Egészséges munkakörnyezet
Ahol a munkavállaló és a munkahely összhangba kerülnek
„Az emberi lény és egészségi állapota kibogozhatatlanul összefonódik környezete egészséges voltával.” (Michael Colgan)
Az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kap a megfelelő munkakörnyezet kialakítása, a munkavállalók jólétének a biztosítása. Gondoljunk például a családbarát munkahely vagy a boldog munkahely programokra. Ezek célja, hogy jobb körülményeket és ezzel együtt jobb közérzetet teremtsenek. Végül is a napunk nagy részét munkával, munkában töltjük. Bizonyos alapvető feltételek mellett a dolgozók elhivatottabbak, eredményesebbek, miközben jobban is érzik magukat.
Dolgozunk, dolgozunk, dolgozunk, és még ha szeretnék is a feljebbvalóink, akkor sem biztos, hogy érezzük a megbecsültséget. Ez nem csupán a fizetésünk nagyságán múlik, inkább azon, hogy testhezálló módon jusson kifejezésre az elismerésünk. Miként lehetséges a munkában több és jobb elismerést adni és kapni?
A rohanással teli hétköznapok során rengeteg minden felett siklunk el. Mert nincs időnk, mert így kényelmes, így egyszerűbb vagy mert így szoktuk meg. A teendőink listáján jórészt tennivalók vannak, amelyeket igyekszünk mielőbb kipipálni. De a körülöttünk élő emberek nem lehetnek csak egy tétel ezen a listán. Mert, ha csak ennyire futja tőlünk, akkor valószínűleg feltételezzük róluk, hogy ismerjük őket, és ezt a tudásunkat nem vizsgáljuk felül.
Mindenki eljátszott már azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha valaki más lenne. A színészek munkája ennek a gyakorlatára épül. De sok embert megbénít a frusztráló kívánság, hogy bárcsak valaki más lehetne. Miből fakad ez a vágy és miért nem működik?
Szeretjük a hatékonyságot. Gyorsan és olajozottan bonyolítani a dolgokat. Feladatokat osztogatni, dirigálni, eligazítani. Csak minden menjen flottul és sebtiben. De ha emberekről van szó, nem mindig a legkézenfekvőbb megoldás a legcélravezetőbb. Az aktuális munka elvégzésén túl szempont lehet a későbbi zökkenőmentes együttműködés is. Mit történik, ha kérünk és nem utasítunk?
A cégek egyik legnagyobb kihívásává a munkaerő-elvándorlás vált. Ez sokkal többről szól, minthogy egy kolléga feláll és elmegy. Megannyi oldalon okoz ugyanis nehézséget egy vállalat életében. Megéri jobban végiggondolni, hol szenved csorbát a szervezet és milyen veszteségeket könyvel el következményként.
A siker nem egy sült galamb, amely egyszerre csak a fejünkre esik vagy a szánkba pottyan. Meglehet történik ilyen, de az tiszavirág életű lesz. Nem tudjuk megtartani, mert nem vagyunk készek rá. A felkészülés nem egy gyorstalpaló tréning, inkább egy folyamat, amely során a személyiségünk, illetve a hozzáállásunk formálódik. Így amikor alkalom adódik, élhetünk vele.
Az otthoni beszélgetések segítenek elmélyíteni a családtagok kapcsolatát, növelik a bizalmat, erősítik az összetartozást. Ennek hiányában ugyan egy fedél alatt élünk, de nem tudunk egymáshoz kapcsolódni. Kifogás, hogy a rengeteg elfoglaltság mellett nincs időnk beszélgetni, de ez nem is mindig idő kérdése. Inkább az akaraté. Megszólítani az otthoniakat erőfeszítést jelent, akárcsak beszélgetésbe elegyedni egy vadidegennel. Csak míg ez utóbbit kihagyhatjuk az életünkből, ha a családtagjainkat mellőzzük, akkor kiüresedik, elszegényedik a kapcsolatunk velük.
Mennyi lehetőség és szépség van a szülőségben. A gondozás szép és nemes feladat, a gyerek pedig nagy tanító. Míg gondoskodunk róla mi magunk is sokat változunk, tanulunk, fejlődünk. A hosszú felnövési folyamat bennünk is széles nyomot hagy, akár a traktor zivatar után a sáros földúton. Mivel gazdagodhatunk szülőként?