„A bizalom sérülése azért az egyik legsúlyosabb veszteségünk, mert egyszerre zúzza szét a múlt emlékét, a jelen pillanatot és a jövő vízióit is.” (Tisza Kata) 
Bizalom nélkül nem működik az élet. Egy doboz tejet sem vennénk meg, ha nem bíznánk abban az útvonalban, ahogy a boltok polcára kerül a termék. A hétköznapokhoz nélkülözhetetlen, a társadalmi normákhoz szükséges bizalmon túl, az emberek bizalmának elnyeréséhez kicsit személyesebb út vezet.
„Amilyen nélkülözhetetlen, olyan tünékeny is a szeretet.” (Gary Chapman) 
Szeretjük egymást, ez nem vitás. Mégis az élet adta romantikus kirándulásunkon nem csupán a szeretet virágföldjein andalgunk, hanem bóklászunk az undokság sivatagjában. Ott aztán kiégünk, mint agyagedény a kemencében. És a keménység és ridegség megérződik az egymás iránti viselkedésünkben is.
„A marketingest könnyen beszippantja az információk elemzése, és a folyamat közben elfeledkezik arról, hogy a számok másik végén egy ember áll.” (Kindra Hall) 
Gyakran tapasztaljuk, hogy nem igazán emberként, inkább valami elvont fogalomként kezelnek bennünket. Azonosítók vagyunk, ügyfélszámok, kódok egy táblázatban, sorszámok egy listában. Lehet, hogy így könnyebb rendet tartani a rengetegben, de az is biztos, hogy nagy a kockázata annak, hogy a sorok között elveszik egy fontos kitétel, maga az ember.
„Minél boldogabbak akarunk lenni, annál egyszerűbb dolgok kellenek hozzá.” (Vámos Robi) 
Minden okunk megvan jól érezni magunkat a bőrünkben. Soha ennyi bőség, soha ennyi szépség, nem hevert a lábaink előtt. Valahogy mégsem az igazi a kedélyállapotunk. Megveszekedetten kergetjük a boldogságot, akárcsak a fogócskázó gyerekek egymást a játszótéren, de mintha nem tudnánk utolérni. Miért oly elérhetetlen?
„Az online világhoz két kulcs van. Ezt nem tanítják sehol, ez az én tapasztalatom: az egyik az őszinteség, a másik a szeretet. Ha őszinte ember vagy, akkor őszinte követőid lesznek.” (Bihari Viktória) 
Mindjárt öt éve, hogy írogatom a blogomat. A kezdetektől az volt a fő szándékom, hogy értékes gondolatokat ébresszen az oldal. Ha a cikk hagy is maga után kívánnivalót, legyen benne valami, ami elindít az olvasóban egy pozitív érdeklődést. E mellé társult a rendszeresség és folyamatosság elhatározása. Így szoríthattam sarokban magam, hogy ne álljak le és előre meghatározott időpontokban megjelenjenek az új bejegyzések. Az elmúlt évek személyes tapasztalataiból szemezgetek, amely a tartalomgyártásban gondolkodóknak adhat néhány támpontot.
„Az ellenséges légkörű, igazságtalanság mérgezte munkahelyek fertőzik az alkalmazottakat, és azok ugyanilyen cudar bánásmódban részesítenek másokat.” (Robert I. Sutton) 
Mondhatjuk, hogy a munka, maga a rideg valóság. És sok munkahely igyekszik ennek tökéletesen megfelelni. A tartózkodó munkakörnyezet rányomja a bélyegét a dolgozók hangulatára is. Mely hangulat meghatározó lesz a teljes céges kultúra tekintetében. Talán lehetne változtatni rajta, és ennek pozitív hasznát látnák a kollégák és az egész cég is.
„Igent mondani a világra, megismételni, ez a világ újrateremtése, egyszersmind önmagunké is, ezzel válunk nagy művésszé, teremtővé.” (Albert Camus) 
Jim Carrey Az Igenember című filmje szórakoztatóan ragadja meg a mindenre igen mondás témáját. Persze egy vígjáték úgy hatásos, ha kicsit túltolják. Nekünk nem kell mindenre azonnal rábólintanunk, de nyugodtan lehetünk bevállalósabbak. Mondhatunk többször igent, és az alábbi kellemes meglepetésekben lesz részünk.
„A csapatban nincs olyan, hogy "én", a csapat győzelmének viszont része.” (Michael Jordan) 
Nem mindegy, hogy csoport vagy csapat. Csoport lehet egy csomó összeverődött ember, akikben nincs túl sok közös. Csapatot azonban csak alkotni lehet. Tudatosan, irányelvek mentén, céllal. Egy erős közösség vállvetve képes kiváló eredményt elérni a saját szakterületén. Milyen ismérvekkel rendelkezik egy jó csapat?
„Meglátni a nagyban a nagyot sokkal könnyebb, mint felfedezni a kicsiben a páratlant.” (Horváth Imre) 
Sokszor halljuk, hogy gondolkodjunk nagyban, mert az eredményességünknek csak a képzeletünk szab határt. Mégis, mit ér a határtalan fantázia, ha nem tudunk elég kicsiben gondolkodni? Ahogy egy fa is egy apró magból nő ki, úgy a mi életünk minden megvalósítandó terve, egy láthatatlan sugallatból indul. Persze, a valóra váltásához elég aprólékosan kell foglalkozunk a kivitelezéssel.
„Ha másokat akarsz legyőzni, senki sem fog segíteni neked, de ha önmagadat akarod legyőzni, mindenki melléd áll.” (Simon Sinek) 
A birtoklásban jók vagyunk. Enyém, enyém, enyém. Mint egy kisóvodás a homokozóban. Veszünk, gyűjtünk, büszkélkedünk. Megszerezzük, amit lehet, amit kell, hogy a lehető legjobb orcánkat mutassuk a külvilágnak és kielégítsük az egónkat. De vajon társul e mellé tulajdonosi szemlélet is?
