Energiaválság
A személyes energiaforrásaink (is) végesek
„Az anyagban nincs más energia, csak az, amit a környezetéből befogad.” (Nikola Tesla)
Ha van aktuális téma manapság, akkor az az energia, illetve az energiaválság. A költségek növekedése, a kínálat megcsappanása arra sarkallja az embereket, hogy kezdjenek el takarékoskodni az energiával és keressenek alternatív erőforrásokat. Talán nem is baj, hogy előtérbe került egy olyan kérdés, amellyel már jó ideje komolyan foglalkoznunk kellene. Akár személyes szinten is.
A nők helyzete társadalmunkban, bár sokat változott az elmúlt évtizedekben, még ma is élnénk vitákat vált ki. Egyesek szerint otthon van a helyük a családot ellátva és pátyolgatva, mások úgy vélik, teljes joggal megérdemlik ők is, hogy a férfiakhoz hasonlóan magasra jussanak a szakmájukban, karriert építhessenek. Vajon hol van a nők helye a világunkban?
Randizni jó. Akkor is, ha épp párt keresünk és akkor is, ha már megtaláltuk. Az előbbi kézenfekvő, az utóbbi kevésbé. Ha már megvan a nagy ő, mit strapáljuk magunkat? Pedig nagyon sokat köszönhet a párkapcsolatunk, a házasságunk, ha időnként randevúzunk egy jót. Íme néhány meghitt indok.
Amikor pofonok csattannak teljesen egyértelmű az agresszió. Azonban bántalmazni nem csak tettlegességgel lehet. Vannak közvetett módozatai is, amikor, ha nem is testileg, de lelkileg sérülhetünk. Ezeket olykor nehezebb felismerni. De figyelve a jelekre, beigazolódhat, hogy toxikus környezetben élünk.
Ha itt a nyár, akkor újra terítéken a nyaralás. Sokunknak ez egy újabb stresszor csupán. A változatosság kedvéért most másféle feszültséggel birkózunk. Ki kell találni, hova megyünk, lefoglalni, leszervezni, rákészülni, bevásárolni, útra kelni. Aztán ha már ott vagyunk sem mindig tudunk leereszteni. Néhány tipp a felhőtlen pihenésért.
Alapvető igényünk a biztonságra való törekvés. Ha folyton a hátunk mögé kell néznünk, ha résen kell lennünk, akkor örök bizonytalanságban élünk. Számtalan tényező járul hozzá globálisan, hogy minél biztonságosabban érezzük magunkat. És vannak személyes összetevők, amelyek a saját környezetünkben adják meg vagy épp ellenkezőleg, csökkentik a biztonságérzetünket.
A gyerekek időnként nehéz helyzetbe hoznak. Ők nem a társadalmi normáknak megfelelően elnyomják magukban a hirtelen támadt érzelmeiket, hanem kiadják magukból. Még. Hisztiznek, dühöngenek, toporzékolnak, sírnak, megsértődnek. A szülő meg ott áll tehetetlenül. Vagy mégsem?
Ha megbeszélünk egy randit, meddig várunk az illetőre? Mikor adjuk fel csalódottan a reményt? És adunk-e egy második esélyt neki? A legtöbben nem várnak sokáig és nem szívesen adnak újabb lehetőséget. Talán csak akkor, ha valami biztosítékot kapnak. Érdekes módon magunkkal sokkal türelmesebbek vagyunk. Hosszú, hosszú évekig is tudjuk várakoztatni magunkat és nem tesszük meg, amit kellene.
Egy intim téma, amelyről nem igazán szokás és ildomos beszélni. De nagyon is érdemes. Ám, aki szaftos részleteke vár, azt már az elején ki kell ábrándítsam. Nem erről az oldalról közelítjük meg. Nem technikákról és pozitúrákról lesz szó, hanem inkább arról a háttérről, amely segítségünkre van a szexuális együttlétek színvonalának emelésében.
Viták időnként felütik a fejüket. Egymás agyára megyünk vagy egy hirtelen felmerült témán szólalkozunk össze, lényegtelen. A kialakult helyzet koordinálása a lényeg. Ha már nem sikerült elkerülni és kirobbant, akkor mivel vehetjük elejét, hogy az utórezgései ne mérgezzék hosszútávon a viszonyunkat.