„A jó történetmesélő azon dolgozik, hogy megérintse a közönséget.” (Ed Catmull)
Egyszer volt, hol nem volt. Minden mese így kezdődik. És minden a mesékkel kezdődik. Gyermekkorunkban a mesék világa repít el minket messze földre, ahol a kicsi mindig a legerősebb, ahol a hátrányból előny válik, és ahol a jó mindig győzedelmeskedik a gonosz felett. Varázslatos hely ez, amely egyszerre szórakoztat és okít. Általuk sajátítjuk el az életre vonatkozó alapvető igazságokat. Később sem lesz ez másként, a történetek kiemelkedő szerepet játszanak a mindennapjaink alakulásában.

„A rossz hír csaknem mindig védekező reagálást vált ki. Megbénítja azt, aki kapja, először képtelen teljes súlyában felmérni. A felmérés egy kis időbe kerül.” (Agatha Christie)
Bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor valami kellemetlent kell közölnünk. Ám a legtöbben nem vagyunk felkészülve erre igazán. Már a tudattól is émelygünk, csak gyorsan túl akarunk lenni rajta és kész. Pedig megfelelő rákészüléssel tompíthatunk a kialakult feszült helyzeten. És semmi sem ad nagyobb esélyt a bizalom növelésére, mint amikor nehéz időkben is vállaljuk a vezetői szerepet, méghozzá emberien és színvonalasan.

„Mi lehet jobb annál, mint szeretni, amit csinálunk, és tudni, hogy annak értéke is van?” (Katherine Graham)
Valljuk be, jó páran szeretnénk többet elérni az életben. Erre van is lehetőségünk, ha nem forgácsoljuk szanaszét magunkat, az időnket, és abba feccöljük az energiánkat, ami igazán érdekel minket. Ha többet akarunk, nem biztos, hogy többet kell tennünk, mert sokan már most is rengeteget teszünk, csak okosabban. Megfontoltabban, céltudatosabban, tervezettebben. Ha megfigyeljük magunkat, akkor megkapjuk a feleletet arra, hogy a megfelelő helyen dolgoznunk-e, és úton vagyunk-e egy kicsivel több siker felé.

"A kérdés nem az, miért nem olvas annyi ember, hanem az, hogy miért is olvasunk, és persze mit." (Ungvári Tamás)
Legalább annyi mindent ad, mint a rómaiak a népnek a Brian élete egyik klasszikus jelentében. Vagy még többet is. Az olvasás életünk leghétköznapibb részéhez is szervesen hozzájárul. Általa informálódunk, okosodunk vagy épp szórakozunk. Egyben az olvasás a tudás megszerzésének az origója is. Mivel gazdagít minket ez az egyszerű, ám végtelenül fontos, tanulható képesség?

„Nem mindig sikerül az emberek szájába rágni, hogy mit gondoljanak, de azt igen, hogy miről gondoljanak valamit.” (Nógrádi Gábor)
Mindegy szeretjük őket vagy sem, de mégis ömlenek ránk minden csatornából. Az egyszerű plakátoktól mára eljutottunk a kifinomult eszközöket használó digitális platformokig, és valószínűleg ez egyre inkább a személyünkre szabott lesz. Honnan, hova jutottunk hirdetés téren és hogyan hálóznak be, sarkallnak pénzköltésre a modern idők reklámjai?

„Nem az új gondolatok megértése nehéz, hanem a régiektől való megszabadulás; mert ezek behálózzák agyunk minden zugát annak a nevelésnek következtében, amelyben legtöbbünk részesült.” (John Maynard Keynes)
A változás örök. A szó hangulatában sokszor negatív érzelmeket hordoz. A jelentése nem kifejezetten negatív, de mivel a legbelsőbb köreinkbe hatol, félelmet gerjeszt és megtöltődik pesszimista felhanggal. Életünk legintimebb területeire is bemerészkedik, és átalakulásra, alkalmazkodásra késztet. Nézzük milyen okai vannak a változással szemben tanúsított ellenállásunknak?

„Az igazi vezető nem keresi, hanem megteremti a konszenzust.” (Martin Luther King)

Mindannyian vezetők vagyunk a magunk környezetében, erről már több alkalommal is volt szó. De mi a helyzet akkor, ha ezt a vezetősdit kicsit komolyabban is gondoljuk, és karrierünk szerves részévé kívánjuk tenni? Akkor bizony szintről szintre kell haladnunk, a megfelelő emberek támogatásával és fejlesztésével. Némi iránytű, hogy megállapíthassuk, hol tartunk és merre, hogyan tovább.  

„A vezetés képesség és akarat, hogy férfiakat és nőket sorakoztass fel egy közös cél érdekében, és jellem, amely önbizalmat önt beléjük.” (Bernard Law Montgomery)
Vezetők és követők tartják mozgásban a világot. De vajon mi dönti el, hogy kiből lesz az egyik és a másik? Mindannyiunkban eredendően benne van mindkettő és a sorsunk alakulása, valamint a bennünk fellépő igények hozzák a felszínre őket. Vannak azonban olyan alaptézisei a vezetésnek, amelyek minden időben érvényesek, és amint megértjük őket, aztán alkalmazzuk a gyakorlatban is, jobb vezetői képességekre teszünk szert. Ismerkedjünk meg néhánnyal.

„Az udvarlási szakaszban rózsaszín szemüvegen keresztül nézik egymást, az esküvő után meg nagyítóval.” (Rose Sweet)
Az egyik hazajön, csak lerúgja a cipőit, ahogy esik, úgy puffan, és ez nem zavarja őt. A másik egy lepottyant morzsáért is előkapja a porszívót. Melyik idegesítőbb? Személyiségtípusa válogatja. De az biztos, hogy az esetek többségében ennyire eltérő tulajdonságokkal rendelkező emberek kötik össze egymással az életüket. Pár gondolat, hogyan ne őrüljünk meg egymástól, és miként idealizálhatjuk a közös életünket.

„A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.” (Francois de La Rochefoucauld)
A kínos szituációk egyike, amikor mások hibáit kell korrigálnunk, valamint fel kell hívnunk a figyelmüket arra, mit szúrtak el. Vannak, akik beállítottságukból fakadóan lubickolnak ebben a szerepben, és a lehető legtöbb megaláztatás kíséretében tesznek eleget a feladatnak, és vannak, akik már a gondolattól is ódzkodnak, ha konfrontálódni kell az emberekkel. Ide vagy oda tartozunk, nem árt, ha kíméletesen hibajavítózunk és nem sebezzük halálra a kapcsolatainkat.