Kilépni az árnyékból

7 pont, amely segít kiemelkedni a tömegből

„A bátorság nem azonos a félelem hiányával. Az bátor, aki a félelem ellenében és ellenére is képes cselekedni, kilépni az ismeretlenbe, legyőzve a félelem keltette ellenállást.” (Morgan Scott Peck)
lego-1044891_960_720.jpg
Az ember örökösen elégedetlen. Ez mozgat minket évezredek óta. Valamin változtatni, valamin javítani, valamit felfedezni. Ez a belső hajtóerő teszi lehetővé, hogy az emberiség újra és újra kilépjen az árnyékból és fejlődjön. És sokunk életében eljön a pillanat, amikor maga is elégedetlenné válik. Vagy legalábbis megérett benne a döntés a változásra, változtatásra. Mire van szükségünk, hogy kiemelkedjünk a tömegből?

Bátorság. Legyünk bátrak lépéseket tenni. Sokszor ötleteink vannak, de nem kezdünk velük semmit. Aztán egy szép napon szembe jön velünk az utcán, egy boltban, a tv-ben a megvalósított elképzelésünk. A szépséghiba csak annyi, hogy nem mi valósítottuk meg. Vannak terveink? Lássunk hozzájuk és tegyünk lépéseket. Eckhart Tolle mondta; "Gyakran bármilyen lépés jobb, mint a nem lépés, különösen, ha már hosszú ideje élsz egy boldogtalan helyzetbe ragadva." Biztos nem sikerül minden tökéletesen, de legalább erőfeszítéseket teszünk. Merjünk kilépni a sorból.

Halogatás. A kifogások kifogják a szelet az eredmények vitorlájából. Tegyük le a kifogásokat. Mindig van mibe kapaszkodni, hogy ne kelljen megtennünk valamit. Ám a halogatás csak mélyebben belesüppeszt az elégedetlenség mocsarába. Lehúz, mert érezzük, hogy tennünk kéne valamit, de nem teszünk semmit. Tehetetlenek vagyunk, és egyszer csak azt vesszük észre, elszaladt felettünk az életünk, és mi nem csináltuk meg azt, amire hivatottak vagyunk. De mindig jó okunk volt rá. Visszatekintve egyetlenegy okot sem találunk majd olyan jelentősnek, amely méltó lett volna a megállításunkra. Ám határtalan szomorúságot érzünk amiatt, amit elmulasztottunk.

Bízzunk magunkban. Amikor elhatározzuk magunkat, mindig találunk majd a környezetünkben olyan embereket, akik megpróbálnak lebeszélni. Ők így akarnak megóvni minket a csalódástól, a kudarctól. Jó barátok, rokonok, kedves ismerősök, akik meg vannak győződve arról, hogy hibás a döntésünk. Olykor valóban féltenek minket, olykor azonban csak a féltékenység beszél belőlük, nehogy nekünk jobb legyen már, mint nekik. Mi ennek ellenére higgyünk magunkban, és köteleződjünk el a célunk iránt. Amikor olyan ember véleményez, akihez érzelmileg közel állunk, akkor nagyon rosszul esnek a szavai. Még sem tántoríthat el mások véleménye. Tudjuk, helyesen cselekszünk, amikor próbát teszünk, hogy kitörjünk. Bíznunk kell személyünkben.

Válasszunk jól szakmát. Megfelelő helyre támasszuk a létránkat. Számtalan esetben bebizonyosodott, azok, akik szeretik, amit csinálnak, jó eséllyel sikeresebbek a többségnél. Miért? Mert nem a pénz a fő mozgatórugójuk. Nem tekintik munkának a tevékenységüket, és akkor is csinálnák, ha nem keresnének pénzt belőle. Ahogy a mondás tartja, csináljunk valamit olyan jól, mintha fizetnének érte, és a végén jól meg is fognak fizetni. Semmi sem pótolja a lelkesedést, amit az okoz, hogy teljes erőbedobással, örömmel, átadjuk magunkat a munkának. Ne kizárólag a trendekre figyeljünk, hanem a szívünkre, mert nekünk kell szeretnünk, amivel foglalkozunk. Ez a hivatás és a munka közti nagy különbség. Ray Kroc szerint; "Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne szeresd azt, amit csinálsz."

Képezzük magunkat. Erről sok szó esett már a bejegyzéseimben. Nem állhatunk meg a gyarapodás útján. Naprakésznek kell lennünk és maradnunk, hisz egy kiemelkedő ötlet elindíthat a győzelem felé, ám a csúcson csak úgy maradatunk, ha lépést tartunk a versenytársakkal, vagy akár mi magunk diktáljuk a tempót a piacon. A konkurencia szemérmetlenül lemásol mindent, ami működik, ezért figyelnünk kell rá, hogy mozgásban maradjunk, és folyton jobbak és jobbak legyünk. És természetesen az is nagyon fontos, hogy kire hallgatunk, kinek a tanácsait, javaslatait fontoljuk meg. A körülöttünk élők jó része nem szakértő, de szívesen megmondja a tutit. Szükségünk lesz arra alkalmas tanácsadóra, konzulensre, aki valóban javunkra válik.

Legyen menekülő útvonalunk. Kockázat nélkül nincs nyereség. De mindig tudjuk mennyit és meg nekünk a sikerünk. Annak idején Gene Autry a vasútnál dolgozott, de zenész karrierről álmodott. Időről időre megpróbált befutni, mégis mindig visszatért a privát munkakörébe. Nem akarta elveszíteni azt a hátországot, ami neki egy anyagi biztosíték volt. Ehhez még a legsikeresebb éveiben is ragaszkodott, amikor elismert éneklő cowboy volt. Régimódi történet, de az igazsága ma is aktuális. Vannak helyzetek, amikor minden addigit feladunk valami más miatt, de a legtöbbször csak kicsit áthelyezzük a súlypontunkat. Belevágunk valamibe, apró léptekkel elindulva és fokozatosan áttérve erre az új területre. Közben nem veszítjük el a lábunk alól a talajt. Ha bármi nem ideálisan alakul, van hova visszamennünk. De vigyázzunk, ne hagyjuk, hogy az esetleges kudarcok megfutamítsanak és a kényelmesség visszahúzzon. Óvjuk a kezdeményezőkészségünket.

Tegyünk egy kicsit többet, mint mások. A parányi dolgok sorsdöntők. Egy párkapcsolatot sem egy nagy vita öl meg, hanem az addig felgyülemlett apró-cseprő ügyekkel telik meg úgy a pohár, hogy egyszer aztán borul minden. Így van ez pozitív irányban is. Amennyiben hajlandók vagyunk picit többet tenni, akkor a mi jutalmunk egy sokkal nagyobb diadal. Mi az a kis többlet? Ez lehet némi kedvesség, lehet az éjszakába nyúló munka vagy tanulás, lehet egy ügyfél számára nyújtott extra figyelmesség. Bármi, ami közvetett módon pénzt nem hoz a konyhára. De annál többet számít a megítélésünkben és a hosszútávú sikerünkben.

Kiemelkedni a tömegből mindig vesződséggel jár és nehézségekbe ütközik. De csak így valósíthatjuk meg magunkat, a terveinket, az elgondolásainkat. És biztosak lehetünk benne, amint határoztunk, letettük a voksunkat mellettünk, belül érezni fogunk egy izgalmas feszültséget és kellemes megkönnyebbülést is egyben. A feszültséget az ismeretlen iránti felfedezés okozza, a megkönnyebbülést pedig, hogy végre teszünk valamit saját magunkért. E két érzület pedig felfokozza a várakozásainkat és megtöbbszörözi az energiánkat. Boris Vallejo megfogalmazása; "Aki sosem vállal kockázatot, és ragaszkodik a kitaposott ösvényhez, sosem fog kiemelkedni a tömegből."
 

Ha az árnyékból kilépve tetszett ez a poszt, akkor csatlakozz a követők táborához a hasonló cikkekért.