy szavai nyújtsanak segítséget: „Aki vagyunk, amit tisztelünk, amiért kiállunk… Ez a horgony, a saját sarkcsillagunk. Nem fogjuk megtalálni egy könyvben sem. A lelkünkben lesz.”

Ha tetszett ez a poszt, akkor alkalmazd a saját környezetedben is, meglátod sokszorosan megtérül. És oszd meg másokkal is a cikket és benne foglalt gondolatokat.

Az idézetek Stephen M.R. Covey A bizalom sebessége című könyvéből valók. Ahogy a téma ihletése is onnan származik. Bátran ajánlom mindenki figyelmébe, aki szeretne bizalommal telt kapcsolatokat építeni.

Fotó: Andrea Piacquadio, Pexels